Magyar Kálvária köti össze múltunkat a jövendővel – trianoni megemlékezés

Magyar Kálvária köti össze múltunkat a jövendővel – trianoni megemlékezés

Trianon gyászos napja inkább a tartozás, mint az összetartozás napja – mondta dr. Papp Lajos professzor nagy erejű beszédében a nemzetünket megcsonkító békediktátum aláírásának századik évfordulóján rendezett megemlékezésen, Verőcén. És valóban, míg Horthy Miklós kormányzósága alatt a magyar gyermekek a „Hiszek Magyarország feltámadásában!” mondattal keltek és feküdtek, addig a kommunizmus és a szocializmus agymosó éveinek köszönhetően, az Anyaország magyarságának nagy része eljutott odáig, hogy a külhoni testvéreink létezéséről nem is tudott.

Sokan emlékeztünk együtt Verőcén.
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Csak akkor beszélhetünk majd újból teljes értékű lelki összetartozásról, ha leróttuk tartozásunkat az elszakított nemzetrészek magyarsága felé – folytatta gondolatait a Professzor úr, hozzátéve, hogy ma nem véráldozatra, hanem munkaáldozatra van szüksége a nemzetnek. Véleményem szerint, ma arra van szükség, hogy egyre több magyar ébredjen rá arra, milyen egyedülálló és nagyszerű nemzet a miénk.

Évezredek megszakítatlan folytonosságát hordozzuk génjeinkben, több mint ezer év óta őrizzük a ránk bízott földet a Kárpát-medencében. Nincs még egy ilyen mély, rétegzett és tökéletes nyelv, mint a miénk, amelynek mellérendelő szerkezete őrzi lelkünk igazi valóját, s amelyen csak meg kell szólalni ahhoz, hogy teremtsünk. Majd, ha minden magyar szívében újra felgyullad a büszkeség lángja, akkor hiszem, hogy újból képesek leszünk olyan nagy tettekre, mint történelmünk során számtalanszor.

Prof. dr. Papp Lajos és Bethlen Farkas
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Ennek érdekében – ahogy Papp Lajos fogalmazott – rengeteg munkaáldozatra van szükség. A Magyar Kálvária létrehozásával ebből a munkaáldozat vállalásból igyekeztünk kivenni a részünket és leróni egy kevés tartozást a Jóisten és a magyar nemzet felé. Az ötlet Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke fejében született meg – mint mondta – isteni üzenetként, éppen úgy, ahogy tíz esztendővel ezelőtt, Trianon kilencvenedik évfordulóján a Kárpát-haza temploma megépítésének gondolata.

Farkas elgondolása nyomán, összefogásból, közös munkával és költségvállalással tizennégy gyönyörű stáció épült a Wass Albert-emlékháztól a dombtetőn magasodó Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar történelem tizenhét kiemelkedő, nemzetépítő, nemzetmentő alakjának írásos emléket állítsak. Az ő történetüket őrzik a stációkra erősített réztáblák, üzenve az utókornak, hogy mennyi heroikus hős, áldozat és dicsőség kövezte ki a magyarság útját. Nekik köszönhetjük, hogy oly sok megpróbáltatás után is itt vagyunk, ők és a hozzájuk hasonló számos neves és számtalan név nélküli magyar személyiség ad okot rá, hogy felemelt fővel, büszkén tekintsünk a jövőbe.

Dr. Hidán Csaba László régész-történésszel a Koppány és Szent István történetét bemutató stáció előtt.

A stációsor Nimróddal és Atilla királlyal kezdődik a szkíta-hun-magyar folytonosságba vetett hitünk melletti tanúságtételként, majd Árpád vezér, Koppány és Szent István király következnek. Utánuk Szent Lászlóról, III. Béláról, IV. Béláról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Zrínyi Miklósról, Bocskai Istvánról és Bethlen Gáborról olvashatnak. Végül II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Horthy Miklós és Bethlen István zárják a sort.

A Magyar Kálvária ezentúl bármikor megtekinthető a Lósi völgyben, ahogy a Kárpát-haza temploma is mindenki előtt nyitva áll, melynek mennyezetén szimbolikusan folytatódik az évezredekkel ezelőtt megkezdett magyar út, hogy Csaba királyfi csillagösvényén keresztül Boldogasszonyunk, a Regina Hungarorum oltalma alá fusson, a magyarság égi összeköttetését hirdetve.

A Magyar Kálvária stációsora a Wass Albert-emlékháztól a Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

A középkorban a nyilvános kivégzések során, ha eleredt az eső, azt mondták, igazságtalan volt az ítélet. Nekünk, magyaroknak nem kell ugyan efféle jelzés, hogy tudjuk, a világtörténelem egyik legigazságtalanabb ítélete sújtotta nemzetünket száz évvel ezelőtt, mégis nem sokkal 16 óra után leszakadt az ég, s belesírta mindannyiunk fájdalmát a Börzsöny dombjai közé. Mire azonban, megkondult a templom harangja, az ég kiderült és a völgy megtelt Nyerges Attila énekével, a Nélküled gyötrően szép dallamával, majd Bethlen Farkas köszöntötte a megemlékezőket és felolvasta Böjte Csaba testvér gondolatát, aki a járvány-helyzet miatt nem tudott jelen lenni, de üzenetét elküldte nekünk:

„…Imádkozom, mert nem azért neveljük fel a gyermekeinket, hogy idegen országok napszámosaiként tengessék életüket, s üresen hátrahagyott otthonaink ajtaját csapkodja a szél, hanem azért, hogy együtt e szép földön boldogok legyünk. Szeretettel kérjük Istenünket, adja meg, hogy együtt láthassuk drága szülőföldünket virágba borulni, gyarapodni, a felcseperedő fiatalokat maguk számára mosolyogva otthont építeni, kacagó, életerős gyermekeket vállalva szép családjaikban.”

Dr. Papp Lajos professzor Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ből című versének utolsó két versszakával zárta megemlékező és gondolatébresztő szónoklatát 2020. június 4-én. Álljanak itt is e sorok, hitvallásunk gyanánt a jelenben, és útmutatásul a jövőre nézve:

Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

 

Szívből köszönöm dr. Hidán Csaba Lászlónak, dr. Nemesi Attila Lászlónak és dr. Kelemen Miklósnak a stációk szövegeinek szakmai ellenőrzésében nyújtott segítségüket és köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a Magyar Kálvária létrejöttéhez!

 

Kiemelt kép: Havran Zoltán / Magyar Nemzet

 

1920-TRIANON-2020 – A Kárpát-haza Őreinek megemlékező gondolatai (videó)

1920-TRIANON-2020 – A Kárpát-haza Őreinek megemlékező gondolatai (videó)

A Kárpát-haza Őrei című filmsorozatunk elmúlt öt éve során számos interjúalanyommal szóba került a trianoni nemzettragédia, annak következményei a jelenben, illetve a lehetőségek a jövőre nézve. A történelmi országunkat megcsonkító békediktátum aláírásának századik évfordulóján, ezekből a beszélgetésekből állítottunk össze egy megemlékező gondolatsort.

A filmben megszólal:

Prof. dr. Papp Lajos szívsebész,
Dr. Hidán Csaba László régész-történész,
Mónus József László, világbajnok tradicionális távlövő íjász,
Párkányi-Raab Péter szobrászművész,
dr. Csókay András idegsebész,
Bíró András Zsolt antropológus-humánbiológus, a Kurultáj főszervezője,
Takaró Mihály irodalomtörténész,
Dr. Cey-Bert Róbert Gyula író, őstörténet- és vallástörténet-kutató,
Dr. Lomnici Zoltán jogász, az Emberi Méltányosság Tanácsának elnöke,
Kassai Lajos, a modernkori lovasíjászat megteremtője.

A videó megvágásáért köszönet Mészáros Péternek! 

Vezető kép: Tóth Dávid – Trianon emlékmű, Hatvan

 

 

 

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje Trianon 100. évfordulóján

Hozzád sóhajtunk – Bicskei Zoltán filmetűdje Trianon 100. évfordulóján

Bicskei Zoltán

Bicskei Zoltán, délvidéki filmrendező, Álom hava című alkotásával 2017-ben nyerte el az indonéziai Szellem, Vallás és Képzelet elnevezésű nemzetközi fesztivál legjobb nemzetközi játékfilmnek járó nagydíját.

Az 1690-ben játszódó film alapproblémája, hogy a török dúlást követően az ország újjáéledéshez nincs megfelelő „szellemi boltozat”. A rendező ugyanakkor párhuzamot von a magyarság hányattatott sorsa és a jelenkor dilemmái között, a kiútkeresés, a felemelkedés lehetőségeinek, és azok elvesztegetésének megrendítő allegóriáját rajzolva a néző elé.

Bicskei Zoltán, akinek grafikai munkássága szintén figyelemreméltó, ezúttal, a trianoni nemzettragédiáról emlékszik meg egy filmetűd formájában. A rendező a rá jellemző egyedi látásmóddal és jellegzetes stílusjegyekkel mutatja be a megcsonkított magyar néplélek állapotát, nagyerejű grafikái, valamint élőképek szívbemarkoló kombinációjával sóhajt a Mindenható felé.

A nÉPlélek korábbi videóinterjúja a rendezővel IDE KATTINTVA tekinthető meg. 

 

A koronavírusnál veszélyesebb vírus támadja a nemzetet – interjú Cey-Bert Róberttel legújabb regényéről

A koronavírusnál veszélyesebb vírus támadja a nemzetet – interjú Cey-Bert Róberttel legújabb regényéről

 Dr. Cey-Bert Róbert Gyula értékrendjét egészen fiatal kora óta az Isten – haza – szabadság hármas elve határozza meg. Tizennyolc évesen vett részt az ’56-os eseményekben, melynek következtében emigrációba kényszerült. A gimnáziumot már Ausztriában fejezte be, majd Genfben diplomázott, a doktori disszertációját a párizsi Sorbonne-on írta. Ezt követően kezdődött a belső-ázsiai és távol-keleti élet. Őstörténeti kutatásai Ujguriába, Tibetbe, Mongóliába, vallástörténeti kutatásai Burmába, Laoszba, Thaiföldre, Kínába és Japánba vitték. A nemzetközi térben a mai napig nagykövetként képviseli a karenni nép ügyét, amely saját szabadságharcát vívja önállósága, hagyományai és szokásai megőrzéséért az elnyomó burmai kormánnyal szemben. Regényei nagy részének szintén központi témája a szabadságeszmény, nincs ez másként ’Atatürk magyarjai’ című – kiadásra váró – legújabb könyve esetében sem, amely a „Szabadság trilógia” harmadik, befejező kötete.

Ennek kapcsán beszélgettem a szerzővel.

Dr. Cey-Bert Róbert Gyula

nÉPlélek: Alig ért véget legújabb, a ’Székely Hadosztály – Erdélyért! A magyar szabadságért!’ című könyved bemutató körútja Erdélyben, már úton is voltál Burmába, hogy szeretett karenni népedhez visszavonulva, az őserdő meditatív csendjében és nyugalmában megírd a török függetlenségi háborúban harcoló magyarok történetét. Három hónap sem telt el, mikor jött a hír, hogy már itthon is vagy, hónod alatt a kézirattal, amely mostanra, minden bizonnyal frissen kinyomtatva várná a lelkes olvasóközönséget, egy budapesti könyvbemutató keretei között, ha a világjárvány közbe nem szólt volna. Így azonban még várnunk kell a megjelenésre, annak viszont nincs akadálya, hogy ízelítőt kapjon az olvasóközönség. Ezúttal a történelem mely színterére kalauzolsz bennünket?

Cey-Bert Róbert: A Musztafa Kemal tábornok által vezetett török függetlenségi háborúba, amelynek sikere a világháborúban győztes, nyugati nagyhatalmakkal szemben, a XX. század legelképzelhetetlenebb eseményének megvalósulása volt.

Az I. világháború után a győztes Antant nagyhatalmak, ahogy ránk, magyarokra, úgy Törökországra is ráerőszakoltak egy békediktátumot, amelyet a szultán elfogadott, azonban a Belső-Anatóliába visszavonult Musztafa Kemal tábornok, a későbbi Atatürk egyértelműen visszautasított, és tucatnyi hűséges tiszttársával elkezdte szervezni az ellenállást. Nem ismerve a lehetetlent, rendületlen hittel és akarattal nekilátott a toborzásnak, harcba szólította a törököket, és elindította a függetlenségi háborút a megszállók ellen. Azonosult nemzetével, mint ahogy nemzete is azonosult vele. Végül megtörtént a csoda: négy év kegyetlen háború után, a törökök kiverték az országból az angolokat, a franciákat, az olaszokat, a görögöket, széttépték a megalázó békediktátumot, visszafoglalták az elrabolt területeket, és biztosították az ország függetlenségét.

A szerző a Székely Hadosztály című könyvének budapesti bemutatóján 2019-ben.

nÉPlélek: A trilógia előző kötete, a Székely Hadosztály hőseit mutatja be, akik Erdély és a megszállt magyar területek visszafoglalásáért küzdöttek a végsőkig. Magyarországgal azonban nem történt meg a csoda, amely a törökökkel igen. A regényed alcíme, mégis sokat sejtet: „Visszavágás Trianonért”.

Cey-Bert Róbert: Az I. világháború végén, 1918 novemberében, Törökországban hasonló volt a helyzet, mint Magyarországon: leszerelték, feloszlatták a hadsereget, és mindkét ország területének nagy részét, puskalövés nélkül szállta meg az idegen, ellenséges hadsereg. A törököknek egy egészen kicsiny területet hagytak: az anatóliai fennsíkot és egy fekete-tengeri partszakaszt. Az 1920. augusztus 10-én, Sevrès-ben aláírt békeparancs, a „török Trianon” előírta az ország területeinek drasztikus megcsonkítását. A veszteség – az arab területeket nem számítva – megközelítette Anatólia több mint 70 %-át.

A törökök azonban visszautasították az országukat halálra ítélő békediktátumot és elkezdték szervezni az ellenállást. A kor katonai nagyhatalmaival szemben, szinte semmi esélyük nem volt céljaik megvalósítására. Isteni szerencséjükre azonban, akadt egy karizmatikus katonai zsenijük, Musztafa Kemal tábornok, aki nem fogadta el a nemzetére erőszakolt igazságtalan nagyhatalmi döntést, és harcba szólította a török népet.

Dr. Cey-Bert Róbert regényeit dedikálja a tavalyi ünnepi könyvhéten.

A Székely Hadosztály katonái – akiket előző regényemben ismerhettek meg az olvasók – Magyarországon nem érték el a céljukat, nem sikerült megvédeni Erdélyt az Antant hatalmakkal szövetséges románok ellen, azonban 1919 végén, Magyarországról Törökországba érkeznek, és a függetlenségi háborúban visszavágnak az ellenségnek, vitézül harcolnak tovább a véráztatta csatatereken, s végül kiűzik a szövetséges nagyhatalmakat az országból. Végeredményben a regény a Székely Hadosztály tragikus magyarországi történetének pozitív kicsengésű folytatása és lélekerősítő befejezése.

nÉPlélek: Történeteidre jellemző, hogy egytől-egyig lelki táplálékként szolgálnak a nemzet számára, hiszen történelmünk bármely szegmensét mutatod is be, mindig a pozitívumokra koncentrálsz. Mi az üzenete Atatürk magyarjainak a jelen magyarsága számára?

Cey-Bert Róbert: Mi, magyarok, Trianon óta nem találjuk meg azt, ami összefogna bennünket, sőt eljutottunk odáig, hogy mára az ország egyharmada nemzetellenes magatartást tanúsít. A magyar lélek beteg, és sajnos nem kezeljük megfelelőképpen. A nemzeti összefogás szükségessége az üzenet magja valójában. Ha képesek leszünk összefogni, akkor túljuthatunk a trianoni traumán, elsősorban lelkileg. Musztafa Kemal egy szikrát gyújtott, mindenekelőtt a török néplélekben, és ez az erős lelki egység volt az, ami hozzásegítette őket függetlenségük kivívásához.

Regényemmel azt üzenem a jelen magyarsága számára, hogy nincs elveszett helyzet, fel lehet épülni a legnehezebb betegségből, Trianon traumájából is. Nekünk most nem háborúban kell bizonyítanunk, hogy kiállunk a hazánkért, hanem abban a láthatatlan harcban, amely folyamatosan jelen van, a megosztás, az egység megtörésére tett sikeres akciók formájában. Ugyanazt éljük a jelenkorban, amit a kínaiak tettek annak idején a hunok ellen, akiket a csatatéren képtelenek voltak legyőzni, így lelki síkon mértek rájuk csapást. Ha lélekben megerősödünk, képesek leszünk túljutni a trianoni traumán, de a külső és a belső ellenség támadásain is.

A szerző otthonában már következő regényének megírására készül.

nÉPlélek: Tudsz-e információval szolgálni arról, mikorra várható a megjelenés ebben a bizonytalan helyzetben?

Cey-Bert Róbert: Igen, már szinte biztossá vált, hogy szeptemberre kijön az Atatürk magyarjai, a korábbi könyveimhez hasonlóan, a Püski Kiadó gondozásában és természetesen, a megjelenés után tervezünk erdélyi, felvidéki és magyarországi könyvbemutató körutakat is.

nÉPlélek: Az Atatürk magyarjaival egy újabb trilógia zárult le. Mik a jövőbeli terveid?

Cey-Bert Róbert: A 2021-es évben vissza kívánok térni az ázsiai sztyeppékre, a Kr.e. I-II. századba, amikor a Hun Birodalom fénykorát élte. Attila, a hun üzenet című könyvemben is szót ejtetek Bátor tengrikút nagykirály uralkodásáról, a következő regényemben azonban központi szerepet szánok neki.

A hun időkbe visszatérve is, azt a lelki-szellemi szabadságharcot kívánom folytatni, amelyet regényeimmel eddig is képviseltem, s amelyet egész életemre szóló küldetésként élek meg. Ez pedig nem más, mint a magyar nemzettudat megerősítése.

Az utóbbi száz-százötven évben a koronavírusnál egy sokkal veszélyesebb vírus támadja a nemzetet. A koronavírusra pár hónap múlva feltalálják a vakcinát, de a lélekölő vírus legyőzéséhez, amely a magyar nemzettudatot támadja, nem elég egy vakcina, ahhoz egy hosszú, gyógyító folyamatra van szükség, ennek kívánok részese lenni a könyveimmel.

 

 

Feladatunk hasznossá válni a nemzet számára – Utolsó beszélgetésem Fekete Györggyel (videó)

Feladatunk hasznossá válni a nemzet számára – Utolsó beszélgetésem Fekete Györggyel (videó)

„Üzenem a Hazának, hogy jutalom volt fiának lenni, bölcsőjében életre ringani, erős karjában emberré érni, közös hajlékába szegődni nemzetmegtartó szolgálatra, ünnepre, imába foglalt hálaadásra.”

(Fekete György: Üzenet – részlet)

 

Mikor két hónapja nála jártam az MMA székházában lévő irodájában, nem is sejtettem, hogy az lesz az utolsó beszélgetésem vele. Hiszen 88 évesen is tele volt a nemzet iránti tenni akarással, tervekkel egy leendő múzeumról, amely majd a történelmi korokon átívelően mutatja be a magyar építészetet, s amelynek részleteibe bizalmasan beavatott akkor. A felvétel után, kamerán kívül még sokáig beszélgettünk a vidéki életben rejlő lehetőségektől elkezdve, a szekérszínházakon keresztül, a jövő magyarságába vetett hitén át az oktatás megreformálásáig sok mindenről. Ittam a szavait és maradtam volna estig, hogy szerteágazó tudásából, bölcs gondolataiból minél többet magamba ihassak. Végül addig maradtam, amíg már harmadjára kopogott a következő vendége, hiszen minden napja be volt táblázva. Így teltek a mindennapok, munkával, a nemzet, a kultúra szolgálatával. Nagyon szerettem volna vele folytatni a megkezdett beszélgetést. Talán egyszer még valahol lesz rá lehetőség…

Életművét – csupán felsorolás szinten – elolvasva, felmerül a kérdés: ennyi munka, ekkora horderejű művészi, közéleti, társadalmi, írói tevékenység egyetlen életbe hogyan férhetett bele? Fekete György belsőépítész, iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke szakmai tevékenységét számos épület őrzi itthon és külföldön, mintegy háromszázötven dokumentációjából hazánkban és Magyarország képviseletében négy kontinens mintegy harminc országban százhetven kiállítási terve valósult meg, száztizenhét magyar pavilont épített fel, dolgozott Lipcsében, Moszkvában, Damaszkuszban, Prágában, Bécsben, Párizsban, de részt vett tokiói, torontói, chicagói, kuvaiti, athéni stb. kiállításokon is. Több száz szakcikket és tanulmányt írt és tucatnál is több kötet szerzője, ezen kívül hat televíziós sorozat forgatókönyvírója, műsorvezetője volt.

Mindemellett volt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára, parlamenti képviselő és a kulturális bizottság tagja, alapító elnöke a Nemzeti Kulturális Alapnak, alapítója a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének, ahol egyetemi tanárként tevékenykedett, majd pedig az egyetem emeritus professzora lett. Újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, melynek főszerkesztője, a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak pedig alapító alelnöke volt, neki is köszönhető, hogy a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté vált, melynek első választott elnöke volt, a 2018-as évtől pedig örökös tiszteletbeli elnöke lett. Tevékenységét Munkácsy-, Magyar Művészetért-, Príma, és Kossuth-díjjal is elismerték, ezen kívül Érdemes Művész, a Köztársaság Elnökének Érdemérme tulajdonosa és Zalaegerszeg díszpolgára.

Tavaly év végén, mikor egy kiállítás megnyitó alkalmával felvetettem neki, hogy interjút készítenék vele, megkért, hogy az MMA székházában keressem fel az időpont egyeztetéssel kapcsolatban. Kérdésemre, hogy mikor menjek, azt válaszolta: „Bármikor! Minden nap ott vagyok reggeltől estig.” Egész életét áthatotta a gondolat, miszerint az értelmiségi létben tennivalók vannak, amelyek megkeresik saját alanyaikat. „Én ezekbe a tennivalókba permanensen belebotlom” – olvashatjuk ’Hazafelé – Számadás a vándorútról’ című kötetében. 88 évesen is, nap, mint nap ezt igazolta, mikor újult erővel vetette bele magát az aktuális teendőkbe, fáradhatatlanul dolgozott, alkotott, terveket szőtt. Úgy vélte, mindezzel a teremtésnek tartozott, melyet „írással, rajzzal, szóval, tárggyal, énekkel, simogatással és köszönettel” törlesztett.

Hite szerint minden embert egyéni adottságokkal felruházva küld a Teremtő ebbe a világba, ugyanakkor szabad akaratot is ad. A feladatunk, hogy mérlegeljük képességeinket és maximálisan kibontakoztassuk azokat, vagyis mindenkinek hasznossá kell válnia a saját maga területén, mindenekelőtt a nemzet számára – mondta nekem, majd mosolyogva hozzá tette: „a hasznosságnak nem csak afelé van hatósugara, aminek vagy akinek a hasznára vagyok, hanem visszahat rám, öröm formájában.”

Az egyének hasznosságának összességéből áll a nemzet hasznossága és ebben fogalmazódik meg küldetése is. A magyarság titka – Fekete György szerint – tűrőképességében rejlik, amely egyfajta pozitív autarkiában nyilvánul meg, hiszen a magyar nemzet olyan katasztrofális történelmi eseményeket élt túl, melyre más nép aligha lett volna képes. Mindez annak köszönhető, hogy minden időben volt egy réteg, amely elvetette a magot. Az általunk elvetett mag, illetve tűrőképességünk eredményével pedig majd az utódok gazdálkodhatnak. Ez a gondolat a veleje, annak a mély beszélgetésnek, amelyet Pilinszky Jánossal folytatott majd’ negyven esztendővel ezelőtt, s amely élete végéig meghatározta Fekete György életfelfogását. A költő a következőképpen fogalmazta meg mindezt: arra teremtettünk, hogy életünk során minden tettünkkel, alkotásunkkal, munkánkkal visszaadjuk a teremtőnek mindazt a „magot”, amelyet létrehozásunkkor belénk táplált, azaz életünk végéig ki kell üresítenünk magunkat.

Búcsúzunk Fekete Györgytől ezzel a filmmel, amelyben a 88 esztendőn át folyamatosan tanuló ember szerteágazó és sokrétű tudása, az élet számos területén megszerzett tapasztalata, a képzőművészet több ágában is otthonosan mozgó alkotó gondolatai fogalmazódnak meg az egyéni sorsfeladatról, nemzeti küldetésről, a magyar kultúra mibenlétéről, de feltűnik a „felszíni világ alatti életsík” is a mély, filozofikus gondolatokat költőien megfogalmazó, finoman hangolt lélek rezdüléseiben.

 

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás