Igaz magyar a keleti végeken – Deáky Andrással beszélgettünk
Gyimesbükk a történelmi Magyarország határköve. Az itt élő magyarságra nemcsak 1920-ban sújtott le Trianon, de 1950-ben is, amikor elszakították Székelyföldtől, kitépték a másik két gyimesi csángó település szerves egészéből, és a román Bákó megyéhez csatolták.Ilyen körülmények között állt ki egész életében Deáky András a magyarságért nem akárhogyan, szemben az árral.
Mikor Marosvásárhelyről diplomás tanárként haza érkezett, megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Ekkor kezdődött Deáky András harca az idegen érdekeket képviselő hatalommal és az idegenszívű honfitársakkal egyaránt. Először azért, hogy a magyar gyermekek anyanyelvükön tanulhassanak; elkezdett órarenden kívül, hajnalonként tanítani. A házkutatások és fenyegetések nem tudták megtörni, kitartása és állhatatossága nyomán a közösség két iskolájában is visszaállították a magyar nyelvű oktatást, sőt elérte, hogy a magyar adás is eljusson a faluba.
Hála neki, az ezeréves határon, a Rákóczi-várral szemközt lévő Kontumáci templom és erődítmény megújult, környékén létrejött egy kiterjedt katonai emlékhely, amely a madéfalvi veszedelem; 1848–49; valamint a két világháború hőseinek és áldozatainak emlékét őrzi, azokét a hősökét, akik fegyverrel védték a magyar határt. A csodálatos, kopjafákból álló emlékmű, amely az olyan egyetemes értékek fontosságára figyelmeztet, mint hit, haza, család, anyanyelv is neki köszönhető. Újabban pedig a Rákóczi-várként ismert őrtorony újjáépítését tervezi.
Nagy nehézségek árán, de végül sikerült megvásárolnia és helyrehozatnia a történelmi Magyarország legkeletibb, 30. számú, lebontásra ítélt vasúti őrházát is, amelyet a településnek adományozott. Deáky András szavaival élve, a gyimesbükki csoda a harmincas őrház avatásakor, 2008. május 11-én esett meg. Az ünnepségen két-háromezer emberre számítottak, ezzel szemben negyvenezren jelentek meg. Minderről részletesebben ITT írok.
Egyszóval, aki volt a gyimesbükki ezeréves határon, látta és érezte mindazt, ami ott jelen van, ezentúl tudja, hogy mindez Deáky Andrásnak köszönhető!
Ha ez nem lenne elég, az általa működtetett panzió mellett egy emlékparkot is létrehozott a magyarság nagyjainak szobraival. Többek között megtalálható itt Szent István-szoboregyüttes, Trianon-emlékhely, Wass Albert és II. Rákóczi Ferenc gránitszobor, és a 71 esztendeje itt harcoló vitéz Sebő Ödön emlékoszlopa és mellszobra. A magyar identitást erősítő műalkotások között magasodik egy művészi kivitelű harangláb is, a következő feliratú harangocskával: „Valahányszor megszólalok – hirdetem, hogy magyar vagyok”.
Ahogy Deáky András fogalmaz: “Szívünk magyar dobogását nem tilthatja meg senki, semmi!”
Micsoda hit, hazaszeretet, emberi, lelki nagyság, kitartás, akaraterő és áldozatvállalás van e szavak mögött. Egy olyan ember életpéldája, akit méltán nevezhetünk igaz magyarnak. Filmünkben ő maga vall életéről, hitéről, szülőföldjéhez való ragaszkodásáról.
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
Legutóbbi hozzászólások