A fáklyák fénye egyszer összeér… – Napvíz és Gyöngytűz SZER-tartás Gyergyóban

A fáklyák fénye egyszer összeér… – Napvíz és Gyöngytűz SZER-tartás Gyergyóban

“A Nemzetünk ősidőktől fogva magasztosként tartja számon a szertartásos Tűz gyújtását. Az örök láng ápolásával vállaljuk azt a szellemi, lelki magatartás rendbeállítását, mi Ég és Föld között köttetett. A mindenség szentsége szerint: ahogy lent, úgy fent, és ahogy fent úgy lent. Keresztelő Szent János a víz – a Keresztvíz –, ahogy Jézus a Tűz, melyet Keresztelő Szent János gyújtott, hiszen a szikrát adta tovább a lelkekben.”

(Gyergyai Zandírhám)

 

Ekképpen hangzottak a Tűzrévész, a napgyújtotta máglya szertartásszónoka, vagyis dr. Papp Lajos professzor szavai, betöltve a Gyergyószentmiklós fölötti, a Szent Anna kápolna előtti szakralizált teret, ahol a Nap és a víz segítségével, az elemek erejének összevonásával, de azok összemosása nélkül gyúlt déli tizenkettőkor az a központi tűz, amely később tizenhat máglyát táplált a SZER-tartás során.

Dr. Papp Lajos, mint Tűzrévész / Koncz Árpád fotója

A bűvös tizenhatos szám és elrendezés alapján létrejövő négyzettér éppen olyan sokrétű és mély értelmezéssel bír, ahogy a Benedek Attila kulturális antropológus, a Magyar Állami Operaház főszabásza által megálmodott Napvíz és Gyöngytűz elnevezésű szertartás minden eleme. A Bűvös Mágla az egyetemes számvilág titokzatos területét, a bűvösséget, valamint a lét és az élet alakulásának világát érinti, illetve őseink hiedelemvilágával is szoros összefüggéseket mutat. Négyzetének számsoraiban és számoszlopaiban akár függőlegesen, akár vízszintesen, kisnégyzet szigetesen vagy átlósan stb., az összegek mindig azonosak.

A Csobod lok síkján tehát, amely közel ezer méterrel a tengerszint fölött terül el, tizenhat máglya rajzolta ki a bűvös teret, azzal a magasztos céllal, hogy az ősi hagyomány felidézése révén, a résztvevő szertartók által emelkedjen a Kárpát-medencei szívdobbanás gyógyító ereje, és a rontó erők elűzessenek. Az Apostoli Királyság vármegyéinek száma hatvannégy volt, a szertartásban résztvevő hatvannégy személy közül ezért a jelenlegi anyaországból, illetve az elszakított nemzetrészekről is érkeztek, kihangsúlyozva ezzel összetartozásunkat; sokan anyaföldet hozva magukkal, amely összekeverve gyönyörű szimbólumává lett a Szent Korona tulajdonát képező, elidegeníthetetlen magyar föld egységének. 

A tizenhat Tűzvezérből, és ugyanennyi Fáklyásból, Tűzőrből és Aranytestőrből álló, hatvannégy tűztestőr és a SZER-tartást irányító Tűzrévész mellett Kilenc Bölcs Asszony is megjelent Bernád Ilona bába, népi gyógyász vezetésével, a napsugárral és vízzel való tűzgyújtást Magyar Koronaőrök végezték, s a rendezővel együtt összesen hetvenhét ember mozgott a hegyek között a természet templomaként meghúzódó területen, mintegy utalva az ősi magyar mesevilágunkban rendszeresen megjelenő hetes szám szimbolikájára. Felemelő volt látni, hogy vannak még olyan ifjak, akik az okostelefon és internet uralta virtuális világon kívül is boldogulnak, ahogy a Honvédsuli Kadétprogramjából érkezettek. A kadétok otthonosan mozogva a természetben, fegyelmezetten hajtották végre Csordás Imre, a Magyar Királyi Koronaőrség tagjának parancsait, akinek személye és kiállása nagymértékben hozzájárult a SZER emelkedett hangulatához.

Napnyugta közeledtével, este hét óra tájban a helyszín fölé magasodó Csobot-hegy oldalába ültem, hogy rálássak az eseményekre. Ahogy az idő közeledett, s a nap is majdnem alábukott már, a keleti szél egyre jobban süvöltött, s rajtam lassan, de biztosan úrrá lett az érzés, hogy itt egy magasabb rendű jelenlét van, mint amelyet a megjelent emberek összessége feltételez. Hiába mondták a gyergyói székelyek, hogy a szél napszentület után megáll, egyre csak erősödött, mintegy átfújva, kitisztítva a helyet és talán a lelkek egy részét, az arra érdemeseket is.

Az elemek közül tehát a levegő, vagy mondhatjuk úgy is, a lélek, a lélekzet, a Szentlélek erősen megmutatkozott, ahogy a rezgés is érezhetően egyre egységesebbé vált. A hang, a rezgés a legalapvetőbb rendezője minden életnek és létezésnek, hiszen még szervezetünk legkisebb elemei, a sejtek is képesek egymással kommunikálni a rezgés által. Elképzelni is fenséges, micsoda ereje lehet annak, ha a rezgést (az emberek, a környezet, a kozmosz rezgését) képesek vagyunk magasabb szinten összehangolni.

A SZER

Mikor belépett a bűvös térbe a hét sorba rendeződött, összesen tizennégy ostoros, és lassan, egyszerre mozogva, minden lépést ostorcsapással kísérve körbejárták azt, elkezdtem érezni, hogy a szívdobbanásom egyre inkább az ostorcsapások ritmusához igazodik, végül már a bensőmben visszhangzott minden egyes pattintás. Ekkor éreztem meg először a rezgés jelentőségét, amely minden, az egész völgyet betöltő, zengő gongütéssel még inkább felmagasztosodott bennem. „Igazodás, igazulás, rendeződés” – hangzott a tűztestőrök közös kiáltása, amely három szó tökéletesen fejezi ki a modern korban félresiklott fizikai és lelki világunk, s benne az ősi tudástól, a természettől, az Istentől eltávolodott ember elemi vágyát a világ helyreállítására.

Az első csillagok kigyúltával a Tűzrévész a tizenhat máglya meggyújtására szólította a lánghordozókat, akik a vízzel gyújtott központi tűzbe merítették fáklyáikat. Szabályos mozgásuk a térben, az általuk hordozott tűzzel bejárt útvonal, szintén egy égi, kozmikus rendet mutatott, amelyet ott, akkor sokkal inkább érezni kellett, mint érteni. Ahogyan a szertartás olyan elemeinek jelentőségét is, mit a mirhával való áldozás, a fűzfakarikákkal erősített gyöngytűzláncbarátság vagy a Bölcs Asszonyok által végzett vízvetés.

Az érzés – úgy vélem – sokkal inkább rokonítható a rezgéssel, mint a gondolat, az értelem. Éppen ezért lehet közelebb kerülni a Fennebbvalóhoz, a tisztább dimenziókhoz a gondolatnélküliség által, csak az intuíciókra hagyatkozva. Ezen elképzelésemet támasztják alá az egyik Tűzvezér gondolatai is, amelyek a SZER előtti estén fogalmazódtak meg benne. Megdöbbenve olvastam a gyergyói székely legény sorait, hiszen a látszólagos bizonytalanság és nemértés mögött feldereng egyfajta ősi erő, hit és bizonyosság, valami olyasmi, ami régen a magyarság sajátja volt, s amely sejtésébe beleremeg az egész lényem. Leopold László gondolatai – változtatás nélkül – így hangzanak:

16 máglya

Mélyen hallgatta a csend a tűz pattogását a Csobot-hegy oldalában, lángjai vidám táncot járva, mardosták a sötét, fekete függönyét megvilágítva a köréje rakott 16 megrakott máglyát.

A völgyben egy nyugodtan alvó székely városka, távolabb falvak fényei pislogtak szorgalmasan, jelezve élet tölti be a magasba nyúló hegyek közötti kis medencét.

Egy kis medence a nagy testvér ölében, kiről azt mondják, magára van maradva, mostoha a sorsa akár testvérének a Kárpát-medencének.

Itt ülök, és a lángok közé bámulok, a 16 máglyára gondolok, nem értem értelmét, tudatlan vagyok, szeretnék egy szikrát én is, lángot mi sötét elmémbe gyújtana világot.

Majd szeretnék égő máglya lenni, lángolni, szénné válni, mely ha vízbe dobva, mellé halk imát suttogva erőt adna, mely űzhetné, messze az átkot, a betegséget, a kórt mi sújtja szegény magyar nemzetem s hazámat.

Tudatlan vagyok, de holnap beállok a sorba, végigjárni azt a kusza liszttel szórt utat, mit nem tudok hová vezet majd, de miről azt állítják, hogy a csillagok bejárták már és járják tovább.

Aztán eljátszom a szerepet, mit rám bíznak, szalaggal jelölve, fáklyával kezemben szaladok végig máglyától máglyáig, kiáltom hangosan “Úgy legyen” ha kell, emelem magasba a vesszőkarikát, ha ez segít rajtad szeretett hazám.

Szeretnék hinni! Szeretném hinni azt, hogy egyszer ugyanitt fekszem, csodálom egy magyar város és falvai távoli fényeit, az arcomat égető táncoló tüzet és végtelen boldogság tölt el, hogy akkor megtettem, hittem a lehetetlenben, hittem a 16 égő máglya szakrális erejében, a Teremtőben, és egy Szebb Magyar Jövőben.

Az olyan emberek, mint Laci, aki nem egészen értette, de a legelemibb szinten érezte a SZER jelentőségét; vagy dr. Papp Lajos, aki birtokában van egy magasabb rendű tudásnak; vagy Benedek Attila, aki szívét-lelkét beleadva, rengeteg időt, fáradságot és pénzt áldozva, Rostás Lászlóval és Herczeg Lajossal megvalósította a SZER-t, ezt az Istenhez fordulást, ezt a gyógyító rezgésszám emelést, maguk is mindannyian fáklyavivők a „szebb magyar jövő” felé vezető úton. Ezen az úton pedig egyre több fáklya világít, amelyek fénye hamarosan összeér…

Zana Diána

 

 

A kiemelt kép Lukács Géza fotója. 

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás