Mintha útszéli kereszt lenne… – beszélgetés Párkányi Raab Péter szobrászművésszel

Mintha útszéli kereszt lenne… – beszélgetés Párkányi Raab Péter szobrászművésszel

Szakrális tér nemcsak az egyház által megszentelt épület, templom lehet. Az ember élete során számtalanszor érzi úgy, hogy ahol éppen van, az valamilyen más minőség, valamiféle spirituális többlettel rendelkezik a többi helyhez képest, ahol korábban járt. Az adott tér kiszakad a világ szövetéből és különleges jelentőséget kap, talán a hozzá kapcsolódó élmény által, vagy éppen azért, mert egyfajta teremtő munka folyik benne, valami megszületik, életre kel, valami, ami szép, Istennek tetsző és embert is gyönyörködtet. Nem egy helyen éreztem már ezt a különleges erőt, de Párkányi Raab Péter műterme mindenképp ezek közé tartozik.

Beszélgetés a műteremben.

A művészetben való elmélyülés során mindig a műalkotásról, megszületésének körülményeiről, hátteréről, stílusáról, mondanivalójáról kapunk információkat, melyek alapján lehetőségünk van kialakítani egy képet a művészről. Viszont így alkotásain vagy – ami még inkább jellemző –, a korszellem vagy netán egy, a művészvilágot uraló szellemiség kritikáján keresztül láthatjuk csak magát az embert.

A német megszállás áldozatainak emlékműve a Szabadság téren.

Mindannyian emlékszünk A német megszállás áldozatainak emlékműve körüli hosszú hónapokig tartó mizériára, amely miatt a szobrot azóta sem avatták fel, a körülötte lévő terület pedig még mindig ugyanúgy néz ki, mint a tüntetések idején. Jómagam ezekben az időkben lettem figyelmes Péterre és kezdett el érdekelni munkássága. Később megismertem őt magát is, és rájöttem, hogy azért annyira kifejezőek a szobrai, mert gondolatiságuk, mélységük, komplexitásuk tökéletes összhangban van a mögöttük álló személyiséggel.

Mindez talán magától értetődőnek tűnhet, de sajnos számos esetben nincs így. Jómagam sokat gondolkodom azon, el lehet-e, illetve el kell-e választani a művészi teljesítményt a művész személyétől, világnézetétől, értékrendjétől. Hiszen nem egyszer fordult már elő a történelem során, hogy valaki csodálatosat alkotott, emberileg mégis hitvány volt. Párkányi Raab Péter a legkevésbé sem tartozik közéjük…

A Málenkij robot emlékmű Ferencvárosban.

A Teremtővel való harmonikus kapcsolata minden bizonnyal elősegíti alkotói tökéletességét. Mivel minden képességünk, Istentől kapott adottság – úgy vélem – kötelességünk azt a jó cél szolgálatába állítani. Péter minden művében – még a nem vallásos témájúakban is – érezem az isteni jelenlétet. Talán ezért olyan erős a műtermének szakrális kisugárzása is. Egy ismerőse úgy fogalmazott, minden szobra olyan, mintha egy útszéli kereszt lenne. Saját bevallása szerint, Isten irányítja a kezét alkotás közben. Hiszi, hogy feladatot kapott, amelyet be kell teljesítenie.

Somogyi Győző festő- és grafikusművész, a Nemzet Művésze fogalmazta meg egy beszélgetésünk során az a gondolatot, amelyet azóta is sokszor felfedezek. Győző szerint mindenki képes megteremteni maga körül egy sajátos életteret, aminél fogva ki tudja fordítani a sarkaiból a világot. Párkányi Raab Péter alkotásainak gondolatiságán keresztül hozott létre egy ilyen, értéket hordozó, komplex világot, amelyben öröm elmélyedni.

Filmünk nem feltétlenül a szobrászművészt, sokkal inkább a teremtő gondolatok forrását, az embert kívánja bemutatni Párkányi Raab Péter személyében.

Zana Diána

 

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter.

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

„Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” – beszélgetés Ádám Barnabás ezredessel a Szent Korona őrével

„Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” – beszélgetés Ádám Barnabás ezredessel a Szent Korona őrével

Ádám Barnabás ezredessel a Honvéd Koronaőrség parancsnokával a Döntés című nagyszabású kiállításhoz kapcsolódó Esti beszélgetések elnevezésű programon találkoztam először és már akkor megütötte a fülemet, hogy a Szent Koronáról, mint személyről, egyes szám harmadik személyben beszél. A program után volt alkalmam a nyilvánosságon kívül is meghallgatni szerteágazó tudásán, személyes tapasztalatain alapuló véleményét a Szent Korona jelentőségét, a magyarság múltjával kapcsolatos sok elhallgatott igazságot és nemzetünk valós történelmi nagyságát illetően. A beszélgetés végére annyi értékes és addig nem hallott információval gazdagodtam, hogy úgy éreztem, mindezt meg kell osztanom.

“Látható a politikai átnevelés eredménye.”

„Olyan családba születtem, ahol természetes volt a nemzeti érték” – indítja gondolatait az Ezredes úr, immár a Petőfi Laktanyába megszervezett videó riport keretei között. Mint kiderült, Ádám Barnabás erős vallásos neveltetésben részesült, olyannyira, hogy majdnem lelkész lett belőle, végül mégis katonai pályára lépett. Reformátusként hisz a predesztinációban, vagyis, hogy Isten mindenki számára személyes utat, egyedi feladatott szabott ki. Saját küldetése már konfirmációja során megmutatkozott, mikor áldásként a Jelenések 2,10-et kapta: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” Persze akkor még nem tudta, mekkora jelentőséggel bír majd ez a jövendölés saját életére nézve.

Mint tudjuk, a szocializmus korában Magyarországon nem volt ajánlatos az Istenhittel vagy éppen a hazaszeretettel kérkedni. Nem csoda hát, hogy 1983-ban, az egri katonai kollégium zuhanyzójában létszámellenőrzéskor a Horthy Miklós katonája vagyok kezdetű nótát fennhangon éneklő Ádám Barnabást először ki akarták rúgni, végül politikai átnevelésre szelídült az ítélet.  „Látható az eredménye” – mondja nevetve a katonai érdemjelekkel és kitüntetésekkel teletűzdelt egyenruhában feszítő parancsnok.

A háborús helyzetet testközelből Irakban tapasztalta meg, Babilonban szolgált őrnagyként, ahol egy aknavetőgránát 20 m-re tőle fulladt be. Visszagondolva erre – és még sok más esetre – vált biztossá benne, hogy minden okkal történt az életében. Visszatérve Irakból műveleti főtisztként végigjárta az összes NATO-műveleti területet, köztük Koszovót és Afganisztánt.

Az elmeséltek alapján – úgy vélem – katonai pályája során, tudtán kívül egyre közelebb került küldetése, életcélja megismeréséhez. Babilonban a bagdadi egyetem régészprofesszorával hozta össze a Sors, aki mintegy tényként közölte, hogy a sumér ékírást a székely-magyar rovásírás alapján fejtették meg. Afganisztánban egy piacon aztán pont olyan kelevézes zablát látott, amelyet a mi csikósaink használnak a Hortobágyon, de az sem elhanyagolható tény, hogy olyan kunkötéssel kötik ki lovaikat is – ahogy az Ezredes úr fogalmaz – „amilyet a Lajtától Nyugatra még nem tapasztaltam soha.”

Ádám Barnabás a huszár és Széplány nevű lova / a kép forrása: Ancient Hungary

A magyar nemzet lovas nemzet, a magyar ember lovas ember, Ádám Barnabás pedig annyira lovas ember, hogy hagyományőrző huszárként, a huszármódszer alapján általa kiképzett két lóval összesen 3500 km-t lovagolt 85 nap alatt Portugálián, Spanyolországon, Olaszországon, Szlovénián keresztül, felkeresve a huszárság jelentős emlékhelyeit.

Vallja, hogy „nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek”. Hiszen elmondása szerint, az ősök még tudták, hogy minden cselekedetükkel Isten előtt számolnak el, s hogy minden cselekedetüknek hatása van a közösségükre: családjukra, nemzetségükre, nemzetükre, társaikra a békében és a háborúban.

Az Ezredes úrral készített, s alább megtekinthető beszélgetésben többek között fény derül arra, hogy a Szent Korona őrzője nemcsak katona, de egyben pap is, hiszen ezt a feladatot nem lehet másként teljesíteni, csak Isten által elhívva, ahogy őt is elhívta az Úr már akkor, mikor megkapta konfirmációs áldását. Kiderül, mit is jelent, hogy a Szent Korona mindig aktív és szándéka van, hogy igazából ki számít magyarnak, mit jövendöltek krónikásaink és, hogy valójában mi is a jelentősége annak, hol húzódnak ma az államhatárok.

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy Ádám Barnabás ezredes úr gondolatai jegyében ajánljam a vele készített riportot: „Próbatételekkel voltunk terhesek a történelem folyamán és mégis itt vagyunk. Addig, amíg az ország nem veszti el a hitét, amíg vannak gyökerei, amíg megpróbálja leporolni a saját történelméről a mások által rákent gyalázatot és igyekszik feltárni a saját múltját, azt, hogy honnan jöhettünk, annál hosszabb jövő áll előttünk.”

Végül hadd zárjak egy személyes megállapítással. Úgy vélem, amíg egy ilyen kaliberű ember a Szent Korona őre, addig nagy baj nem lehet.

Zana Diána

 

A filmet készítette: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás