A múltunk kötelez – Beszélgetés Demeter Lászlóval, a Kelet Kapuja kiadójával

A múltunk kötelez – Beszélgetés Demeter Lászlóval, a Kelet Kapuja kiadójával

A Székelyföldön – azon belül is Erdővidéken – található Barót település már az 1200-as években lakott volt. A magyar történelem és kultúra számos olyan nagy alakja származott innen vagy a közvetlen környékről, akiket munkájuk révén az egész magyar nemzet ismer és elismer. Ilyen volt Benedek Elek, Apáczai Csere János, Baróti Szabó Dávid, nagybaczoni Nagy Vilmos, Kriza János és Bölöni Farkas Sándor, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Barót közepén áll Erdővidék Múzeuma, abban meg az egész világon egyedülállónak számító Masztodon, vagyis gumós fogú őselefánt csontváz, amely szinte teljes egészében épen maradt és a mai napig megtekinthető. A múzeum igazgatója pedig Demeter László történész-muzeológus, aki a magyar jövőbe vetett optimista hitének, a nemzet iránti elkötelezett tenni akarásának és ez irányú, mégis szerteágazó munkásságának köszönhetően, egyértelműen a helyi magyar élet kiemelkedő alakja és mozgatórugója.

Hittel vallja, hogy mi, magyarok rendkívül gazdag és értékes múlttal rendelkezünk, amely kötelez bennünket, s ha mindenki a saját helyén és környezetében eleget tenne ennek a kötelességnek, nem lenne semmi baj. A székelyeket – példának okáért – határőrzés céljából állították a magyar királyok a keleti végekre, s 800-1000 éven keresztül mindig helytálltak.

Minden kornak megvan a maga nehézsége – mondja Demeter László – most még háború sincs, sokkal nehezebb körülmények között mindig volt erő felállni és továbblépni. Az előttünk járók példája és sokkal nehezebb sorsa kötelez bennünket, és ha nem adjuk át örökségüket gyermekeinknek, unokáinknak, megszakad egy több ezer éves történelmi folytonosság.

Úgy véli, eljött az idő, mikor ismét nemzetben gondolkodnak a magyar vezetők, majd egy kis humorral fűszerezve rámutat az igazságra: „Nekem nem vissza kell adni a magyar állampolgárságot, hanem elfogadni a meglévőt, mert a mi nagyszüleinktől, dédszüleinktől nem kérdezték meg, hogy lemondanak-e róla.”

A Tortoma Könyvkiadó tulajdonosaként – rendkívül gazdag, magyar vonatkozású és témájú kiadványai mellett – a dr. Obrusánszky Borbála főszerkesztésében, negyedévente megjelenő Kelet Kapuja című folyóirat felelős kiadója, amely – az akadémikus állásponttal nem egyszer szembehelyezkedve – már harmadik esztendeje igyekszik feltárni a magyar őstörténet valódi arcát. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökeként, olyan identitáserősítő rendezvények szervezője, mint az Erdővidéki Közművelődési Napok, vagy a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetem és tábor.

Trianon száz éves évfordulójához közeledve, beszélgetésünk során szóba került Székelyföld autonómiájának kérdése is. Demeter László nemcsak az előnyökre, de a benne rejlő veszélyekre is rámutatott, ugyanakkor az egyre gyakrabban tetten érhető transzilvanista gondolkodásmód mentén, a lehetséges megoldásra is rávilágított.

Minderről bővebben a Demeter Lászlóval készített riportfilmünkben:

Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintéze megbízásából.

„Amíg én élek, ez a zászló lobogni fog!” – Beszélgetés Mónus Józseffel, a Fehér Farkassal

„Amíg én élek, ez a zászló lobogni fog!” – Beszélgetés Mónus Józseffel, a Fehér Farkassal

Először a tavalyi Kurultájon láttam élőben Mónus József, avagy a Fehér Farkas legendaszámba menő lövéseinek egyikét, amikor is kétszáz méterről talált el egy 1×1 m-es célterületet. Tudva lévő, hogy bástyalövései alkalmával több száz méterről ugyanezt képes végrehajtani magyar várfokokról, esőben, szélben, emberekkel körülvéve, nem beszélve a világversenyekről, amelyek során, elképesztő távolságokba repítve nyílvesszőit, rendre maga mögött hagy bárkit, aki kiáll ellene.

A legendás íjak…

Többször hallottam már tőle, hogy a józan ész határain túl kell lőnie. Ennél jobban, azt hiszem, nem lehet megfogalmazni az ilyen, lehetetlennek tűnő teljesítményt. Egy biztos, itt már nem csupán a célzás tehetségéről, az erőről vagy a koncentrációról kell beszélnünk, valami más is van a háttérben, ami túlmutat a fizikai világ dimenzióin.

Nem sokkal ezután, 2018 nyarának végén a Farkas csapat négy kategóriában döntötte meg a világrekordot az Egyesült államokbeli Wendoverben megrendezett távlövő íjászversenyen. Ekkor Mónus József 897,66 méterre lőtte nyílvesszőjét, és így közel 25 méterrel szárnyalta túl a korábbi 873,26 méteres csúcsot.

A következő évben aztán, személyes találkozásunk alkalmával ő maga mesélte nekem, hogy akkor, s egy ideje már a pozsonyi csata évszáma, a 907-es szám lebeg a szeme előtt, mint cél.  Tavaly tehát, kevesebb mint tíz méter választotta el a hihetetlennek hangzó távolság meglövésétől.  Gondoljunk csak bele: ez majdnem egy kilométert jelent…

A 2019-es Visegrádi Palotajátékokon

Ugyanekkor Mónusné Ruszin Anna 643,94 méterrel állított be új világrekordot, a korábbi 619,49 métert túlteljesítve. Farkas minden alkalommal, hatalmas büszkeséggel beszél feleségéről, soha ki nem hagyva, hogy Ani Zrínyi-leszármazott, s mikor egy Zrínyi lány Zrínyi íjjal győzi le a törököket saját földjükön, az azért – valljuk be – szívet melengető érzés az egész magyar nemzet számára.

Nem egyszer fordult elő az is, hogy a törökországi győzelmet követően, Farkas a dobogó legfelső fokáról lebegtette meg szülővárosa, Hajdúnánás zászlaját….

Visszatérve a 2018-as világversenyre, meg kell említeni, hogy a Farkas csapat másik két tagja is világcsúcsot döntött, Mónus László 747,59 métert, párja, Prokaj Kiara pedig 578,5 métert lőve hagyta maga mögött a mezőnyt.

A világbajnok

Mónus József, aki mongol farkas-vadászoktól kapta a Fehér Farkas nevet, és akit azóta világszerte így ismernek, ez idáig 25 világrekorddal és 6 világbajnoki címmel ajándékozta meg, s tette büszkévé magyar nemzetünket. Véleményem szerint a lelki-szellemi nagyság egyik ismérve, hogy ilyen elképesztő sikerek mellett is szerény tudjon maradni az ember. Első találkozásunk óta már többször volt alkalmam Farkassal beszélgetni, de minduntalan meglep az a hatalmas alázat és mérhetetlen szerénység, amelyet minden alkalommal tanúsít.

Hittel vallja, hogy eredményessége nem csupán saját érdeme. Tudja, hogy a nagyfokú felkészültség (minden áldott nap ötszázat, versenyek előtt ezret lő) nem elég ahhoz, hogy legyőzze a világ legjobbjait. Ezért minden alkalommal segítségül hívja a magyar zászló tiszteletéből fakadó erőt (zászlótudat), történelmi nagyjaink, őseink szellemét és Isten vagy, ahogy ő nevezi, a Sors pártfogását. Így társul az erős kar mellé erős lélek. Egy mongol történész szerint azért lő a világon a legmesszebbre, mert tudatának ereje képes kiszárítani a levegőben a vizet nyílvesszőinek útjából.

„Nagyapám arra tanított, hogy a magyar zászlónak lobognia kell, és amíg én élek, ez a zászló mindig lobogni fog.” Ez az egy kijelentés – úgy hiszem – mindent elárul hazaszeretetről, az elődök, az ősök, a magyar múlt és történelem tiszteletéről és arról, mit is érez Mónus József a magyar nemzet iránt. Mégis, beszéljen minderről ő maga, én pedig garantálom, hogy a szíveket büszkeséggel, a szemeket könnyel telíti meg ez a bő fél óra Fehér Farkassal:

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

 

Magyarország példaként szolgál Európa számára – Beszélgetés Capári Róberttel

Magyarország példaként szolgál Európa számára – Beszélgetés Capári Róberttel

Az egykori püspöki váristálló a Sümegi Vár lábánál.

Festői környezetben, a Sümegi Vár tövében áll az a több mint háromszáz éves, egykor püspöki váristállókét funkcionáló lovarda, amely ma a Capári Lovasiskolának ad helyet, ugyanakkor az épületegyüttest és a hozzá tartozó területet, időről-időre korhű viseletbe öltözött falkavadászok vagy éppen Radetzky huszárok lepik el.

Capári Róbert

Capári Róbert, a – fent említett tevékenységeket végző – három egyesület vezetőjeként igazi büszke, lovas magyarként éli a dicső nemzeti múlttal, történelemmel és keresztény hittel átitatott mindennapjait. Az évszázados falak és a hatalmas gerendák között járva, valóban megelevenedik a történelem, ahogy a különböző huszár egyenruhák és csákók, a számos korabeli fegyverzet és a magyar történelmi eseményeket ábrázoló festmények között haladunk.

Itt gyűlnek össze rendszeresen az 1991-ben alapított Radetzky Huszáregyesület tagjai Capári Róbert elnöklésével, hiszen – a külsőségek, a megjelenés mellett – a hagyományőrzés szerves részét kell, hogy képezze a lelki és szellemi épülés is.  „Huszárok vagyunk, hagyományt őrzünk, tudni kell, mit őrizzünk” – szögezi le Robi, aki szerint a magyar nemzetnek feladata van mind Európában, mind pedig a világban.

Az istállóban.

A magyar embereknek még sincs megfelelő önazonosságtudata, melynek oka, a történelmi ismeretek hiányossága. Azonban a nemzeti identitás bennünk, keleti népekben még így is lényegesen erősebben van jelen, mint az eltunyult nyugatiakban – mondja, akik nem látják, hogy Magyarország a jelenben – ahogy a történelem során számtalanszor – példaként szolgál Európa számára.

Három egyesület vezetőjeként, Capári Róbert a civil szervezetekben, a közösségépítésben látja a megoldást, valamint a fiatalok bevonásában, amely csak példamutatás révén lehetséges. A lényeg – mint mondja –, hogy közösen próbálnak alkotni, értéket teremteni.

 

 

Egy 21. századi lovag – Videóriport Dr. Csámpai Ottóval

Egy 21. századi lovag – Videóriport Dr. Csámpai Ottóval

Dr. Csámpai Ottó, a Nagyszombati Egyetem egykori professzora, a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusának vezetője a Nyitra vidékén fekvő Zoboralján világító lámpásként áll a helyi magyarság előtt, amely az általa szervezett kulturális programok, előadások, rendezvények hatására, az idő folyamán közösséggé formálódott. Több mint egy évtizede költözött vissza Pozsonyból szülőfalujába, Nyitracsehire, ahol létrehozta a Jurta Látványtárat, azt a közösségi teret, ahol azóta is töretlenül folyik a nemzeti identitásépítés.

A Jurta Látványtárban

Szociológusként több tanulmányában és könyvében már az új évezred küszöbén figyelmeztetett a nemzetközi migráció biztonsági kockázataira, ugyanakkor már egy évtizede felhívta a figyelmet az ún. “politikailag korrekt” fogalmazás veszélyeire is. „Viharvert nemzettudat” című kötetében egyedüliként adott átfogó elemzést a Nyitra vidék magyar etnikumának nemzeti tudatában és érzésvilágában bekövetkezett változások körülményeiről.

Filmünkben felidézzük a felsőoktatásban eltöltött éveit, a szlovák nyelvi környezetben magyarként való érvényesülésnek útját, amely során nemcsak a magyar, de a szlovák diákok tiszteletét és nagyrabecsülését is elnyerte. Ami nem csoda, hiszen hatalmas tudása, lényeglátása és intellektusa mellett, embersége is példaértékű. Tamási Áron szavai jutnak eszembe: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” Dr. Csámpai Ottó nagyszerű ember, legnagyobb emberi értékének pedig a magyarsággal csordultig telt szívét tartom, amely minden szavát, minden tettét áthatja.

Dr. Csámpai Ottóval és Dr. Cey-Bert Róbert Gyulával

Természetesen szót ejtünk a meghurcolt gróf Esterházy Jánosról, akinek – a morvaországi mirovi börtönben bekövetkezett halála után – hamvai egy prágai börtönsírból mintegy hatvan év után térhettek csak haza, szülőföldjére. Dr. Csámpai Ottó násza, Paulisz Boldizsár alsóbodoki vállalkozó, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület alapító tagja önerőből építette meg azt a kápolnát, amelyben végre végső nyugalomra lelt a felvidéki mártír politikus, s amely azóta zarándokhelyként működik.

A Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa alapításának körülményein és működésén túl az is érdekelt, hogy 21. században mi tesz valakit lovaggá, milyen lelki dimenziói vannak a lovagi létnek és mi különböztet meg egy modern-kori lovagot az átlagembertől. Ahogy a Professzor mondja, manapság a lovagi erények kihaltak, éppen ezért a rend elsődleges feladata, ezek újjáélesztése és átadása a következő nemzedékek számára.

Az már ismeretségünk elején világossá vált számomra, hogy a lovagi tulajdonságok Dr. Csámpai Ottó esetében nem csak külsőségekben, hanem lényében is megmutatkoznak, az Istenhit, a család- és a hazaszeretet, az együttérzés, a segítőkészség, az őszinteség, a megbízhatóság, a becsület és a bátorság mind ott élnek a lelkében. Nem csoda, hogy Dr. Cey-Bert Róbert Gyula, a történelmi regényeiben bemutatott igaz barátokat róla formálta.

Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

 

„A magyarság kitartott őrhelyén” – Beszélgetés dr. Lomnici Zoltánnal

„A magyarság kitartott őrhelyén” – Beszélgetés dr. Lomnici Zoltánnal

A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, dr. Lomnici Zoltán az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként évek óta fellép a külhoni magyarság jogainak védelme érdekében, legyen szó a felvidéki jogfosztottakról, az egykor magyar egyházi kézben lévő ingatlanok visszaszolgáltatásáról vagy az ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi fiatalok ügyéről.

Majd’ száz év telt el nemzetünk szétdarabolása óta, mégis a mai napig durva hátrányok érik és sok esetben éles megkülönböztetés a sorsa a kisebbségi létben élő külhoni magyarságnak. Gondoljunk csak az akasztással fenyegető korábbi román miniszterelnökre vagy a volt államfőre, aki szerint az igazi Románia a Tiszáig tart, de említhetnénk a nemrégiben született jogerős ítéletet, amely értelmében tilos a székely zászló közintézményekre való kitűzése. S mindez nem 40-50 éve a kommunizmus idején, hanem a közelmúltban, vagyis a 21. századi Európai Unióban történhet meg.

A mai Szlovákia területén élő magyarság mindezidáig másodlagos állampolgárnak számít saját szülőföldjén. A szlovák miniszterelnök szerint a magyarok biztonsági kockázatot jelentenek, ennek értelmében Magyarország Kormányának 2010-es döntésére a kettős állampolgárságról, Szlovákia jogfosztással válaszolt.  Aki tehát felvidéki magyarként felveszi a magyar állampolgárságot, elveszti a szlovákot, és mindent, ami otthonában az állampolgársággal jár.

Dr. Lomnici Zoltán a külhoni magyarsággal szemben elkövetett ilyen, és ehhez hasonló igazságtalanságok ellen lép fel az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként lassan egy évtizede. Sokak számára ismert a felvidéki Tamás Ilonka néni, aki századik életévét betöltve is sok társával együtt járta a felvidéki jogfosztott magyarok kálváriáját. Az ő és társai ügyét képviselte Lomnici Zoltán nemcsak itthon, de Brüsszelben is. Ilonka néni úgy hunyt száznégy éves korában, hogy még megtudhatta, Lomnici Zoltán már másodízben benyújtott petícióját befogadták, azonban sem neki, sem jogfosztott társainak a mai napig nem adtak elégtételt.

A szlovák egészségügy Ilonka néni lányától, szívinfarktusát követően költségtérítést követelt az ellátásért cserébe, holott Anikó egész életében fizette a szociális járulékot. Mikor az utókezelésre került sor, a magyar orvos bevallotta, Pozsonyból azt az utasítást kapták, hogy még díjazás ellenében sem ápolhatják. Anikó meghalt. Idegenként halt meg szülőföldjén, ahol egész életét leélte azért, mert megtagadták tőle az ellátást.

Lomnici Zoltán szerint a magyar érdekek érvényesítését külhonban ellenségeskedés nélkül, a béke hangsúlyozásával, kis lépésekben kell elérni. Ezen gondolatok jegyében születtek meg a különböző tematikus emlékévek, melyek közül a Szent László–Emlékévnek szervezője, a Mátyás Király–, az Aranycsapat– és a II. Rákóczi Ferenc–Emlékéveknek ötletgazdája is volt. Nagy történelmi személyiségeinket magukénak érezhetik nem csak a magyarok, de számos olyan vonatkozás és kötődés felmutatható, amely a környező nemzetek számára is jelentőséggel bír. Ennek ellenére a Mátyás Király–Emlékév kapcsán dr. Lomnici Zoltánt majdnem kitiltották Romániából.

A tematikus évekkel az is a cél, hogy a külhonban felcseperedő gyermekek, akik esetleg nem tudnak magyar iskolába járni, tudomást szerezhessenek nagy nemzeti alakjainkról, és megismerhessék az igazságot a magyarság történelmének vonatkozó részeiről. Ilyen módon talán eséllyel maradnak meg ezek a gyermekek magyarnak az elszakított nemzetrészeken, hiszen a magyar jövőt csak a magyar gyermekek biztosíthatják. Eddig a magyarság kitartott őrhelyén, de Lomnici Zoltán számára is – saját bevallása szerint – az a legfontosabb, hogy ha majd az unokája 30-40 év múlva elmegy a Csallóközbe, őshonos magyarok is legyenek ott, ne csak turisták. De beszéljen minderről ő maga:

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

Nemzetkoronázásra van szükség – Beszélgetés dr. Zétényi Zsolttal

Nemzetkoronázásra van szükség – Beszélgetés dr. Zétényi Zsolttal

Dr. Zétényi Zsoltot a legtöbben az 1991-es Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat kidolgozójaként és beterjesztőjeként ismerik. A kommunista bűnösök felelősségre vonásáról szóló törvényjavaslatot akkor az Országgyűlés elfogadta, de az Alkotmánybíróság 1992-ben mégis megsemmisítette.

A ’90-es évek elejétől azonban az Ügyvéd úr elkezdett behatóan foglalkozni a Szent Koronával is, amellyel kapcsolatban számtalan írása megjelent. Mikor megkerestem, leginkább az ezzel kapcsolatos ismereteire, tapasztalataira voltam kíváncsi.

A Szent Korona-tan és a Szent Korona-eszme képezi a Magyar Történeti Alkotmány magját, azét az egyedülálló alkotmányét, amely időtlen idők óta szokásokból, dekrétumokból, később törvényekből és a hozzá tartozó gyakorlatból tevődött össze, melynek ereje abban áll, hogy olyan értékeket, bölcsességeket tükröz, melyek a nemzet lelkéből, egyéniségéből fakadnak, létének organikus lenyomata.

A Szent Korona-tan lényege, hogy az uralkodó és a nemzet közösen hozza a törvényeket. A Szent Korona-eszme pedig mindazokat a gondolatokat és filozófiai, teológiai elképzeléseket jelenti, amelyek a Szent Koronához fűződnek, mint például a Szent István-féle ország felajánlás.

Beszélgetésünk során előkerült egy érdekes fogalom, mégpedig a nemzetkoronázás, illetve annak szükségessége. „Hol van az a magyar nemzet, amely úgy gondolkodik, ahogy a Szentkoronás időkben gondolkodtak?” – tette fel a kérdést az Ügyvéd úr, aki szerint a Szent Korona ébredező állapotban van, de ahhoz, hogy kiteljesedjen, s maga a nemzetkoronázás megvalósuljon, fel kell építeni egy rég elfeledett lelkiséget.

Olyan oktatási stratégiára volna szükség, amely során a magyar szellemiség kulcsfontosságú kérdései bekerülnek a gyermek gondolkodásába.  Elengedhetetlen a hazafias nevelés, ugyanakkor az ország vezetőségét is a nemes gondolatok, tehát a becsületesség, az Istenesség, a tisztesség, a hazaszeretet kell, hogy áthassa.

Jövőnk alapja – Zétényi Zsolt szerint – a hagyományos értékrend, az Istenkapcsolat és a szeretetelvűség megvalósítása. Kulcskérdés, hogy a jelen magyarsága képes-e létrehozni egy olyan szeretetközösséget, amely a lakosságot nemzetté kovácsolja. Vannak-e olyan közös nemes és emelkedett célok, amelyek mentén mindez megvalósulhat? Van-e realitása annak, hogy ismét a Szent Korona akarata mentén határozza meg magát a magyarság? Jogilag visszaállíthatóak-e a korábbi állapotok?

Ehhez hasonló kérdéseket boncolgatunk dr. Zétényi Zsolttal riportfilmünkben:

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás