Feladatunk hasznossá válni a nemzet számára – Utolsó beszélgetésem Fekete Györggyel (videó)

Feladatunk hasznossá válni a nemzet számára – Utolsó beszélgetésem Fekete Györggyel (videó)

„Üzenem a Hazának, hogy jutalom volt fiának lenni, bölcsőjében életre ringani, erős karjában emberré érni, közös hajlékába szegődni nemzetmegtartó szolgálatra, ünnepre, imába foglalt hálaadásra.”

(Fekete György: Üzenet – részlet)

 

Mikor két hónapja nála jártam az MMA székházában lévő irodájában, nem is sejtettem, hogy az lesz az utolsó beszélgetésem vele. Hiszen 88 évesen is tele volt a nemzet iránti tenni akarással, tervekkel egy leendő múzeumról, amely majd a történelmi korokon átívelően mutatja be a magyar építészetet, s amelynek részleteibe bizalmasan beavatott akkor. A felvétel után, kamerán kívül még sokáig beszélgettünk a vidéki életben rejlő lehetőségektől elkezdve, a szekérszínházakon keresztül, a jövő magyarságába vetett hitén át az oktatás megreformálásáig sok mindenről. Ittam a szavait és maradtam volna estig, hogy szerteágazó tudásából, bölcs gondolataiból minél többet magamba ihassak. Végül addig maradtam, amíg már harmadjára kopogott a következő vendége, hiszen minden napja be volt táblázva. Így teltek a mindennapok, munkával, a nemzet, a kultúra szolgálatával. Nagyon szerettem volna vele folytatni a megkezdett beszélgetést. Talán egyszer még valahol lesz rá lehetőség…

Életművét – csupán felsorolás szinten – elolvasva, felmerül a kérdés: ennyi munka, ekkora horderejű művészi, közéleti, társadalmi, írói tevékenység egyetlen életbe hogyan férhetett bele? Fekete György belsőépítész, iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke szakmai tevékenységét számos épület őrzi itthon és külföldön, mintegy háromszázötven dokumentációjából hazánkban és Magyarország képviseletében négy kontinens mintegy harminc országban százhetven kiállítási terve valósult meg, száztizenhét magyar pavilont épített fel, dolgozott Lipcsében, Moszkvában, Damaszkuszban, Prágában, Bécsben, Párizsban, de részt vett tokiói, torontói, chicagói, kuvaiti, athéni stb. kiállításokon is. Több száz szakcikket és tanulmányt írt és tucatnál is több kötet szerzője, ezen kívül hat televíziós sorozat forgatókönyvírója, műsorvezetője volt.

Mindemellett volt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára, parlamenti képviselő és a kulturális bizottság tagja, alapító elnöke a Nemzeti Kulturális Alapnak, alapítója a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének, ahol egyetemi tanárként tevékenykedett, majd pedig az egyetem emeritus professzora lett. Újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, melynek főszerkesztője, a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak pedig alapító alelnöke volt, neki is köszönhető, hogy a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté vált, melynek első választott elnöke volt, a 2018-as évtől pedig örökös tiszteletbeli elnöke lett. Tevékenységét Munkácsy-, Magyar Művészetért-, Príma, és Kossuth-díjjal is elismerték, ezen kívül Érdemes Művész, a Köztársaság Elnökének Érdemérme tulajdonosa és Zalaegerszeg díszpolgára.

Tavaly év végén, mikor egy kiállítás megnyitó alkalmával felvetettem neki, hogy interjút készítenék vele, megkért, hogy az MMA székházában keressem fel az időpont egyeztetéssel kapcsolatban. Kérdésemre, hogy mikor menjek, azt válaszolta: „Bármikor! Minden nap ott vagyok reggeltől estig.” Egész életét áthatotta a gondolat, miszerint az értelmiségi létben tennivalók vannak, amelyek megkeresik saját alanyaikat. „Én ezekbe a tennivalókba permanensen belebotlom” – olvashatjuk ’Hazafelé – Számadás a vándorútról’ című kötetében. 88 évesen is, nap, mint nap ezt igazolta, mikor újult erővel vetette bele magát az aktuális teendőkbe, fáradhatatlanul dolgozott, alkotott, terveket szőtt. Úgy vélte, mindezzel a teremtésnek tartozott, melyet „írással, rajzzal, szóval, tárggyal, énekkel, simogatással és köszönettel” törlesztett.

Hite szerint minden embert egyéni adottságokkal felruházva küld a Teremtő ebbe a világba, ugyanakkor szabad akaratot is ad. A feladatunk, hogy mérlegeljük képességeinket és maximálisan kibontakoztassuk azokat, vagyis mindenkinek hasznossá kell válnia a saját maga területén, mindenekelőtt a nemzet számára – mondta nekem, majd mosolyogva hozzá tette: „a hasznosságnak nem csak afelé van hatósugara, aminek vagy akinek a hasznára vagyok, hanem visszahat rám, öröm formájában.”

Az egyének hasznosságának összességéből áll a nemzet hasznossága és ebben fogalmazódik meg küldetése is. A magyarság titka – Fekete György szerint – tűrőképességében rejlik, amely egyfajta pozitív autarkiában nyilvánul meg, hiszen a magyar nemzet olyan katasztrofális történelmi eseményeket élt túl, melyre más nép aligha lett volna képes. Mindez annak köszönhető, hogy minden időben volt egy réteg, amely elvetette a magot. Az általunk elvetett mag, illetve tűrőképességünk eredményével pedig majd az utódok gazdálkodhatnak. Ez a gondolat a veleje, annak a mély beszélgetésnek, amelyet Pilinszky Jánossal folytatott majd’ negyven esztendővel ezelőtt, s amely élete végéig meghatározta Fekete György életfelfogását. A költő a következőképpen fogalmazta meg mindezt: arra teremtettünk, hogy életünk során minden tettünkkel, alkotásunkkal, munkánkkal visszaadjuk a teremtőnek mindazt a „magot”, amelyet létrehozásunkkor belénk táplált, azaz életünk végéig ki kell üresítenünk magunkat.

Búcsúzunk Fekete Györgytől ezzel a filmmel, amelyben a 88 esztendőn át folyamatosan tanuló ember szerteágazó és sokrétű tudása, az élet számos területén megszerzett tapasztalata, a képzőművészet több ágában is otthonosan mozgó alkotó gondolatai fogalmazódnak meg az egyéni sorsfeladatról, nemzeti küldetésről, a magyar kultúra mibenlétéről, de feltűnik a „felszíni világ alatti életsík” is a mély, filozofikus gondolatokat költőien megfogalmazó, finoman hangolt lélek rezdüléseiben.

 

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

Segíts magadon, az Isten is megsegít! – Dr. Papp Lajos videó-üzenete a koronavírus kapcsán

Segíts magadon, az Isten is megsegít! – Dr. Papp Lajos videó-üzenete a koronavírus kapcsán

Dr. Papp Lajos professzor videófelvételen keresztül üzen minden magyarnak a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel kapcsolatban. Bő egy órában kifejti, hogyan védekezhetünk a leghatékonyabban azon túl, hogy szájmaszkot és gumikesztyűt viselünk az otthonunkat elhagyva.

A higiénia fontossága mellett, többek között kitér a megfelelő étrend, illetve diéta szükségességére, a testmozgás lehetőségeire és módjaira, valamint a tüdő teljes átlégzésének gyakorlatára is.

A praktikus tanácsokon és azok fiziológiai hátterének érthető elmagyarázásán túl, a videó végén, a Professzor úr rendkívül fontos üzenetet fogalmaz meg a magyarság számára.

Dr. Papp Lajos továbbá ígéretet tesz arra nézve, hogy amennyiben átlépünk a tömeges megbetegedések fázisába, és szükségessé válik, hogy mi magunk is felkészültek legyünk az esetleges segítségnyújtás szempontjából, újabb videó-üzenetben magyarázza el, hogy mi mit tehetünk szeretteinkért a kritikus helyzetben.

 

 

 

Trianon 100 – Videóriport Raffay Ernővel

Trianon 100 – Videóriport Raffay Ernővel

Azt a tényt, hogy az idei évet nem Trianon emlékévnek, hanem az összetartozás évének nyilvánította az Országgyűlés, nemes gesztusnak tartom, amely egyfajta felülemelkedést is magában hordoz. Ez a magatartás pedig – még ha a jelenkorban kevésbé jellemző is – a magyar néplélek sajátja. A nagylelkűség, a felülemelkedés azonban koránt sem összetévesztendő a kollektív amnéziával. A gyűlölködés idegen az ősi magyar szellemiségtől, ugyanakkor emlékeznünk kötelező, felejteni tilos!

„Magyar az, akinek fáj Trianon” – Egyesek Illyés Gyulának, mások Karinthy Frigyesnek tulajdonítják a megállapítást, de olvasható olyan állítás is, miszerint e mondat egyikük hagyatékában sem lelhető fel. Morus Tamás szavai szerint az igazság akkor is igazság, ha senki sem képviseli. Változtat-e a fenti kijelentés igazságtartalmán az, hogy kitől származik?

„Az igazság, bármit csináljanak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor” – írja Wass Albert ’Mire a fák megnőnek’ című regényében a Bach-korszak diktatúrájára vonatkoztatva. Megállapítása azonban örökérvényű, és ez a Trianon égbekiáltó igazságtalansága nyomán megcsonkolt Magyarország igazsága is egyben. Az igazság, amely évtizedekig bekötött szemmel járt, és amelyről sok esetben még ma sem ajánlatos nyíltan és világosan beszélni.

Akadnak azonban, akik mégis megteszik. Dr. Raffay Ernő sok előadását meghallgatva és könyveit ismerve, biztos voltam abban, hogy bármit kérdezek is tőle, nyíltan, egyenesen, tabuk nélkül fog válaszolni. Így is történt!

Mivel egyes hatalmi köröknek a mai napig érdekében áll a magyar nép tudatlanságban tartása, illetve hazugságokkal való félrevezetése, rendkívül fontosnak tartom Raffay Ernő munkásságát, aki ráfordítja figyelmünket a trianoni nemzettragédia hátterére, valós okaira, előzményeire, a titkos társaságok működésére, istentelen és magyarellenes törekvéseire. Mindezt hiteles módon, kifejezetten szabadkőműves források alapján teszi, teljesen új megvilágításba helyezve a 19-20. századi Magyarország történetét. Munkája hozzájárul a Trianont megelőző időszakról kialakult, illetve a magyarságba sulykolt hamis kép összeomlásához.

Filmünkben Raffay Ernő körbejárja a külső és belső okokat egyaránt, elemzi a nagyhatalmi érdekeket, a szomszédos országok viszonyulását, a szabadkőművesség és a belső ellenség bomlasztó tevékenységét. A célravezető megoldást a területi revízióban látja, hiszen amíg a területi szétszórtság megmarad, a magyarság jövője nem biztosított.

Két dolog van, amin nemzetünk véglegesen elbukhat – mondja. Az egyik az önazonosságtudat teljes legyengülése, a másik a demográfia kritikus szint alá csökkenése. Nemzettudat szempontjából nagyon súlyos a helyzet. Trianon ugyanis nem csak az ország területét darabolta szét, hanem a nemzet lelkét, egybetartozás érzését is tönkretette.

Szomszédaink, valamint az Anyaország kommunista ideológusai is a legdurvább küzdelmet folytatták a magyarságot összetartó nemzettudat ellen. Minimálisra csökkentették az identitásképző tantárgyak óraszámát, a valós történelmet pedig kizárták az osztálytermekből. Mindennek ellenére sokkolóan hatott rám Raffay tanár úr becslése, miszerint a csonka ország területén élő kilenc és fél millió magyar állampolgár több mint fele azt az álláspontot vallja Trianonnal kapcsolatban, hogy végérvényesen törődjünk bele a történtekbe. Ez az alternatíva – véleményem szerint – a magyarul érző emberek számára morálisan elfogadhatatlan, még száz év távlatából is.

Az elmúlt évtizedben azonban nem csupán a politikai és a gazdasági folyamatok alakultak kedvezően, de a lelkiek is, ha pedig továbbra is változatlan ez a tendencia, ahogy Raffay Ernő fogalmaz: „a magyarság, mint főnixmadár támad föl.” Adja Isten, hogy így legyen!

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

 

 

Kiformálódott egy fényes réteg a magyarságon belül – Videóriport Petrás Máriával

Kiformálódott egy fényes réteg a magyarságon belül – Videóriport Petrás Máriával

Mikor Petrás Mária művésznő otthonába beléptem, jóleső melegség öntött el. Nem csupán azért, mert kint farkasordító hideg volt és odabent, a kandallóban pattogó tűz ontotta magából a hőt. A szívemet is egyből átjárta a melegség, ahogy körbetekintettem, hiszen a tér minden eleme, de még a boltíves falak is azt a szeretetteljes, hagyománytisztelő, Isten-közeli lelkületet sugározták, amely Petrás Mária művészetét és őt magát is jellemzi.

Ritka manapság, mikor valakiről ránézésre látszik, hogy igaz, jó ember, mert a tiszta és szép lelkiség, amely belülről fakad, kisugárzik lényéből. A művésznőt mindig ilyen embernek láttam, azelőtt is, hogy személyesen megismerhettem volna. Beszélgetésünk során pedig, véglegesen megszilárdult bennem a róla alkotott kép. A csángók ősiségéből és mély tudásából táplálkozó történeteket, hagyományokat, szokásokat hallgatva, nagyon erős lelki táplálékot kaptam.

„Csudálatos világ volt” az, ahonnan Petrás Mária érkezett, s ahogy mesélni kezdett róla azzal a gyönyörű, régies szóhasználattal és kiejtéssel, amely tartalmaz még néhányat a csángóság által megőrzött, az archaikus magyar nyelvrétegből származó elemekből, úgy éreztem, nem csak térben, de időben is messzire utazunk. A moldvai csángók zárt, elszigetelt világába, akik tovább hagyományozták egy olyan kor vonásait, amelyben az emberek kizárólag az isteni mérce szerint ítéltek, s ítéltettek, az utódok a tradíció által kikövezett úton jártak, a mindennapokat pedig áthatotta az ősi, mély tudás.

Ismerték a csillagokat, az időjárás változásainak jeleit, az állatok jelzéseit, összhangban éltek a természettel és megtartották az ősöktől örökölt szokásokat. Szégyen volt, ha valaki nem érezte meg a másnapi fagy közeledtét, „nem a képernyő figyelmeztetett a hidegre.” Mindig volt „kisbuba” minden háznál, hiszen a gyermekre áldásként tekintettek, nem pedig az anyagi lehetőségekhez igazítva „vállalták”. Szegényes világnak számított a mai pénzuralom mércéje szerint, az igazi tudás és értékek tekintetében azonban mérhetetlenül gazdag volt.

Petrás Mária nyolc gyermek közül a legidősebb volt, s mint ilyen, édesanyja jobbkeze. A fél napos oktatást követően tanulni már nem lehetett, hiszen „arra volt az iskola”. Délután otthoni munkavégzés következett. A román nyelvvel csupán a közoktatásban kezdett ismerkedni, még az óvodában is kizárólag magyarul beszéltek, a templomban pedig latinul énekeltek.

Egészen 1993-ig élő hagyomány volt a középkori magyar virrasztás, Kájoni János énekeskönyvének alkalomhoz illő énekeivel, amelyek részben emlékezetben, részben kéziratos könyvekben maradtak fenn. Ennek betiltását Petrás Mária a népe ellen elkövetett legnagyobb bűnnek nevezte, a ’90-es évek derekán pedig úgy érezte, a csángóság már csupán egy állapota magyar nemzetnek. Mára a – román állam általi teljes nyelvi jogfosztottságban élő – moldvai csángó falvak katolikus lakossága szinte teljesen román egynyelvűvé vált, alig akad, aki tud még valamilyen csángó dialektust beszélni.

Petrás Mária ezt a letűnő világot, ezt az elveszni látszó kultúrát hordozza magában és mutatja meg művészetében, amely a kétezer éves keresztény magyar történelem elemein túl, egy annál régebbi, ősi tudáson alapuló szimbolikát is magában rejt. Megsejteti a fenti és a lenti világ közötti harmóniát, a szellemi, lelki és fizikai sík közötti egyensúlyt, a természettel való összhangot, amely egykor magától értetődő volt.

„A mai változó világban az érték is rezgőlécen mozog” – mondja a művésznő, aki mégis úgy érzi, nincs minden veszve, hiszen – ahogy fogalmaz – kiformálódott egy „fényes, értékes réteg” a magyarságon belül, amely „tudja honnan jött és merre tart”, erős a kapcsolata a Felsőbbrendűvel és általa talál rá a magyar nép isteni küldetésére.

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

„Nem tettem le a fegyvert, csak másképp harcolok” – Wittner Máriával beszélgettünk

„Nem tettem le a fegyvert, csak másképp harcolok” – Wittner Máriával beszélgettünk

Kétéves korától a Karmelita rendi nővérek nevelték, tizenkilenc évesen az 1956-os szabadságharc eseményeiben a kezdetektől részt vett. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton meg is sebesült.

1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet.

„Igen, kiengedtek bennünket, de nem amnesztiával. Nem lehetett 1970-ben ’56-osoknak amnesztiát adni, mert mindenki úgy tudta, ’56-osok már nincsenek benn. 1969 őszén megjelent egy Kádár-interjú, amit egy amerikai újságíró készített. Az volt az egyik kérdése, hogy vannak-e még Magyarországon politikai foglyok. Kádár azt hazudta, hogy nincsenek, mert ’63-ban mindenkit kiengedtek. Akik még bent vannak, azok azóta kerültek vissza. Élő cáfolatként, bizonyítékként ott voltunk mi hárman!” – írja Börtönévek című visszaemlékezésében.

Wittner Mária saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent a hazáért és a szabadságért akár az élet árán is harcba szállni. Hősiességéért tizenhárom évet töltött rács mögött. Az ilyen hosszan tartó szabadságvesztés – főleg ártatlanul – azt gondolnánk, megtöri a lelket, Marika néni azonban – beszélgetésünk során – megdöbbentő kijelentést tett.

Azt mondta: „megköszönöm azt a tizenhárom évet, amit börtönben ültem.” Ezt az időt ugyanis olvasással, művelődéssel töltötte. Olyan könyvekhez jutott hozzá, amelyek egyébként indexen voltak, így elérhetetlennek számítottak a közember számára, a börtön könyvtárát azonban nem cenzúrázták.

Érdeklődése ekkor fordult erőteljesen a szakralitás és a történelem irányába. Úgy véli, aki magyar létére nem ismeri nemzete gazdag múltját, lelki szegénységben éli le egész életét. „Nem az a szegény, akinek nincs pénze, hanem az, akinek a lelke toprongyos.”

Nézetem szerint, egy ilyen nehéz, megpróbáltatásokkal teli életutat akkora alázattal, méltósággal, elfogadással, sőt hálával és köszönettel a szívében végigjárni, ahogy Marika néni tette és teszi a mai napig, csak is szikla szilárd Istenhittel lehetséges. Mint mondja, nem tette le a fegyvert, csak ma már másképp harcol. Mindannyiunk számára kötelező erejű üzenet, hogy „adjuk tovább a tudást, mert ha nem tesszük, elveszünk.”

Végül, hadd ajánljam riportfilmünket Wittner Mária lélekemelő gondolataival: „Magyarországot ugyanúgy keresztre feszítették, mint Jézust. Még a Golgotát járjuk, de a nemzet is föl fog támadni. Ezt a világot az Isten igazgatja, aki nem fogja hagyni, hogy Mária országát tönkretegyék.”

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás