„Emberségről példát, vitézségről formát” – Felvidéki apródok Angyal-völgyben

„Emberségről példát, vitézségről formát” – Felvidéki apródok Angyal-völgyben

A ’90-es évek elején újraszerveződött Szent György Lovagrend Rendi Alkotmányának Preambuluma a következő sorokkal kezdődik: a világban a jó erkölcs fölötte igen romlásnak indult, az egymás iránti szeretet, az irgalom, a megértés, az együttérzés, a becsület, a tisztesség, a bajtársias és a lovagias szellem kiveszni látszanak, s az ellenséges gonoszság készül erőt venni a szíveken…

Mónus József előadása

A mai, kizökkent világunkban, mikor a valódi érték értéktelenné vált, az értéktelen pedig felmagasztosult, égbekiáltóan nagy szükség van olyan emberekre, akik példával járnak mindannyiunk, s főleg a fiatalság előtt, akitől nem idegenek még a fent említett tulajdonságok. Csámpai László, a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusához tartozó Zoboralji Apródok vezetője évek óta foglalkozik a Nyitra-vidéki gyerekekkel. Nemzetmentő feladatot vállalt magára, hiszen, amellett, hogy a lovagi erényekre tanítja és a fegyverek használatára képzi, egyúttal magyarságra neveli az apródokat, ami a kisebbségben lévő nemzettársaink és az egyre inkább elszlovákosodó magyarság körében – a magyar megmaradás tekintetében – létszükségletté vált.

dr. Hidán csaba előadása

Mindehhez hozzájön a 21. század globális jelensége: az informatika térhódítása, az egymástól való elidegenedés, a fogyasztói társadalom negatív hozadékai, az élelmiszer- és gyógyszeripar szervezetkárosító és a média agymosó hatása. Ebben a világban kevés fiatal választja a számítógép és az okostelefon elsődlegessége helyett a közösséghez tartozást és az azzal járó felelősséget, a kemény munkát, a tanulást és fárasztó gyakorlást. Akik azonban mégis ez utóbbit részesítik előnyben, azokból minden bizonnyal testben, lélekben és szellemben egyaránt egészséges emberek lesznek. Erről győzött meg az az egy hét, amelyet a zoboralji apródok társaságában tölthettem.

Egy megható pillanat

Dr. Papp Lajos professzor minden évben, önköltségen tábort szervez külhoni és anyaországi magyar gyermekeknek azzal a céllal, hogy az Angyal-völgyben eltöltött idő alatt – kiemelkedő magyarok társaságában, tanításukkal gazdagodva, valamint a Szent Koronát meglátogatva és a Professzor úr iránymutatásával felvértezve – identitásuk megerősödjön és a magyar önazonosság-tudat életük fontos részévé váljon.

Szent Korona szertartás

Idén tehát a Szent György Lovagrend felvidéki apródjai, valamint egy székesfehérvári kisfiú – aki tehetségének köszönhetően végül tiszteletbeli apróddá vált – érkeztek Verőcére a Professzor úr birtokára. A napi kétszeri edzés mellett – úgy vélem, velünk, jelenlévő felnőttekkel együtt – erős lelki és szellemi táplálékot is kaptak a fiatalok, hiszen megtisztelt bennünket a világ legjobb történelmi távlövő íjásza, Mónus József, vagyis a Fehér Farkas, aki a magyar zászló becsületéért folytatott harcban megmutatkozó, mindent és mindenkit legyőző hitéről tett tanúbizonyságot. Korabeli viseletben, a honfoglalás koráról tartott előadást dr. Hidán Csaba régész, történész. Jézus Krisztus kálváriáját Maczkó Mária, Magyar Örökség-díjas énekművésszel járták végig. A jóga testet-lelket harmóniába hozó élményébe Basa Brigitta avatta be a társaságot, a gyógynövények varázslatos világába pedig Szabó Klárának köszönhetően kaptak betekintést.

Az apródok bemutatója a tábor végén

Utolsó este a Szent Korona szertartás, amely során – a Szent Korona másolatának jelenlétében – dr. Papp Lajos professzor úr felolvasta a Szent Korona fogadalmat, majd lélekemelő gondolatait osztotta meg magyarságról, hitről és küldetéstudatról, méltó befejezése volt az együtt töltött hétnek. Számomra örök emlék marad a sok kedves, olykor mulatságos és legtöbbször megható pillanat, amelyek képesek arra, hogy oldhatatlan kötelékeket fonjanak emberek közé, hogy közösséget kovácsoljanak az egyénekből, s hogy segítsenek gyökeret ereszteni a szent magyar anyaföldbe.

Ezek a gyerekek „emberségről példát, vitézségről formát” kapnak az apródképzés során, ezt bizonyította, hogy a tábort lezáró, látványos bemutatón túl, a lovagi erények már első pillanattól kezdve megmutatkoztak a tisztelettudó, udvarias magatartásukban, a segítőkészségükben és a fegyelmezettségükben. Vezetőjüknek hála, egy olyan útra léptek, amelyen járva minden körülmények között emberek tudnak majd maradni, magyar emberek.

 

dr. Hidán Csaba: Balassa János párbaja a spanyol őrgróffal

dr. Hidán Csaba: Balassa János párbaja a spanyol őrgróffal

A XVI. századi Magyarországon járunk. 1546-ban, a pozsonyi országgyűlésen Don Francesco Lasso spanyol őrgróf, császári ezredes a magyarokat becsmérlő kiáltványt szegez Pozsony várának kapujára. A magyar országgyűlés nevében, Balassi Bálint édesapja, Balassa János kihívja párbajra a spanyolt.

A párbaj történetét dr. Hidán Csaba régész, hadtörténész mondja el.

 

Mónus József: Minden magyarnak történelmet kell írnia a maga módján!

Mónus József: Minden magyarnak történelmet kell írnia a maga módján!

Mónus József, vagyis a Fehér Farkas nem csak kiemelkedő világbajnoki teljesítményével küzd a magyar nemzet becsületéért és lelki-szellemi felemelkedéséért, hiszen ezt a harcot – ahogy ő maga is vallja – leginkább az iskolapadokban kell megvívnunk azáltal, hogy a gyermekeket egészséges nemzettudatra neveljük. Éppen ezért, rendszeresen tart előadásokat iskolások részére az Anyaországban és az elszakított nemzetrészeken. Az alábbi felvétel a felvidéki Csatán készült, ahol a táborozó gyerekek a léleképítő szavakon túl, megismerkedhettek az íjak összetételével, részesei lehettek a futballpályát hosszában átszelő lövéseknek, kezükbe vehették az eszközöket, valamint felnőttek, gyermekek egyaránt megpróbálhattak kihúzni egy 112 fontos íjat. Ez persze, egyik vállalkozónak sem sikerült…

 

Korábbi videóriportunk Mónus Józseffel ITT elérhető.

 

Dr. Papp Lajos nagy erejű beszéde Trianon 100. évfordulóján

Dr. Papp Lajos nagy erejű beszéde Trianon 100. évfordulóján

Magyarok!

 

Magyarországot száz évvel ezelőtt keresztre feszítették. Franciaországban, Trianonban verték be a vasszegeket testünkbe.

Testünkbe, nem végtagjainkba, mert keresztre feszítés előtt megcsonkolták országunkat.

Kínhalálra ítéltek bennünket, mint oly sokszor írott történelmünk során.

Sokszor próbálták kiirtani a magyarokat, de ilyen, előre eltervezett és galád módon végrehajtott pusztítást soha nem végeztek korábban.

906-ban, az Árpád hazatérését követő tizenegyedik évben Európa, mai nevén az Európai Unió meghirdette a leszámolást: „Ungros eliminandos esse!” – A magyarokat el kell pusztítani!

907-ben, ezeregyszáztizenhárom éve, Európa egyesített serege – mintegy 120 ezer fővel, a kor legfejlettebb haditechnikáját felsorakoztatva zúdult Magyarországra.

Árpád csupán három-négy tüment tudott mozgósítani.

A háromszoros túlerőben lévő ellenséget őseink, Árpád vezetésével úgy megverték, elpusztítva hadvezéreket, nemes urakat, püspököket, egyházi vezetőket, hogy Lajos király is csak szerencsével menekülhetett el a pozsonyi csatából.

Ezt követően 123 évig nem tudta átlépni idegen hadsereg a magyar gyepüket.

Hős magyar vitézeink, különleges képességekkel megáldott királyaink, hadvezéreink, több mint egy évezreden keresztül a Szent Korona országát-országait vérrel és verítékkel megtartották a Kárpát-medencében.

A mai nap nem örömünnep!
Nem az összetartozás ünnepe!
A mai nap nemzetünk legfájdalmasabb gyásznapja, és egyben a tartozás napja. Az Anyaország hosszú időre cserben hagyta az elszakított részek magyarjait, megfeledkezett anyai kötelességéről. A tartozásunkat előbb le kell róni ahhoz, hogy újból összetartozhassunk!

Megbocsátani keresztényi kötelesség!
Megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér.
Az elmúlt száz évben senki, egyetlen nemzet nem kért bocsánatot tőlünk.
A bocsánatkérés után meg tudunk bocsátani.
De megbékélni soha nem lehet, amíg a rablott területek és annak magyarjai vissza nem térnek a Szent Korona oltalma alá.

Száz éve már sírunkra dobálták a földet, de a csonkolt torzó, a magyar nemzet ebből a gödörből is kimászott. Köszönhetően azoknak a szellemi-emberi nagyságoknak, akiknek minden koron „a haza minden előtt” volt.

Ma is vannak és a jövőben is lesznek nemzetmentő magyarok.

Én, és az itt lévők egyike sem mondhat le soha egyetlen rögről sem, amelyet őseink megszereztek és megtartottak.
Nem kaptunk rá felhatalmazást, hogy lemondjunk róla, vagy eladjuk e szent földet.

A mai napon emlékezünk. Itt, az önök által bejárható stációk mutatják be azokat az ősöket és elődöket, akiknek köszönhetjük magyarságunk, és Kárpát-haza megmaradását.

A magyar nemzet főnixmadár módjára többször feltámadott. Világhatalmak megdőltek, Tatár, Oszmán, Osztrák, Német, Szovjet Birodalom. A globális pénz- és ideológiai hatalom is végnapjait éli.

Mi vagyunk! Magyarország létezik!

Gróf Apponyi Albert trianoni védőbeszédében mondotta: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”

Trianoni keresztfánk rozsdás vasszögeit tartogatjuk a globális világhatalom koporsószögeinek.

Elég volt a megalázkodásból, elég volt a földre szegezett tekintetből!
Magyarok, emeljétek fel fejeteket! Büszkén emlékezzetek az ezeregyszáz év küzdelmeire!

A csonka országban és az elszakított részeken utolsó leheletig őrizzetek minden rögöt!

Székelyek – mint oly sokszor – vigyázzátok keleti határainkat!

Nándorfehérvár ivadékai, hallgassátok a déli harangszót, amely a ti dicsőségteket hirdeti. Emlékezzetek! Ne feledjétek!

Munkácsiak, Zrínyi Ilona és Rákóczi várát vigyázzátok!

Pozsonyban ne felejtsétek, hogy voltak idők, midőn az ország szíve nálatok dobogott. Királykoronázó ünnepek, országgyűléseink emlékét, rezgéseit a Ti városotok, a mi várunk falai őrzik.

Mindig voltak és lesznek magyarok, akik munkájukat, szellemi és anyagi erejüket az ország javára fordítják és készek életüket is feláldozni a hazáért.

Ma nem életáldozatra, hanem munkaáldozatra van szükség.

Mi a mai napon Bethlen Farkas tanyáján jöttünk össze emlékezni. Bethlen Farkas öregapja volt a második bécsi döntés után Észak-Erdély kormánybiztosa.

Példát mutatni és áldozatot hozni mindenkinek megadatott. Bethlen Farkas ősei örökségét követve, tizennégy stációt építtetett tizenhét nemzetépítő és nemzetőrző magyar ember történetével. A Magyar Kálvária gravírozott réztábláinak szövegeit Zana Diána írta és szerkesztette.

Olvassátok el, és mondjátok el fiaitoknak és unokáitoknak:
Kik voltak e nagyszerű emberek!
Kik voltak vezetőink!
Kik voltak nemzetünk bástyái, világítótornyai!

A teremtő Istennek köszönöm, hogy életem alkonyát ebben a gyönyörű völgyben, Bethlen Farkas gróf szomszédságában tölthetem!

Innét küldöm üzenetem minden magyaroknak, fájdalmas kiálltással!
Töretlen hitemet Sajó Sándor megfogalmazásában itt hagyom örökül.

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

 

Kiemelt kép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

 

Magyar Kálvária köti össze múltunkat a jövendővel – trianoni megemlékezés

Magyar Kálvária köti össze múltunkat a jövendővel – trianoni megemlékezés

Trianon gyászos napja inkább a tartozás, mint az összetartozás napja – mondta dr. Papp Lajos professzor nagy erejű beszédében a nemzetünket megcsonkító békediktátum aláírásának századik évfordulóján rendezett megemlékezésen, Verőcén. És valóban, míg Horthy Miklós kormányzósága alatt a magyar gyermekek a „Hiszek Magyarország feltámadásában!” mondattal keltek és feküdtek, addig a kommunizmus és a szocializmus agymosó éveinek köszönhetően, az Anyaország magyarságának nagy része eljutott odáig, hogy a külhoni testvéreink létezéséről nem is tudott.

Sokan emlékeztünk együtt Verőcén.
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Csak akkor beszélhetünk majd újból teljes értékű lelki összetartozásról, ha leróttuk tartozásunkat az elszakított nemzetrészek magyarsága felé – folytatta gondolatait a Professzor úr, hozzátéve, hogy ma nem véráldozatra, hanem munkaáldozatra van szüksége a nemzetnek. Véleményem szerint, ma arra van szükség, hogy egyre több magyar ébredjen rá arra, milyen egyedülálló és nagyszerű nemzet a miénk.

Évezredek megszakítatlan folytonosságát hordozzuk génjeinkben, több mint ezer év óta őrizzük a ránk bízott földet a Kárpát-medencében. Nincs még egy ilyen mély, rétegzett és tökéletes nyelv, mint a miénk, amelynek mellérendelő szerkezete őrzi lelkünk igazi valóját, s amelyen csak meg kell szólalni ahhoz, hogy teremtsünk. Majd, ha minden magyar szívében újra felgyullad a büszkeség lángja, akkor hiszem, hogy újból képesek leszünk olyan nagy tettekre, mint történelmünk során számtalanszor.

Prof. dr. Papp Lajos és Bethlen Farkas
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Ennek érdekében – ahogy Papp Lajos fogalmazott – rengeteg munkaáldozatra van szükség. A Magyar Kálvária létrehozásával ebből a munkaáldozat vállalásból igyekeztünk kivenni a részünket és leróni egy kevés tartozást a Jóisten és a magyar nemzet felé. Az ötlet Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke fejében született meg – mint mondta – isteni üzenetként, éppen úgy, ahogy tíz esztendővel ezelőtt, Trianon kilencvenedik évfordulóján a Kárpát-haza temploma megépítésének gondolata.

Farkas elgondolása nyomán, összefogásból, közös munkával és költségvállalással tizennégy gyönyörű stáció épült a Wass Albert-emlékháztól a dombtetőn magasodó Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar történelem tizenhét kiemelkedő, nemzetépítő, nemzetmentő alakjának írásos emléket állítsak. Az ő történetüket őrzik a stációkra erősített réztáblák, üzenve az utókornak, hogy mennyi heroikus hős, áldozat és dicsőség kövezte ki a magyarság útját. Nekik köszönhetjük, hogy oly sok megpróbáltatás után is itt vagyunk, ők és a hozzájuk hasonló számos neves és számtalan név nélküli magyar személyiség ad okot rá, hogy felemelt fővel, büszkén tekintsünk a jövőbe.

Dr. Hidán Csaba László régész-történésszel a Koppány és Szent István történetét bemutató stáció előtt.

A stációsor Nimróddal és Atilla királlyal kezdődik a szkíta-hun-magyar folytonosságba vetett hitünk melletti tanúságtételként, majd Árpád vezér, Koppány és Szent István király következnek. Utánuk Szent Lászlóról, III. Béláról, IV. Béláról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Zrínyi Miklósról, Bocskai Istvánról és Bethlen Gáborról olvashatnak. Végül II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Horthy Miklós és Bethlen István zárják a sort.

A Magyar Kálvária ezentúl bármikor megtekinthető a Lósi völgyben, ahogy a Kárpát-haza temploma is mindenki előtt nyitva áll, melynek mennyezetén szimbolikusan folytatódik az évezredekkel ezelőtt megkezdett magyar út, hogy Csaba királyfi csillagösvényén keresztül Boldogasszonyunk, a Regina Hungarorum oltalma alá fusson, a magyarság égi összeköttetését hirdetve.

A Magyar Kálvária stációsora a Wass Albert-emlékháztól a Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

A középkorban a nyilvános kivégzések során, ha eleredt az eső, azt mondták, igazságtalan volt az ítélet. Nekünk, magyaroknak nem kell ugyan efféle jelzés, hogy tudjuk, a világtörténelem egyik legigazságtalanabb ítélete sújtotta nemzetünket száz évvel ezelőtt, mégis nem sokkal 16 óra után leszakadt az ég, s belesírta mindannyiunk fájdalmát a Börzsöny dombjai közé. Mire azonban, megkondult a templom harangja, az ég kiderült és a völgy megtelt Nyerges Attila énekével, a Nélküled gyötrően szép dallamával, majd Bethlen Farkas köszöntötte a megemlékezőket és felolvasta Böjte Csaba testvér gondolatát, aki a járvány-helyzet miatt nem tudott jelen lenni, de üzenetét elküldte nekünk:

„…Imádkozom, mert nem azért neveljük fel a gyermekeinket, hogy idegen országok napszámosaiként tengessék életüket, s üresen hátrahagyott otthonaink ajtaját csapkodja a szél, hanem azért, hogy együtt e szép földön boldogok legyünk. Szeretettel kérjük Istenünket, adja meg, hogy együtt láthassuk drága szülőföldünket virágba borulni, gyarapodni, a felcseperedő fiatalokat maguk számára mosolyogva otthont építeni, kacagó, életerős gyermekeket vállalva szép családjaikban.”

Dr. Papp Lajos professzor Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ből című versének utolsó két versszakával zárta megemlékező és gondolatébresztő szónoklatát 2020. június 4-én. Álljanak itt is e sorok, hitvallásunk gyanánt a jelenben, és útmutatásul a jövőre nézve:

Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

 

Szívből köszönöm dr. Hidán Csaba Lászlónak, dr. Nemesi Attila Lászlónak és dr. Kelemen Miklósnak a stációk szövegeinek szakmai ellenőrzésében nyújtott segítségüket és köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a Magyar Kálvária létrejöttéhez!

 

Kiemelt kép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás