Kiformálódott egy fényes réteg a magyarságon belül – Videóriport Petrás Máriával

Kiformálódott egy fényes réteg a magyarságon belül – Videóriport Petrás Máriával

Mikor Petrás Mária művésznő otthonába beléptem, jóleső melegség öntött el. Nem csupán azért, mert kint farkasordító hideg volt és odabent, a kandallóban pattogó tűz ontotta magából a hőt. A szívemet is egyből átjárta a melegség, ahogy körbetekintettem, hiszen a tér minden eleme, de még a boltíves falak is azt a szeretetteljes, hagyománytisztelő, Isten-közeli lelkületet sugározták, amely Petrás Mária művészetét és őt magát is jellemzi.

Ritka manapság, mikor valakiről ránézésre látszik, hogy igaz, jó ember, mert a tiszta és szép lelkiség, amely belülről fakad, kisugárzik lényéből. A művésznőt mindig ilyen embernek láttam, azelőtt is, hogy személyesen megismerhettem volna. Beszélgetésünk során pedig, véglegesen megszilárdult bennem a róla alkotott kép. A csángók ősiségéből és mély tudásából táplálkozó történeteket, hagyományokat, szokásokat hallgatva, nagyon erős lelki táplálékot kaptam.

„Csudálatos világ volt” az, ahonnan Petrás Mária érkezett, s ahogy mesélni kezdett róla azzal a gyönyörű, régies szóhasználattal és kiejtéssel, amely tartalmaz még néhányat a csángóság által megőrzött, az archaikus magyar nyelvrétegből származó elemekből, úgy éreztem, nem csak térben, de időben is messzire utazunk. A moldvai csángók zárt, elszigetelt világába, akik tovább hagyományozták egy olyan kor vonásait, amelyben az emberek kizárólag az isteni mérce szerint ítéltek, s ítéltettek, az utódok a tradíció által kikövezett úton jártak, a mindennapokat pedig áthatotta az ősi, mély tudás.

Ismerték a csillagokat, az időjárás változásainak jeleit, az állatok jelzéseit, összhangban éltek a természettel és megtartották az ősöktől örökölt szokásokat. Szégyen volt, ha valaki nem érezte meg a másnapi fagy közeledtét, „nem a képernyő figyelmeztetett a hidegre.” Mindig volt „kisbuba” minden háznál, hiszen a gyermekre áldásként tekintettek, nem pedig az anyagi lehetőségekhez igazítva „vállalták”. Szegényes világnak számított a mai pénzuralom mércéje szerint, az igazi tudás és értékek tekintetében azonban mérhetetlenül gazdag volt.

Petrás Mária nyolc gyermek közül a legidősebb volt, s mint ilyen, édesanyja jobbkeze. A fél napos oktatást követően tanulni már nem lehetett, hiszen „arra volt az iskola”. Délután otthoni munkavégzés következett. A román nyelvvel csupán a közoktatásban kezdett ismerkedni, még az óvodában is kizárólag magyarul beszéltek, a templomban pedig latinul énekeltek.

Egészen 1993-ig élő hagyomány volt a középkori magyar virrasztás, Kájoni János énekeskönyvének alkalomhoz illő énekeivel, amelyek részben emlékezetben, részben kéziratos könyvekben maradtak fenn. Ennek betiltását Petrás Mária a népe ellen elkövetett legnagyobb bűnnek nevezte, a ’90-es évek derekán pedig úgy érezte, a csángóság már csupán egy állapota magyar nemzetnek. Mára a – román állam általi teljes nyelvi jogfosztottságban élő – moldvai csángó falvak katolikus lakossága szinte teljesen román egynyelvűvé vált, alig akad, aki tud még valamilyen csángó dialektust beszélni.

Petrás Mária ezt a letűnő világot, ezt az elveszni látszó kultúrát hordozza magában és mutatja meg művészetében, amely a kétezer éves keresztény magyar történelem elemein túl, egy annál régebbi, ősi tudáson alapuló szimbolikát is magában rejt. Megsejteti a fenti és a lenti világ közötti harmóniát, a szellemi, lelki és fizikai sík közötti egyensúlyt, a természettel való összhangot, amely egykor magától értetődő volt.

„A mai változó világban az érték is rezgőlécen mozog” – mondja a művésznő, aki mégis úgy érzi, nincs minden veszve, hiszen – ahogy fogalmaz – kiformálódott egy „fényes, értékes réteg” a magyarságon belül, amely „tudja honnan jött és merre tart”, erős a kapcsolata a Felsőbbrendűvel és általa talál rá a magyar nép isteni küldetésére.

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

Idősziget

Idősziget

1988-ban, harmincegy éve jöttem e világra. Születésem előtt öt nappal alakult meg a Bonanza Banzai elnevezésű kultuszzenekar. Nagy rajongójuk, a nálam tizennégy évvel idősebb bátyám révén, elég korán megismerkedtem Ákos zenéjével, mondhatni az anyatejjel szívtam magamba… Mire öntudatra ébredtem, dalai már természetes részét képezték életemnek, és ez három évtized alatt sem változott.

Ahogy már korábban is megírtam, gyermekként miatta kértem magnókazettát születésnapomra, kiskamaszként fogalmam sem volt, melyik külföldi – azóta rég elfeledett – fiúbanda énekesébe kell éppen szerelmesnek lenni, és nem a szőke hercegről álmodtam, hanem arról, aki lovászfiúm lenne. Tinédzser koromban zenéje segített begyógyítani a szívemen esett sebeket, felnőttként pedig nem csak kimagasló művészetéért és tehetségéért, de emberségéért és világszemléletéért is tisztelem.

Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki úgy érzi, élete minden helyzetéhez, korszakához, érzelmi amplitúdójához társítani tud egy Ákos nótát. Jómagam körülbelül tízéves korom óta vagyok így ezzel… Mégis meglepődtem, mikor kijött legújabb albuma, amely szinte rögtön platinalemez lett, hiszen annak gondolatisága olyan mértékben szinkron rezeg a lelkemmel, amire még én sem számítottam; tükörként mutatja meg, hol tartok éppen az életemben, melyik sziget felé hajózom a rám kiszabott idő tengerén.

„Uram, a te szemed mindent lát, a legapróbb hibát és még a legkisebb jót is. Szavam meghallod talán, mielőtt kimondanám, Nálad már kész a diagnózis. Kérlek, add, hogy ritkán bukjam el, hogy karod felemeljen a saját hibámból!”

A fenti sorok – számomra – már nem az Istent kereső, hanem az Őt megtaláló, szándékát elfogadó, akarata szerint élő ember gondolatait közvetítik. Kovács Ákosról tudjuk, hogy rendszeresen nyúl hitbéli és vallásos témához dalszövegeiben, a hivatalosan most hétvégén – dupla Aréna-koncert keretei között – bemutatott Idősziget című stúdiólemezen szereplő egynéhány szerzemény azonban – véleményem szerint – messze felülmúlja az eddigieket.

Vegyük például a Felemel című számot, amellyel Ákos két éve elhunyt édesapját idézi meg. „Apámmal intenzívebb a kapcsolatom, mint amikor élt. Most mindennap beszélünk. A dal arról szól, hogy nem kell megijedni, mert aki nincs már velünk, az bennünk tovább él…” – nyilatkozta egy korábbi interjújában.* És valóban, a Felemel a keresztény élet egyik fundamentumát, a család fontosságát mutatja fel, amelyhez nem csak az élő rokonok tartoznak, hiszen a lélek halhatatlansága hitünk egyik alaptézise.

Egyértelműen ez a dal volt a lemezbemutató koncert csúcspontja, hiszen, miközben a hozzá készült klip könnyfakasztó képkockái pörögtek a színpad mögött felállított hatalmas ledfalakon, Ákos mellett 17 éves lánya állt, és vokálozott édesapjának. Anna szerepe azonban nem merült ki ennyiben, hiszen a Tengermoraj kezdő hangjaira lépett színpadra duett-partnerként, majd az új lemez másik kiemelkedő alkotását, az Elhiszem című művet adták elő közösen, amelynek dallamát a lány szerezte.

Anna példája bizonyítja, hogy a 21. században – annak minden negatívuma ellenére – is lehet keresztény értékek mentén, erényes felnőtteket nevelni gyermekeinkből. Tegyük hozzá, hogy az ismertség és a hírnév mindezt inkább nehezíti, mint megkönnyíti. Ákos legidősebb lánya életében fontos szerepet játszik a szakralitás. „Ő kamaszos lázadásként nem Istentagadó heavy metált hallgat, hanem egy órával előbb fölkel, és Szentírást olvas és jegyzetel”** – mondja Ákos. A koncerten azt is megtudhattuk, hogy aznap 5:40-kor kelt, mert hittan faktra ment.

Szívmelengető példája ez az értékek átadásának, hiszen aki saját apjától olyan útravalót kapott, miszerint „meghívja a bajt, aki térdet sose’ hajt” vagy „a szívét sem emelheti fel, csak az, aki mást is felemel”, annak kötelessége továbbadni mindezt egy valós értékektől eltávolodott, önmagából kifordult világban, amelyben jelenleg élni kényszerülünk. Ákosnak – minden jel szerint – sikerült.

Írva vagyon, hogy „akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.”*** Ákos pedig harmincegyedik esztendeje évről-évre többet és többet nyújt közönségének. Gondolataival gyógyít, tanít és irányt ad, generációkon átívelő közösséget teremt, a fiatalságnak pedig alternatív utat mutat.

Én pedig csak  megköszönöm, hogy “melletted mindig vár rám az idősziget…”

 

*infostart.hu

**képmás.hu

*** Luk. 12,48

 

Kiemelt kép: Ákos Instagram 

 

„Ez életem fő műve” – Megjelent Dr. Papp Lajos legújabb könyve

„Ez életem fő műve” – Megjelent Dr. Papp Lajos legújabb könyve

Dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész professzor bármelyik eddig megjelent kötete számomra kicsit olyan, mintha füves könyvet olvasnék. Olyan időtálló, és mély forrásból táplálkozó bölcsességeket, tanácsokat, példázatokat tartalmaznak, amelyek fő fundamentuma a kereszténység, a magyar nemzeti identitás és a szülőföld, a haza szeretete, megbecsülése, az ősök és örökségük tisztelete. Mivel a Professzor úr gyógyító ember, nem hiányozhatnak az általános egészségünk megóvására, a betegségek megelőzésére irányuló javaslatok sem, de mindig a test-szellem-lélek hármasságára, mint egészre vonatkoztatva, mindezt úgy, hogy bárki megértse, s profitálhasson belőle saját élete tekintetében.

A napokban megjelent „Szívünk titkai” című könyv mindezeket tartalmazza, de ennél is többet ad. Kéziratának elolvasására még a kiadás előtt lehetőséget kaptam a Professzor úrtól, azzal a megjegyzéssel, hogy ez élete fő műve – úgy olvassam. És valóban, ez a könyv egy küzdelmes életet megélt, legtöbbször az árral szemben úszó, az igazságért harcoló, s azt egy pillanatra fel nem adó orvos vallomása, akinek minden körülmények között a beteg volt az első, aki kezdő szívsebészként azt tűzte ki célul, hogy senki ne haljon meg a műtőasztalon. E cél eléréséért pedig mindent megtett, ami csak emberileg lehetséges; naponta csupán pár órát szánva alvásra tanult, tanított, operált, kísérletezett és kutatott. Hazánkban egyedüliként kapta meg a kandidátusi fokozat kihagyásával a akadémiai doktori címet. Több általa kidolgozott módszert a mai napig alkalmaznak. Eredményeire Amerikában is felfigyeltek, a Harvardra is meghívták, hogy kutatói munkát folytasson.

Igazgatója volt a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikájának, az általa létrehozott Zalaegerszegi Szívsebészeti és Szívgyógyászati Klinikának, valamint a Pécsi Tudományegyetem Szívsebészeti Klinikájának, amelynek vezetőjeként 1,5 százalék alá csökkentette a nyitott szívműtétek halálozási arányát, amely akkor az egész világon sehol nem volt 2 százalék alatt. A vezetése alatt folytatott orvoslás nemcsak világszínvonalú volt, de a mai napig utánozhatatlan. Azóta sem értek el hasonló eredményeket sehol a világon. Emellett számos hazai egyetem katedráját megjárta, előadóként bejárta Európát és a fél világot. Mégis, karrierje csúcsán úgy döntött, lemond minden posztjáról és nyugdíjazását kéri. Otthagyta élete nagy szerelmét, a szívsebészetet, mert nem volt hajlandó semmi olyat tenni, amit morálisan kifogásolhatónak vélt.

A külső kényszer azonban csak az egyik oka volt annak, hogy a Professzor úr meghozta ezt a súlyos döntést. Belső vívódásait is az olvasó elé tárva mondja ki: „a csúcsról a szakadékba zuhantam”. A „Szívünk titkai” tehát egyfelől az író szívének titkaiba enged betekintést olyan formában, amilyen a szerző maga: egyenesen, gerincesen, őszintén, csak az igazat mondva. Még olvasni is katartikus élmény volt, ahogy az élete értelmét adó és meghatározó tevékenységről önként lemondó ember, aki hirtelen elengedte mindazt, amiért addig mindent feláldozott, kijelenti, hogy a legnagyobb veszteség volt a legnagyobb isteni kegyelem, aki az ötödik infarktusa után, elvágyva ebből a világból mégis őszintén ki tudta mondani: „Uram, ne úgy legyen, ahogy én akarom. Legyen meg a Te akaratod.”

Dr. Papp Lajos a szív embere, ismeri és érti az emberi szívet, annak szent és profán valóját egyaránt. Könyvében nem csak átvitt értelemben nyújt betekintést a szív titkaiba, a hús-vér szervet, annak betegségeit és a különböző sebészeti, gyógyítási eljárásokat is bemutatja, mégpedig olyan módon, hogy azt a laikus is megértse és hasznára válhasson. Bevallom, volt bennem fenntartás, mikor belekezdtem ebbe a részbe, hiszen nem vagyok biológiai műveltségű ember, hogyan is érthetném meg egy nemzetközileg elismert orvos-professzor saját szakterületéről írt szavait?! Aztán, ahogy a Professzor úr „vezetésével” egyre mélyebbre jutottam a szív elméleti boncolásában, áthatolva a szívburkon, a szívizmon, bejutva a kamrákba és pitvarokba, megismerve a billentyűk fajtáit, a koszorúerek rendszerét, szinte már „amatőr szívsebészként” ugrottam neki a szívtranszplantációnak…

Viccet félretéve, a könyv szabatosan, mégis teljesen érthetően megfogalmazva tárja elénk a „szentek szentjét”, mégpedig olyan érzékletes képekkel, hasonlatokkal és metaforákkal, hogy a képzeletbeli utazást követően én magam rögtön tollat ragadtam, és az olvasottak alapján lerajzoltam a szív belső felépítését. Mikor ezt a vázlatot megmutattam a Professzor úrnak, biztosított afelől, hogy a szív valóban így néz ki belülről.  A Dr. Papp Lajos személyiségétől elválaszthatatlan erkölcsiség azonban ott van minden szó, minden mondat, minden kijelentés mögött és átszövi, behálózza az egész mondanivalót, hogy végül rámutasson: szívünk titkainak egyetlen tudója a teremtő Isten. A könyvben olvasható történetek csodálatos gyógyulásokról, megmagyarázhatatlan halálközeli élményekről és elképesztő műtéti bravúrokról mind-mind ezt bizonyítják.

  • „ A szív nem úgy működik, ahogy eddig tanítottuk, tanították.”
  • „A szív nem ismeri a fizika törvényeit?”
  • „Nem a szív a vérkeringés egyedüli energiaforrása.”

Ezeket a megdöbbentő kijelentéseket, már „A szívműködés és vérkeringés új elmélete” címmel ellátott írásban olvashatjuk, amely „Szívünk titkai” című műtől mintegy elválasztva, a kötet végén kezdődik – tulajdonképpen két könyv kapott helyet egy kötetben. Ebben a forradalmi elméleten – amelyre az „életem fő műve” kijelentés  konkrétan vonatkozott – Dr. Papp Lajos professzor William Harvey keringésről alkotott teóriáját cáfolja meg, azt a teóriát, amelyet a mai napig, lassan négyszáz éve változatlanul tanítanak az egyetemeken. Egy olyan világban, amelyben a „hatalom igazsága” szemben áll az „igazság hatalmával”, vajon hatással lesz-e ez az új elmélet az orvostudomány jövőjére?

Egy biztos, Dr. Papp Lajos professzor több mint egy évtizede nem küzd az igazságért, hanem szolgálja azt. Saját elmondása szerint, soha nem volt még ilyen boldog, immár maradéktalanul képes betartani a „nil nocere”, vagyis a „nem ártani” elvet. A Teremtőtől kapott hittel, a krisztusi szeretet jegyében fordul a rászorulók felé, több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalatait, tudását a holisztikus gondolkodással és az elfelejtett, évezredes népi bölcsességekkel ötvözve gyógyítja a hozzá forduló betegeket és a magyar nemzet lelkét. 

Dr. Papp Lajos professzor “Szívünk titkai/ A szívműködés és vérkeringés új elmélete” című könyvét a Professzor úr budapesti rendelőjében (1088. Bp. Puskin utca 24.) lehet megvásárolni. 

 

 

Magyar Passió

Magyar Passió

A negyvennapos böjt utolsó hetében, Nagyhéten a feladatunk a lelki megtisztulás, a befelé fordulás kell, hogy legyen, nem hiába nevezik „csendes hétnek” ezt az időszakot. Magamon is tapasztalom azonban, hogy az elcsendesedés nem olyan egyszerű, hiszen a munkát ezekben a napokban is el kell végezni, eközben az emberek óhatatlanul konfrontálódnak egymással, az idő sürget, alig van lehetőség megállni, elmélyülni a hitünkben.

Hiszek abban, hogy az igazi művész munkája egyfajta isteni kinyilatkoztatás, ahogy a legnagyobb tudósok, úgy az igazán nagy művészek is Istenfélő emberek. A költészet, a zene-, de leginkább a képzőművészet egyfajta spirituális többlettel bír, még akkor is, ha a témája nem vallásos. Egy komolyzenei darabot hallgatva, a magyar irodalom kiemelkedő alkotásait olvasva vagy egy festményt nézve mindig közelebb érzem magam a teremtő Istenhez…

Mikor azonban egy keresztény magyar művész vallásos témát dolgoz fel, és a munkáit Nagyhétfőn tárja először a közönség elé, az – úgy vélem – igazán jó lehetőség a hitünk megélésére és a Nagyhét üzenetének befogadására. Molnár János festő- és grafikusművész Passió című tárlata Jézus szenvedéstörténetét tárja a szemünk elé a művész egyedi látásmódjában és stílusában. Ahogy Bereczky Zoltán tiszteletes is fogalmazott, Molnár János stációin – a hagyományos értelmezésen túl – megtalálhatjuk az egyedi magyar kifejezésformákat is. A művész évtizedek óta behatóan foglalkozik a magyar népművészeti tradíció formavilágával és jelképrendszerével, amely szimbólumok alkotásaiban rendre fel is tűnnek, egyfajta sajátosan magyar többletjelentést adva a műveknek.  Hittel vallja a test, a szellem és a lélek egységét, amely az emberi élet egységét adja, művészetét pedig a szép, igaz és jó fogalmak mentén határozza meg.

Molnár János festő- és grafikusművész

Molnár János stációit járva, a képeket nézve eszembe jutott az a megállapítás, amelyet számos történelmi személyiségünk, költőnk, alkotónk megfogalmazott, miszerint egyértelmű párhuzam húzható Jézus Krisztus szenvedéstörténete és a magyar nemzet sorsa között. „Népek Krisztusa, Magyarország” – olvashatjuk Márainál, azonban már a Rákóczi szabadságharc korában és az 1848-49-es szabadságharc idején is megfogalmazódik ez a gondolat, Trianon, majd az 1956-os események kapcsán pedig egyre gyakrabban hangoztatott fogalommá válik. A magyar nemzet vérével és hősies önfeláldozásával időről-időre megváltotta Európa és az európai kereszténység létét. IV. Béla mondta ki először: „egész Európa, egész kereszténység, egész emberiség – ezért van a magyar”. De idézhetnénk Balassi Bálint sorait is, amelyek szerint: ”az jó hírért, névért és egész kereszténységért harcol a magyar”.

Pap Gábor művészettörténész a jézusi keresztút tizennégy stációját a magyar történelem egy-egy fontos fordulópontjával azonosította. Nincsen a világon másik nép, amelynek történelmére maradéktalanul rá lehet vetíteni a szenvedéstörténetet. Eszerint Trianon, történelmi országunk tragikus feldarabolása kétségkívül nemzetünk megfeszítése volt. A nemzet testéről kegyetlenül leválasztották végtagjait. Az elmúlt száz év során az idegen erők pedig mindent elkövettek azért, hogy végtagjainkat elsorvasszák, hogy a nemzettesttel elfeledtessék egykor szervesen hozzátartozó részeit. Ez a törekvés azonban nem sikerülhetett és nem is sikerült, hiszen a magyar szellemiség, anyanyelv, kultúra egy és bonthatatlan.

A magyar kultúra, azon belül pedig a képzőművészet képes arra, hogy felélessze a nemzeti összetartozás érzését, akármilyen mesterséges határvonalakat húztak is közénk. S mint ilyen, arra is hivatott, hogy a lelkekben előkészítse a népek Krisztusának, Magyarországnak erkölcsi és szellemi feltámadását. Mert rá kell döbbennünk – ha a stációk eddig igaznak bizonyultak nemzetünk életben – akkor az utolsó mozzanatnak is be kell következnie.

Nagyhét első napján tehát, Molnár János középkori ikonokra emlékeztető, ugyanakkor sajátosan magyar elemekkel átszőtt Passióját megtekintve, beköszöntött lelkembe a csend és a feltámadásba vetett hit. A művész úr egy korábbi beszélgetésünk során azt mondta, szeretné, ha az emberek abban a tudatban jönnének ki a kiállításairól, hogy érdemes hinni és érdemes magyarnak lenni. Minden keresztény magyar ember számára, aki még keresi a Nagyhét csendjét, ajánlom, hogy tekintse meg Molnár János Passió című kiállítását a Józsa Judit Galériában.

 

Száz év népdalgyűjtése vált elérhetővé bárki számára

Száz év népdalgyűjtése vált elérhetővé bárki számára

Az elmúlt száz esztendő alatt összegyűjtött népdalkincset tette IDE kattintva bárki számára elérhetővé a Zenetudományi Intézet a Hungarica oldalon. Ez a tény már önmagában egyedülállónak számít, azonban, ha hozzátesszük, hogy mindez húszezer órányi hangfelvételt jelent, amelyet az érdeklődő térképén, a gyűjtés helye szerint lokalizálva találhat meg, tényleg kivételesnek számít.

Az archívum az egész Kárpát-medencét lefedi, sőt annak határain kívül eső területeket is bemutat.  Segítségével pár kattintás után megtudhatjuk, hogy mit és hogyan énekeltek az elmúlt évtizedekben, vagy akár száz évvel ezelőtt bizonyos településeken, tájegységeken, előfordul, hogy valamely ízes nyelvjárásban elmondott történet is társul a muzsikához. De rátalálhatunk olyan dallamokra is, amelyeket még Kodály Zoltán gyűjtött.

Egy települést kiválasztva rögtön láthatjuk, hány dallam került rögzítésre az adott helyen, megtudhatjuk az adatközlő és a gyűjtő nevét, a gyűjtés évszámát, a dal címét, de ami a legfontosabb, meghallgathatjuk az eredeti felvételt. Néhol olyan mulatságos megjegyzésekre is rábukkanhatunk, mint a következő: „Húsvét lévén a két zenész kissé italos volt, különösen a kontrás.”

A tervek szerint az archívum folyamatosan bővül majd, a már most megtekinthető írásos feljegyzések mellett, a későbbiekben filmfelvételek is láthatóak lesznek, bárki számára könnyen elérhetővé téve néptánc-örökségünket is a világhálón.

Minden további információ a Hungaricana oldalán megtalálható.

 

„Kezdetben vala az Ige…” – Írók, nyelvészek, tudósok a magyar nyelvről

„Kezdetben vala az Ige…” – Írók, nyelvészek, tudósok a magyar nyelvről

Február 21-e van, az anyanyelv nemzetközi napja, amelyről immár húsz esztendeje emlékezünk meg az UNESCO közgyűlés döntése alapján. Mi magyarok azonban nem csak a mai napon lehetünk méltán büszkék anyanyelvünkre. Számos külföldi tudós, történész, kutató és író a magyar nyelvről való megnyilvánulása is igazolja, hogy egészen különleges, mi több ősi kincs birtokában vagyunk.

Ez alkalomból összegyűjtöttem néhány gondolatot olyan világhírű személyektől, akik felismerték a magyar nyelv jelentőségét:

 

Sir John Bowring a XIX. században élt angol nyelvész több mint száz nyelven beszélt, köztük magyarul is. Egy verseskötete előszavában így ír:

„A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír… Olyan mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és a szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei – amik egyetlen kőből készültek –, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt vagy miként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni. Tény, hogy e titok első tétele:

                                               Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.”

 

Dudás Rudolf negyven évet szánt arra, hogy minden nyomot felkutasson annak érdekében, hogy Sir Bowring prófétai meglátásának nyitját megtalálja. Hamar rájött, hogy ilyen messzi távlatokba visszamenő ősiségben Sir Bowring titkába modern nyelvészeti eszközökkel nem képes betekintést nyerni. Kutatási eredményeként megállapítja:

„A magyar nyelv korát felbecsülni még megközelítőleg sem lehet; lehet, hogy egykorú a Vértesszőlősi emberrel, 350 000 év, vagy még idősebb. Bizalommal hívhatjuk MAGYAR ŐSNYELV-nek is, mert kezdetben, a Biblia szerint az emberiség összessége egy nyelven beszélt.”

 

Giuseppe Mezzofanti a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket mondta:

„Tudják-e melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyezek? A magyar.”

 

Ove Berglund svéd orvos és műfordító:

Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.”

 

N. Erbersberg, az 1800-as évek második felében élő bécsi tudós szerint:

“Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hog meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.”

 

Jacob Grimm a nagy meseíró, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első tudományos német nyelvtan megalkotója pedig kijelentette:

„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

 

Grover Krantz kortárs amerikai antropológus szerint „a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégebbi.”

 

George Bernard Shaw ír írófejedelem így vall:

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna.”

 

Ezt a megállapítást igazolja világhírű atomfizikusunk, Teller Ede kijelentése is, aki életének 95 évéből 77-et külföldön élt, de még közvetlenül halála előtt is tökéletesen beszélt magyarul. Ő azt mondta, hogy amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte volna meg a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál.

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás