Trianon 100 – Videóriport Raffay Ernővel

Trianon 100 – Videóriport Raffay Ernővel

Azt a tényt, hogy az idei évet nem Trianon emlékévnek, hanem az összetartozás évének nyilvánította az Országgyűlés, nemes gesztusnak tartom, amely egyfajta felülemelkedést is magában hordoz. Ez a magatartás pedig – még ha a jelenkorban kevésbé jellemző is – a magyar néplélek sajátja. A nagylelkűség, a felülemelkedés azonban koránt sem összetévesztendő a kollektív amnéziával. A gyűlölködés idegen az ősi magyar szellemiségtől, ugyanakkor emlékeznünk kötelező, felejteni tilos!

„Magyar az, akinek fáj Trianon” – Egyesek Illyés Gyulának, mások Karinthy Frigyesnek tulajdonítják a megállapítást, de olvasható olyan állítás is, miszerint e mondat egyikük hagyatékában sem lelhető fel. Morus Tamás szavai szerint az igazság akkor is igazság, ha senki sem képviseli. Változtat-e a fenti kijelentés igazságtartalmán az, hogy kitől származik?

„Az igazság, bármit csináljanak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor” – írja Wass Albert ’Mire a fák megnőnek’ című regényében a Bach-korszak diktatúrájára vonatkoztatva. Megállapítása azonban örökérvényű, és ez a Trianon égbekiáltó igazságtalansága nyomán megcsonkolt Magyarország igazsága is egyben. Az igazság, amely évtizedekig bekötött szemmel járt, és amelyről sok esetben még ma sem ajánlatos nyíltan és világosan beszélni.

Akadnak azonban, akik mégis megteszik. Dr. Raffay Ernő sok előadását meghallgatva és könyveit ismerve, biztos voltam abban, hogy bármit kérdezek is tőle, nyíltan, egyenesen, tabuk nélkül fog válaszolni. Így is történt!

Mivel egyes hatalmi köröknek a mai napig érdekében áll a magyar nép tudatlanságban tartása, illetve hazugságokkal való félrevezetése, rendkívül fontosnak tartom Raffay Ernő munkásságát, aki ráfordítja figyelmünket a trianoni nemzettragédia hátterére, valós okaira, előzményeire, a titkos társaságok működésére, istentelen és magyarellenes törekvéseire. Mindezt hiteles módon, kifejezetten szabadkőműves források alapján teszi, teljesen új megvilágításba helyezve a 19-20. századi Magyarország történetét. Munkája hozzájárul a Trianont megelőző időszakról kialakult, illetve a magyarságba sulykolt hamis kép összeomlásához.

Filmünkben Raffay Ernő körbejárja a külső és belső okokat egyaránt, elemzi a nagyhatalmi érdekeket, a szomszédos országok viszonyulását, a szabadkőművesség és a belső ellenség bomlasztó tevékenységét. A célravezető megoldást a területi revízióban látja, hiszen amíg a területi szétszórtság megmarad, a magyarság jövője nem biztosított.

Két dolog van, amin nemzetünk véglegesen elbukhat – mondja. Az egyik az önazonosságtudat teljes legyengülése, a másik a demográfia kritikus szint alá csökkenése. Nemzettudat szempontjából nagyon súlyos a helyzet. Trianon ugyanis nem csak az ország területét darabolta szét, hanem a nemzet lelkét, egybetartozás érzését is tönkretette.

Szomszédaink, valamint az Anyaország kommunista ideológusai is a legdurvább küzdelmet folytatták a magyarságot összetartó nemzettudat ellen. Minimálisra csökkentették az identitásképző tantárgyak óraszámát, a valós történelmet pedig kizárták az osztálytermekből. Mindennek ellenére sokkolóan hatott rám Raffay tanár úr becslése, miszerint a csonka ország területén élő kilenc és fél millió magyar állampolgár több mint fele azt az álláspontot vallja Trianonnal kapcsolatban, hogy végérvényesen törődjünk bele a történtekbe. Ez az alternatíva – véleményem szerint – a magyarul érző emberek számára morálisan elfogadhatatlan, még száz év távlatából is.

Az elmúlt évtizedben azonban nem csupán a politikai és a gazdasági folyamatok alakultak kedvezően, de a lelkiek is, ha pedig továbbra is változatlan ez a tendencia, ahogy Raffay Ernő fogalmaz: „a magyarság, mint főnixmadár támad föl.” Adja Isten, hogy így legyen!

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

 

 

„Nem tettem le a fegyvert, csak másképp harcolok” – Wittner Máriával beszélgettünk

„Nem tettem le a fegyvert, csak másképp harcolok” – Wittner Máriával beszélgettünk

Kétéves korától a Karmelita rendi nővérek nevelték, tizenkilenc évesen az 1956-os szabadságharc eseményeiben a kezdetektől részt vett. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton meg is sebesült.

1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet.

„Igen, kiengedtek bennünket, de nem amnesztiával. Nem lehetett 1970-ben ’56-osoknak amnesztiát adni, mert mindenki úgy tudta, ’56-osok már nincsenek benn. 1969 őszén megjelent egy Kádár-interjú, amit egy amerikai újságíró készített. Az volt az egyik kérdése, hogy vannak-e még Magyarországon politikai foglyok. Kádár azt hazudta, hogy nincsenek, mert ’63-ban mindenkit kiengedtek. Akik még bent vannak, azok azóta kerültek vissza. Élő cáfolatként, bizonyítékként ott voltunk mi hárman!” – írja Börtönévek című visszaemlékezésében.

Wittner Mária saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent a hazáért és a szabadságért akár az élet árán is harcba szállni. Hősiességéért tizenhárom évet töltött rács mögött. Az ilyen hosszan tartó szabadságvesztés – főleg ártatlanul – azt gondolnánk, megtöri a lelket, Marika néni azonban – beszélgetésünk során – megdöbbentő kijelentést tett.

Azt mondta: „megköszönöm azt a tizenhárom évet, amit börtönben ültem.” Ezt az időt ugyanis olvasással, művelődéssel töltötte. Olyan könyvekhez jutott hozzá, amelyek egyébként indexen voltak, így elérhetetlennek számítottak a közember számára, a börtön könyvtárát azonban nem cenzúrázták.

Érdeklődése ekkor fordult erőteljesen a szakralitás és a történelem irányába. Úgy véli, aki magyar létére nem ismeri nemzete gazdag múltját, lelki szegénységben éli le egész életét. „Nem az a szegény, akinek nincs pénze, hanem az, akinek a lelke toprongyos.”

Nézetem szerint, egy ilyen nehéz, megpróbáltatásokkal teli életutat akkora alázattal, méltósággal, elfogadással, sőt hálával és köszönettel a szívében végigjárni, ahogy Marika néni tette és teszi a mai napig, csak is szikla szilárd Istenhittel lehetséges. Mint mondja, nem tette le a fegyvert, csak ma már másképp harcol. Mindannyiunk számára kötelező erejű üzenet, hogy „adjuk tovább a tudást, mert ha nem tesszük, elveszünk.”

Végül, hadd ajánljam riportfilmünket Wittner Mária lélekemelő gondolataival: „Magyarországot ugyanúgy keresztre feszítették, mint Jézust. Még a Golgotát járjuk, de a nemzet is föl fog támadni. Ezt a világot az Isten igazgatja, aki nem fogja hagyni, hogy Mária országát tönkretegyék.”

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

Test – Lélek – Szellem harmóniája magyaroknak  –  Megjelent dr. Papp Lajos új könyve

Test – Lélek – Szellem harmóniája magyaroknak – Megjelent dr. Papp Lajos új könyve

„Nem meghalni, nem menekülni, hanem ÉLNI KELL!” – olvashatjuk dr. Papp Lajos szívsebész professzor most megjelent könyvének előszavában. A 21. század embere minderre csak legyint, mondván: senki nem akar meghalni. Igen, élni akarunk, mégis nap, mint nap szisztematikusan mérgezzük testünket, lelkünket, szellemünket. Legtöbbször úgy, hogy sejtelmünk sincs róla, mekkora önpusztítást végzünk.

Az emberi lét legnagyobb ellentmondása a modernkor hozománya. Az egészség illúzióját gyilkosok árulják a mesterségesen tudatlanságban tartott emberiségnek. Az élelmiszeripar huszonkétezer-féle méreganyaggal dolgozik, melyekből minden nap kedvünkre válogathatunk a boltok polcairól, és amelyeket a milliárdos reklámipar tesz még vonzóbbá számunkra. A folyamatos méregbeviteltől egy idő után, óhatatlanul megbetegszik testünk, de „ne félj semmitől, zabálj tovább és mérgezd magad nyugodtan!” – mondja a gyógyszeripar, hiszen minden bajra van pirula. Még több pénzköltés árán, kapunk vény nélküli bogyókat és tablettákat, amelyek elnyomják a tüneteket, bár mellékhatásaik általában súlyosabbak, mint az alapprobléma.

Tudnunk kell azonban, hogy a gyógyszerekkel történő, tüneti kezelés koránt sem jelent megoldást, hiszen nem a kiváltó okot szüntetjük meg, csupán elhallgattatjuk szervezetünket, amely mindig jelez, ha baj van. Mi azonban nem hallgatunk a jelekre, befogjuk fülünket és folytatjuk tovább önpusztító életmódunkat. A mi tudatlanságunk, betegségünk a minket megvezető manipulátorok gazdagságának záloga.

A MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE nem véletlenül viseli a Test-Lélek-Szellem harmóniája alcímet, hiszen dr. Papp Lajos e hármas egységben, a Teremtőtől kapott hittel és a krisztusi szeretet jegyében szemléli és gyógyítja az embereket, ahogy ő maga is gyakran fogalmaz: olyan ez, mint egy háromlábú szék, amelynek bármelyik lába kicsorbul, felborul az egészség. Azonban a mai diétázó, ilyen-olyan-mentes, a külcsínt éltető, művi és a végletekig dezinformált fogyasztói világban nehéz eldönteni, mi az, ami káros egészségünkre nézve.

A legelső lépés, hogy eljussunk a tudatosság szintjére, mivel a tudatos embert már nem olyan könnyű reklámokkal, akciókkal, manipulált, áltudományos eredményekkel befolyásolni. A tudatos ember többé már nem fogyaszt, hanem táplálkozik. Táplálja testét, lelkét és szellemét egyaránt. A Professzor úr, MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE című munkáján keresztül a tudatos, illetve a tudatosságra törekvő magyar emberekhez kíván szólni. Előbbiek számára, a kötet megerősítést nyújt a megkezdett úthoz, utóbbiaknak pedig elengedhetetlen információkkal szolgál a test egészségének megóvása, a lelki minőség emelkedettségének elérése, illetve a tudat, a szellem pallérozása tekintetében. Ez utóbbi kifejezetten nekünk, magyaroknak szól.

A mű e hármas egység szerint tagolódik. Az első rész testünk egészségével foglalkozik. Dr. Papp Lajos saját gondolatait az adott téma szaktekintélyeinek, kutatóinak eredményeivel kiegészítve, mutat rá olyan örökérvényű összefüggésekre és axiómákra, amelyek egészségünk megőrzésének vezérfonalát kellene, hogy képezzék, mégis az ellenérdekeltek igyekeznek elrejteni szemünk elől. Olyan – a multinacionális vállalatok és kiszolgálóik, valamint a reklámipar által belénk sulykolt – hamis téziseket tisztáz és magyaráz meg, amelyek mindennapi életünk részét képezik, és alattomosan, fokozatosan teszik tönkre szervezetünket, akár olyan súlyos betegségeket is előidézve, mint a rák. Emellett pedig – a tőle már megszokott módon – az igazságot szolgálva, egyszerűen, logikus levezetésekkel, mindenki számára érthető módon, holisztikus gondolkodásmóddal és évezredes, magyar népi bölcsességek tükrében ad tanácsot a „hogyan kellene” tekintetében, amit azért tartok rendkívül fontosnak, mert legtöbbször csak azt halljuk, mit csinálunk rosszul, a megoldásra receptet azonban szinte soha nem kapunk.

Gondolták volna a sószegény diéták világában, hogy a túlzott só-megvonás akár halált is okozhat, a tiszta nátrium-kloridból azonban nem lehet olyan sokat enni, hogy ártalmas legyen? Tudták-e, hogy a média által hangsúlyozott, mértéktelen vízfogyasztásért – vízmérgezést kapva – az életünkkel fizethetünk? Hogy a normális koleszterinszint jóval magasabban van, mint ahogy azt a káros koleszterincsökkentőket előíró orvosok akarják elhitetni? Hallották-e már, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedések legnagyobb ellensége a koplalás?

Megtudhatjuk azt is, hogy a testünk több mint hetven százalékát adó víz – bizonyítottan – reagál a hét elem egyikére, a rezgésre, vagyis nagymértékben befolyásolja a bennünk lévő folyadék szerkezetét a szó, amelyet kimondunk, amelyet nekünk szánnak vagy a zene, amelyet hallgatunk. Ugyanakkor a mikrohullámú sütőben melegített étel és ital vízmolekulájának struktúrája degenerálódik és káros hatásúvá, rákkeltővé válik, nem beszélve a televízióról, amely nemcsak a jól irányzott, manipulatív reklámokat ontja felénk, de még az általa kibocsátott láthatatlan hullámokkal is károsít. Azon már régóta gondolkodom, hogy a televíziómtól megszabadulok, de most már tudom, a mikró is repül vele.

„A csoda az emberben van.” Napjaink legfantasztikusabb felfedezése igazolja azt az állítást, amelyet Papp Lajos professzor úrtól már számtalanszor hallottam, s amelyre dr. Szent-Györgyi Albert is – korát jóval megelőzve – már a 20. század második harmadában rájött, mégpedig, hogy DNS-ünk olyan információs egység, amely gondolatainkkal, szavainkkal programozható, sőt: az Univerzum összes atomjával kommunikál. Magyarul, minden ember képes, csupán gondolatai által a gyógyulásra. Tudatunkkal megváltoztatható DNS-ünk szerkezete.

Szervezetünk tehát csodákra képes, a testünk azonban még nagyobb csodát rejt; Istentől kapott lelkünket, amely – ahogy a könyvben is olvashatjuk – örökkévaló és pusztíthatatlan. A lélekről szóló fejezet erőteljes állásfoglalás amellett, hogy a lélek nem más, mint testet öltött szellem („Szellem alatt a test nélkül való lényeg egyéniségét értjük.”) Allan Kardec francia tudós, a spiritizmus atyja, szellemi kinyilatkoztatások alapján írta „Szellemek könyve” című munkáját, amelynek szemelvényeit adja közre Papp Lajos professzor úr. A tan egyik meghatározó tétele az ismételt testet öltés, amely gondolat nem idegen a keleti vallásokban, bölcseletekben, de a Szentírás is több ízben utal rá (Mt. 17, 9-13. vagy Jn. 3, 3-7) és amely magyarázattal, illetve megoldással szolgál a földi élet látszólagos igazságtalanságaira, de sok egyéb kérdésre is választ ad. Az önálló gondolkodást és a szabad akaratot veszélyeztető vak hit helyett, lássunk a dolgok mögé, törekedjünk a megértésükre! – Ez a legfőbb üzenet.

A könyv utolsó harmada SZELLEM címmel, a tudást – sok esetben a tudás hiányát – tárgyalja. (Tehát nem azonos a fent tárgyalt lélek-szellem összefüggésben említett szellemmel.) Míg az előző két rész egyetemes jellegű, azaz minden emberre vonatkozhat – bár sok esetben ősi magyar bölcseletek gazdagítják a magyarázatot –, a szellemről szóló fejezet rólunk, magyarokról, a tudás népéről szól és nekünk íródott. Az elmúlt évszázadok során számtalanszor próbáltak elpusztítani bennünket nemcsak fizikai, de lelki-szellemi értelemben, történelmünktől való szándékos megfosztással, annak meghamisításával, elferdítésével, tudatos félremagyarázásával, kezdve a pozsonyi csatával, egészen a ma zajló, rejtett, magyarellenes aknamunkáig. Dr. Papp Lajos, könyvében jó néhány meghamisított, elferdített történelmi eseményt, de bemocskolt vagy éppen túlértékelt történelmi személyeket is tisztáz, miközben meghazudtolhatatlan tényekkel bizonyítja a magyar nemzet felbecsülhetetlen erényeit.

Az új könyv alapját lefektető „Szívünk titkai” és „A szívműködés és vérkeringés új elmélete” című kötet megszületésekor a Professzor úr azt mondta, ez élete műve. Véleményem szerint pedig, a MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE az. És ezt nem azért állítom, mert abban a lélekemelő megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a Professzor úr alkotótársának fogadott, és közreműködhettem a tartalom megszületésében, hanem, mert a korban, amelyben ma élni kényszerülünk, ez a könyv utat mutat, irányt ad a magyarság számára, nem akármilyen üzenetet fogalmaz meg a világ felé, és alkalmas a szemek felnyitására, ha hagyjuk.

 

Dr. Papp Lajos „MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE – Test-Lélek-Szellem harmóniája” című könyvét a Professzor úr budapesti rendelőjében (1088. Bp. Puskin utca 24.) megvásárolható, keddi és csütörtöki napokon, 11 és 16 óra között. Postai úton történő kézbesítéssel kapcsolatban a papplajoskonyvei@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni. 

 

Korábbi anyagaim dr. Papp Lajos professzorral és munkásságával kapcsolatban:

Dr. Papp Lajos: Magyarnak születni ritka gyönyörűség és felelősség

“Nincs mit védeni, teremteni kell!” – Dr. Papp Lajos professzor október 23-ai beszéde

“Ismét ácsolják nekünk a keresztet…” – Papp Lajos október 23-ai beszéde (videó)

“Ez életem fő műve” – Megjelent dr. Papp Lajos legújabb könyve (Szívünk titkai)

A közös ima ereje

“Áldozatvállalás nélkül nincs jövendőépítés” – dr. Papp Lajos a böjtről

Dr. Papp Lajos: a legfontosabb krisztusi üzenet számunkra a szeretet parancsa

Ima Magyarországért

“Mindent a teremtő Istentől kaptam” – videoriport dr. Papp Lajos professzorral 

“A kizökkent világ még nem zökkent vissza a helyére”

 

Ne keresgéljük a magyar ősvallást – hiszen itt van!

Ne keresgéljük a magyar ősvallást – hiszen itt van!

Minden egészséges nemzet ezer szállal kötődik mondáihoz, legendáihoz, eredettörténetéhez, ősi hagyományaihoz, hiszen ezek alapozzák meg kollektív önazonosságtudatát. Ahogy Kassai Lajos mondta nekem egyszer; ha egy néptől elveszik legendáit, tudathasadásos állapotba kerül. A magyarsággal éppen ez történt. Történelmünk során számtalanszor próbáltak elpusztítani bennünket nemcsak fizikai, de lelki-szellemi értelemben, éppen a történelmünktől való szándékos megfosztással, annak meghamisításával, elferdítésével, tudatos félremagyarázásával. Nem kell sokat visszamennünk az időben, még a közelmúltban – a kommunizmus és a szocializmus évei alatt – is nagyiparban zajlott a történelemhamisítás, a hamisítók szellemi utódainak pedig ma is érdeke a nemzet tudatlanságának fenntartása.

“A Yotengrit letisztult értelmezés szerint és lényegét tekintve nem a harcról szól. Hanem a szeretetről, a szabadságról, egymás megbecsüléséről, a nem ártásról, nem bántásról, igazságról, bölcsességről, összefogásról.” (dr. Darnói Tibor)

Mikor Napóleon megkérdezte Talleyrandtól, hogy mit tegyen a magyarokkal, a tanácsadója azt felelte: „A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék a múltjukra. Vedd el múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!” Ezt az elvet követték a Habsburgok is; a bécsi kancellária utasításba adta, hogy a rebellis magyaroknak írjanak az osztrák történészek egy olyan őstörténetet, amelyre nem lehetnek büszkék. Jött Paul Hunsdorfer, Joseph Budenz, és az idegenszívűek gróf Széchenyi István nagyreményű Akadémiáján megkezdték az idegen elméletek gyártását és azok ráerőltetését a nemzetre.

A magyar azonban különös fajta, sokáig hajlandó tűrni, szinte a végtelenségig képes igába hajtott fejjel várni, de abban az utolsó pillanatban mégis mindig megmutatkozik a magyar virtus – és, ahogy a Kossuth nóta is szól – akkor mindnyájan megyünk. Úgy gondolom, ezúttal sincs már messze az a bizonyos utolsó pillanat. Ezt bizonyítja, hogy az emberek tömegesen kezdenek érdeklődni valós történelmünk iránt, laikusok kutatják fáradhatatlanul az igazságot és egyre többen keresik Istent, Öregistent, a Magyarok Istenét.

Nagy az érdeklődés a tekintetben, hogy a keresztény vallásra való áttérítés előtt mi volt őseink hite. Feltételezések szerint a magyar, kezdetektől fogva egyistenhívő, őskeresztény, Jézus-hitű, a MAG, a tudás népe volt, ahogy nyelvünk szerkezete is őrzi, mellérendeltségen alapuló szeretetvallást gyakorolt. A Szent István által megkezdett, keresztény hitre való térítés során az ősvallást és annak minden tényezőjét, a rovásírást, a tudás hordozóit – nevezzük őket táltosoknak, mágusoknak vagy bárhogyan – szisztematikusan igyekeztek elpusztítani. Szükségszerű, de hatalmas áldozat árán, kereszténnyé vált a magyarság.

Máté Imre

Azonban, ha egy nemzet valaha a tudás birtokosa volt, és Istentől rendelt küldetése van, hiszem, hogy lehetetlen írmagostól kipusztítani belőle ezt a tudást és küldetéstudatot. Ott lappang mélyen, a ráhordott szenny és hazugság alatt a mag, amely óhatatlanul kihajt és utat tör magának a fény felé. A magyar ősvallás magja túlélte a pusztító korokat, mert a tudók évszázadokon keresztül szóban hagyományozták egymásnak. A Rábaközben élő táltosok megőrizték a 8-10 ezer évre visszanyúló bölcseletet, amely II. András korától belső emigrációba kényszerült egészen a 20. századig, amikor is Máté Imre, aki maga is tudó, a hagyaték őrzője volt, a negyvenkilencedik bácsa a sorban, lejegyezte és Yotengrit címmel elérhetővé tette mindenki számára. Imre bácsi azóta eltávozott e világból, de a szellemiséget – úgy gondolom – a legmegfelelőbb emberre, dr. Darnói Tibor holisztikus orvosra bízta, akinek ezúton is szívből köszönöm, hogy segítségével rátaláltam a Yotengrit útjára. Mindenkit arra bíztatok, hogy keressék dr. Darnói Tibor tanítását, aki nemcsak ápolja és átadja az ősi szellemiséget, de holisztikus látásmóddal a jelenkor nehézségeihez, a modern kor kihívásaihoz igazítja, együttesen gyógyítva testet, lelket és szellemet.

A magyarok ősi, úgynevezett BÜÜN vallását, annak hitvilágát, a hozzá tartozó szellemiséget, erkölcsiséget és szokásokat elolvasva, nem túlzás azt állítanom, hogy megvilágosodtam. Nem véletlenül használom ezt a szót, ugyanis a BÜÜN egy tőről fakad a megvilágosodásra, vagyis a felébredésre törekvő buddhizmus gyökerét képező bön vallással. Nagyszerű felismerésekben volt részem, a korábban zavaros, meg nem értett, római katolikus vallásomon keresztül megoldhatatlannak látott hitbéli problémákra egytől-egyig választ kaptam. Elemi erővel hasított belém a felismerés, hogy mindez az enyém, a sajátom, ez az Istenhez vezető magyar út. Egy csapásra helyére került minden.

A BÜÜN vallás megmutatja azt a mély magyar lelkület, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, a Yotengrit pedig segít a felszínre hozni. Arra bíztatok minden magyar embert, olvassa el, ismerkedjen vele, ízlelgesse ezt a tudást! Ismerősnek fog hatni, érezni fogja, hogy nem idegen, mások által ránk erőltetett gondolatok gyűjteménye, hanem teljes mértékben a sajátunk, évezredek során kialakult és megerősödött, sallangoktól mentes, tiszta tudás és szellemiség, melynek gyújtópontjában az egy Isten áll, aki szeretettel fordul teremtett világa felé, nem bosszúálló, nem vár áldozatra, kiengesztelésre és cselekedeteink alapján mér bennünket.

Dr. Darnói Tibor, a Yotengrit Alapítvány elnöke.

Közel nyolc évszázadon át elzárva szunnyadt a tudás, hogy amikor eljön az ideje, a magyarság visszakaphassa azt. Őrzői meghagyták, hogy „csak akkor szabad papírra vetni, ha nagy bajban a Nemzet.” A harmadik évezred küszöbén Máté Imre úgy érezte, elérkezett az idő és a rábaközi tudók által megőrzött bölcseletet hét szent és két profán künv formájában jegyezte le.  Nem kérdés, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor is elengedhetetlenné vált a tudatváltás, amelyben a magyarságnak szerepe van. Keleti bölcsek, látnokok, váteszek üzenetei igazolják.

A Dalai Láma így fogalmaz: „A lehetőség eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményezőképességüket. […] egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll.” A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője, Tanpai Rinpoce láma, magyarországi tartózkodása idején a következőket nyilatkozta: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.” Pio atya üzenete szerint: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”

A Yotengrit könyveit tanulmányozva egyértelművé válik, miért is nevezték a magyart a tudás népének, amely nem ura, hanem része volt a természetnek és egyfajta duális világban gondolkodott, amelyet az egymás mellé rendeltség, az összefogás, a közös teremtés, a „jó szomszédság” elve alakított. Közösségben gondolkodott, de az egyént nem rendelte alá annak, szellemiségének fő alkotóeleme a szeretet, az egyenlőség, a szabadság (mindent szabad, amíg azzal másnak nem ártunk), a becsület, az igazságosság, a testvériség (andaság) és a bölcsesség volt. Mindenki a saját maga legjobb tudását tette hozzá a világhoz, amelyben nő és férfi egyenrangúak és feladatuk Isten teremtő munkájának folytatása, amint a BÜÜN egyik legfontosabb tétele is tükrözi: „Egy, egyből kettő, kettő meg egy.” Ahogy Lao-ce mondta,a bölcselet mindig megelőzi a tudományt.” 

A Yotengrit

Az Arvisurák szerint a legrégebbi időkre visszamenően, az egyistenhitű szeretetvallást gyakorlókat nevezték magyaroknak. Éppen ezért, szinte minden, ami szerint most élni kényszerülünk, idegen a magyar néplélektől. Ma nincs közös eszme, amely összefog, kizárólag érdekszövetségek léteznek, az értéket a világi javak jelentik, alá-fölérendeltségi viszonyok nyomorítanak, és eszerint kényszerülünk gondolkodni is, de amint bekövetkezik a tudatváltás és eljutunk a mellérendelő tudatminőségbe, a magyar nyelvben megmutatkozó gondolkodásmódunk helyére kerül, kizökkent világunk helyreáll és a magyar identitás is megerősödik. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, mindenkinek először saját magában szükséges rendet tennie, ahogy a Yotengritben írva vagyon: „gyalulkodnunk és csiszolódnunk” kell, hosszú út vezet „hasunk mélyétől szívünk közepéig”, vagyis az ösztönléttől a minőségi, tudatos életig, de minél többen lépnek rá egyénileg a tudatváltozás útjára, annál előbb meg fog valósulni a közösség szintjén is.

Máté Imre egy vele készült interjúban azt mondta, az ős-kinyilatkoztatás romlatlanabb, mint a manipulált vallások dogmái. Nem véletlen a hangalaki hasonlóság a BÜÜN és a bűn között. A jelentésbeli különbség a hittérítés hozománya. Bűnbe esni, annak idején a régi vallásba való visszaesést jelentette, vagyis nagy véteknek számított. A gonosz szavunkkal ugyanez a helyzet. A BÜÜN vallás „Naporcájú Ég-Isten Atyánkat” GÖNÜZ-nek nevezi, a római kereszténységre való áttérítés megkönnyítése érdekében viszont a szó negatív jelentéstartalmat kapott. Boldogasszony alakját azonban tűzzel-vassal sem sikerült kiirtani a köztudatból, így – az ismert módon – beépítették a katolizálás során.

Akármilyen úton közelítjük meg azonban, igazság egy létezik, egy az Isten is. Ezt megértve, megszűnhetne az egyik legnagyobb megosztó erő a világban. Atilla királyunk birodalmában is minden nép szabadon gyakorolhatta vallását. A BÜÜN éppen ezt tanítja, mikor a következőket mondja: „a bölcsnek mindegy, melyik szögre akasztja a subáját.” Hiszem, hogy a bölcsesség elérésének egyik módját a Yotengritben megfogalmazott ősi tudás és szellemiség megismerése és megélése fedheti fel előttünk. Wass Albert szerint „egyszer még, elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat…” Másutt ugyancsak ő, így fogalmaz: „Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”

Fedezzük föl minél többen újra ezt a fantasztikus bölcseletet, amely mindig is a miénk volt!

 

 

 

“Hontalanná váltam…”

“Hontalanná váltam…”

2004-ben ezen a napon az anyaországiak többsége megtagadta külhonba szakadt testvéreit. Tizenöt évvel ezelőtt – a tudatlanság vagy a manipulálhatóság okán, de – erkölcsi mélyponton volt az ország magyarsága. Adósai vagyunk az elszakított nemzetrészeink magyarjainak, akik egy évszázada tűrték, és tűrik ma is a kisebbségi lét megpróbáltatásait, akik – ahogy Kányádi Sándor is fogalmaz – „nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek.

Dédapám családjának címere.

Történelmünk során, mindig a végeken dőlt el az ország sorsa, és végváraink még mindig tartják magukat. Őrzik nyelvünket, hagyományainkat, az ősi magyar szellemiséget, sokkalta jobban minálunk. Teszik ezt a mai napig, és tették akkor is, amikor itthonról – nemhogy segítő jobb, de – kemény elutasítás érkezett.

2004-ben még kiskorú voltam, így nem szavazhattam, mégis, minden nemmel voksoló vagy távol maradó nemzettársam helyett szégyellem magam és csak remélni tudom, visszakapaszkodtunk már egy olyan morális szintre, hogy ehhez hasonló gyalázat ne fordulhasson elő többet.

Atyai dédapám, Petke Béla Illyefalváról származott. A trianoni békeparancs értelmében, családjával együtt egy olyan ország fennhatósága alá került, amelynek elöljárói mindent elkövettek az erdélyi magyarság lelki – és sokszor testi – megnyomorításának érdekében. A II. bécsi döntés levegőhöz engedte ugyan a fuldoklót, de a II. Világháborút lezáró párizsi békeszerződés újra víz alá nyomta.

Dédapám ekkor írta a verset, amelyben benne foglaltatik, nem csak az ő személyes, de az egész székely és erdélyi nép sorsa és szívfájdalma. Címe nem volt, egyik sorára hivatkozva, én adtam neki a „Hontalanná váltam…” címet. Ezt, a számomra felbecsülhetetlen értékkel bíró írást adom most közre.

 

 

Hontalanná váltam…

 

Elmerengve nézek, s közben lelkem sajog,

A múltra gondolván a szívem is felzokog.

Hontalanná váltam, mi bűnöm Istenem?

Ha oly nagy a bűnöm, bocsásd már meg nekem.

 

Összekulcsolt kézzel könyörögve kérlek,

Szabadítsd már fel a szegény székely népet.

Magyarnak születtek, s ők igaz magyarok,

Miért lettek rabok, s miért nem szabadok?

 

Székely hegyek, völgyek, kedves kis patakok,

A sors széjjel szórt, de nem vagyunk boldogok,

Helyünket nem leljük, hűtlenek nem lettünk,

A jó Isten tudja, mennyit is szenvedtünk.

                                     

                                                   (Petke Béla, ~1945.)

 

A kiemelt képen Petke Béla, a dédapám (a vers szerzője) és felesége, a dédanyám látható. Mindketten székelyek voltak. 

 

 

Dr. Papp Lajos: Magyarnak születni ritka gyönyörűség és felelősség

Dr. Papp Lajos: Magyarnak születni ritka gyönyörűség és felelősség

Korábban beszámoltam a magyarfülpösi Szivárvány Házban tett látogatásomról, amely a környéken élő, nehéz sorsú magyar gyermekek egyetlen lehetősége, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, ugyanakkor az egyetlen lehetőség arra is, hogy rendszeresen étkezhessenek, fűtött szobában alhassanak, megtanulhassanak írni, olvasni, imádkozni. Legtöbbjüknek pedig menedék az otthoni agresszivitással és kilátástalansággal szemben.

Sok helyen jártam már a Kárpát-medencében, a Jóisten kegyelméből sokakkal megismerkedhettem, akik rendületlenül teszik a dolgukat a nemzet boldogulása ügyében, mégis bevallom, a Szivárvány Házban tett látogatásom hatására valami megváltozott bennem. Nem tudom, Ady István tiszteletes úr személye miatt történt-e, aki tizenhat éve úgy határozott, nem hagyja a szórványfaluban, hogy a magyar gyermekek ne kapjanak esélyt egy tisztességes, magyar jövőre; aki reményt ad nekik a reménytelenségben; aki munkatársaival együtt, fáradságot nem kímélve előteremti azokat a feltételeket, amelyek számunkra természetesnek tűnnek, de amelyekről ezek a gyermekek otthon nem is álmodhatnak. Aki elmegy a szülőhöz és arra kéri: „ne tartsa otthon a gyerekét! Ne gyújtson tüzet a füzettel, engedje tanulni, hogy legyen valaki belőle!” Aki két évre befogadott otthonába két gyermeket, mert a román állam – korábbi ígéretével ellentétben – a kezdő létszámmal nem engedte volna elindulni a bentlakást. Aki könnyeivel küszködve meséli, hogy a gyermek otthon sokszor enni sem kap, mert a pénz sörre megy, fűtés nincs, cipőcskéjét elcserélik egy doboz cigarettára.

Ady István, református lelkész Istentiszteletet tart a Szivárvány Házban / A képet Trombitás Jolán (óvónéni) készítette

Igen, Ady István rendületlen helytállása, a fülpösi gyermekek magyar jövőéért tett erőfeszítése kétségkívül adalékul szolgált ahhoz, hogy megszülessen bennem az elhatározás, minden tőlem telhetőt meg szeretnék tenni, hogy segítséget kapjanak. Főleg, mivel a kezdetben jól működő holland támogatás elkezdett apadni, ugyanis a csapat kiöregedőben van, a jelenlegi fiatalok pedig már nem tartják fontosnak. Bár osztozom a Tiszteletes úr véleményében, miszerint nem is nekik lenne kötelességük magyar nemzetünk rászorulóira odafigyelni. „Csak abban reménykedem, hogy vannak, kell, hogy legyenek olyan segítőkész magyarok, lelkes emberek, akik képesek volnának hozzájárulni ahhoz, hogy néhány éhes, mezítelen, lelki rabságban szenvedő gyermeknek egy másféle utat, reményt, lehetőséget nyújtsunk.” – mondja. A segélykiáltás a Szivárvány Alapítvány honlapján pedig így hangzik: „Nos itt vagyunk a 24. órában a két kollégiummal, 25 nagy szegénységben élő gyermekkel(még ki tudja hánnyal?!)és megszűnni látszó magyar oktatással a fejünk fölött.” Azóta a gyermekek száma 49-re nőtt.

Nem szabad megfeledkezni arról a pár kitartó nevelőről, pedagógusról sem, akik az évek során, sokszor fizetés nélkül, sokszor maguk is nehéz körülmények közé kerülve, nem hagyták és nem hagyják magukra ezeket a gyermekeket, kitartanak a hivatásuk és a Tiszteletes úr mellett. Történeteiket hallgatva, erősen elgondolkodtam azon, vajon hány olyan ember van a környezetemben, a fővárosban, a kényelem és luxus magától értetődő világában, aki mindezt hajlandó volna vállalni.

A magyarfülpösi gyülekezet előtt beszél Dr. Papp Lajos professzor / A képet Trombitás Jolán készítette

A másik okot kétségkívül a Házban lakó óvodások és kisiskolások szolgáltatták, akik rögtön megrohamoztak. Soha nem láttak korábban, mégis ölelgettek, puszilgattak, húztak-vontak magukkal. Mikor rákérdeztem, minek köszönhető ez a – látszólag – feltétel nélküli bizalom, a Tiszteletes úr elmondta, ezek a gyermekek hazulról nem kapnak szeretetet, ha valaki mosolyog, és nem kell félni tőle, mint ahogy legtöbbször otthon – a testi fenyítéstől, a lelki terrortól – akkor már boldogok. Nehéz megemészteni azt, ami egy ilyen szituációban ráfenekedik az ember lelkére. Eszébe jut, hogy otthon micsoda bőségben él, mekkora pazarlást visz végbe nap, mint nap. Azt látja, hogy a gyerekek, a fiatalok a legdrágább márkájú ruhákban járnak, a legjobb okostelefont használják, szüleik autóval fuvarozzák őket az iskolába, és legtöbbször még ez sem elég nekik. Ezzel szemben itt vannak ezek apróságok, akik annak örülnek, ha a ruha megmarad hétfőre, amiben pénteken haza mentek.

Mikor október közepén haza jöttem Magyarfülpösről, minden létező nagyvállalatot megkerestem, hogy segítsenek tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, cipővel, vitaminnal. Körülbelül negyven e-mailt küldtem szét. Négy válasz érkezett, amelyből három elutasító volt. Nagyon el voltam keseredve, amikor megkerestem Dr. Papp Lajost és beszámoltam neki a történtekről. A Professzor úr csak annyi mondott: „Ne félj, segítünk!” Így történt, hogy végül egy nagy furgonnyi adománnyal és magával a Professzor úrral érkeztem másodszor Magyarfülpösre, november közepén.

Vasárnap délelőttre megtelt a Szivárvány Ház nagyterme, ahol a heti Istentiszteletek zajlanak, mivel a templom renoválás alatt áll. Többször volt már szerencsém református igehirdetést hallgatni Erdélyben, s mindannyiszor ugyanarra a következtetésre jutottam, miszerint, ha lelkészek nem volnának, talán már szórványmagyarság sem létezne a Tündérországban. Mindez hatványozottan igaz a Mezőség szélén meghúzódó Fülpös magyar közösségére, és lelkipásztorukra, Ady Istvánra. Abban biztos voltam, hogy szavai megrendítőek lesznek, hiszen egy olyan ember mondja ki őket, aki szerint Magyarfülpösről szégyen elmenni, aki annyi megpróbáltatáson ment keresztül élete során, mind a kisebbségi lét, mind Isten szolgálata, mind pedig egyéni sorstragédiák okán, mégis csak azt látja, mennyi kegyelemben részesült. Bevallom, mikor ez utóbbi tudatosult bennem, elszégyelltem magam, hiszen én, akit soha nem aláztak, szégyenítettek meg, nyomtak el származásom okán, nem tapasztaltam kiközösítést anyanyelvem miatt, nem éreztem milyen, amikor több tucat nincstelen gyermekért való felelősség súlya nehezedik a vállamra nap, mint nap, mégis sokszor érzem nyomorultul magam. Nekem tényleg nincs okom rá…

Ady István tiszteletes úr átadja Dr. Papp Lajos professzor úrnak a gyermekek csoportképeit. / A kép a szerző felvétele

Ady István tiszteletes úr zengő hangja betöltötte, nem csak a teret, de a szíveket is – az enyémet mindenképpen. Szavain keresztül a pásztor szólt nyájához, aki egytől-egyig, jól ismeri azt, és ha egy is elvész közülük, nincs nyugta addig, amíg meg nem találja.* Hiszen – ahogy Ady István is rámutatott – a közösség ereje, tagjainak összetartásában rejlik, ahol mindenkinek a saját eszközeivel kell és kötelező hozzájárulnia a közös magyar jövendőhöz. Mi, anyaországiak nem érezzük kellőképpen mindennek a súlyát, hiszen számunkra magától értetődő a magyarságunk, sajnos annyira, hogy sok esetben önként el is hagyjuk. Nem gondolunk bele, mekkora kegyelmet jelent magyarnak születi a Kárpát-medencében, a világ legkedvezőbb földrajzi területén, egy olyan anyanyelv birtokosaiként, amelynek gyökerei a legősibb időkbe nyúlnak vissza, s gazdagsága nem fogható más nyelvekéhez; olyan dicső történelmi múlttal, annyi kiemelkedő hőssel, szenttel, példaképpel, hogy felsorolni is nehéz; egy olyan felsőbbrendű ereklyével, a Szent Koronával és a hozzá tartozó renddel és erkölcsiséggel, amelyhez visszatérve, kifordíthatnánk a világot a sarkaiból… Istennek hála, hogy tőlünk Keletre mindezt még ösztönösen érzi a magyarság!

A Teremtő ugyanis nem véletlenszerűen dönt arról, ki, hova, milyen körülmények közé születik – ezt már Dr. Papp Lajos mondta az fülpösi hallgatóságnak, az Istentisztelet utáni előadása során. A Professzor úr szerint minden nap hálát kell adnunk magyarságunkért, amit elvenni nem tudnak tőlünk, csak ha mi mondunk le róla. Czegei Wass Albert szavaival élve: „A víz szalad, a kő marad.” Azonban mindenkinek küldetése van, tenni kell! Szkíta mondás szerint: egy gondolat, egy szó, egy tett. Amennyiben a gondolatot nem formáljuk szóvá, eltűnik, ha kimondjuk, megmarad, de a szó is fölösleges, ha nem követi tett.

Ahogy a Professzor úr fogalmazott, hazánk sorsa mindig a végvárakon dőlt el. Az, hogy Magyarország ma létezik, a két erdélyi nagyfejedelemnek, Bethlen Gábornak és Bocskai Istvánnak köszönhető, akik az osztrák és az iszlám török harapófogóban képesek voltak megteremteni Erdély aranykorát. „150 évig, a török hódoltság során Önök tartották fönn a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, amiért köszönet jár!”

Dr. Papp Lajos professzor úr szavaival élve, magyarnak születni ritka gyönyörűség és felelősség. Nekünk, magyaroknak a Kárpát-medencében, magyar nyelven van küldetésünk! Hálás vagyok, amiért ezt egyre többen felismerik.

 

* Lk. 15,3

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás