Beszélgetni a magyarság őstörténetéről Grandpierre Atillával – ha valami bakancslistás volt az életemben, ez biztosan.
Nemzetközileg ismert és elismert fizikus, csillagász, a száz legjelentősebb természettudós között tartják számon, ugyanakkor költő és zenész is, őstörténeti kutatásai pedig olyan eredményeket hoztak, amelyeket ha ismerne a magyarság, hiszem, hogy semmi gond nem lenne az identitástudattal. Néhány évvel ezelőtt az MTA által évtizedekig elhallgatott, majd Grandpierre K. Endre hatására mégis kiadott, de ferdítésekkel tűzdelt Tárih-i Üngürüszt, a magyarok ősgesztáját újból megjelentette, immár az eredeti, hamisítatlan kéziratot közreadva édesapja a témában megjelent összes írásával és saját tanulmányaival együtt.
A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című kötetében – amely alábbi beszélgetésünk alapjául szolgált – tizenkét tudományág legújabb eredményeinek bevonásával egy átfogó, posztmodern tudomány segítségével derít fényt az ősi szkíta-hun-magyar műveltségre, világlátásra és arra az ősnyelvre, amelyet, vagy amelyhez nagyon hasonlót egyetlen nép beszél a mai napig. Rámutat, hogy jelképeink, motívumaink őrzik azt a három kozmikus alapelven nyugvó, mindent átfogó tudást, amely évezredeken keresztül a sajátunk volt, s amelyhez a legmodernebb tudományok ma még nem értek el.
Amennyiben tudatosul bennünk, hogy mit is jelent valójában, hogy a MAG népe vagyunk, a felemelkedés és a környezetünk felemelése is elkezdődhet. Ebben segít a Grandpierre Atilla által felszínre hozott, és tudományosan alátámasztott ismeretanyag. Minderről bővebben ITTlehet olvasni. Filmünkben is ezt járjuk körbe, viszont ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, elengedhetetlenül fontos elolvasni A selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című könyvet.
A nemrég megjelent Az Élet könyve című kötet ötvenévnyi tudományos munkájának eredményeképpen született meg, és a világmindenség mozgatóját, az életösztönt tárja fel, miközben rámutat arra, hogyan kapcsolódik általa össze egymással és a világegyetemmel minden élő. Erről ITT írok részletesen.
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából
Az egykori tájgazdálkodás, az ártéri gazdálkodás nemhogy pusztította, de egyenesen gazdagította a teremtést, minek köszönhetően a középkori Magyarország Európa éléskamrája lehetett.
XIII-XIV. századi úti leírásokból tudjuk, hogy egyedül Norvégia vetekedett folyóink halbőségével; ott azonban mást nem is ettek, ellenben hazánk számtalan terményben bővelkedett. Mátyás király krónikásának, Galeotto Marzianonak tulajdonítják azt a mondást, mely szerint a Tiszának kétharmada víz, egyharmada pedig hal. Bertrandon de la Broquiere francia utazó az ezernégyszázas évek elején azt írja; egyetlen folyóban sem látott még annyi halat, amennyit a Tiszában. Az Alföld pedig egy mesebeli pagonyhoz hasonlított a kisgazdaságoknak köszönhetően.
A hagyományos paraszti társadalom fokozatos felszámolásával a Kárpát-medencei földi paradicsom eltűnt, és átadta a helyét a legeltető állattartásnak, a nagybirtokoknak; a rendkívüli biodiverzitást pedig végül felváltotta a monokultúrás, kizsákmányoló növénytermesztés és nagyüzemi állattartás. Ez a folyamat nem csupán fizikai, de lelki síkon is tetten érhető a magyar néplélekben.
Minderről Andrásfalvy Bertalannal beszélgettünk:
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából
„Mikor megmártózom a magyar kultúra mélységeiben, újra legényemberré válok, és érzem, hogy Tündér Ilona aranykertjében élek” – mondja Tolcsvay Béla, akinek már a portája, a vert falú parasztház is olyan, mintha népmeséink helyszínén járnánk, az énekmondó szavai nyomán pedig szinte a szemem előtt elevenedik meg az ősi magyar aranykor.
Beszélgetésünk alatt mindvégig a magyar nyelv érzékletességét használva mutat rá az összefüggésekre; miközben a Kárpát-medence népének Istenanya hitéről, az Ég igérő fáról, a népmeséink mágikus világáról, a magyar néplélek önmagával való harcáról, a szeretetről mesél és arról, hogy ami régi az a szép. Úgy véli, a magyar emberben az a különleges, hogy átlátja a teremtés folyamatát a nyersanyagtól a végtermékig. Látó emberek vagyunk – mondja -, és a teremtés nyelvét beszéljük; mikor beleegyezünk valamibe, azt mondjuk, hogy igen, ami az ige kifejeződése; az ige pedig az égi letükröződése a Földön.
Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
Gyimesi utunk utolsó állomására, Kóstelekre tartottunk, ahová az út is nagyon kalandosnak bizonyult, ugyanis Gyimesfelsőlokról a hegyre menet, egyszer csak azt vettük észre, hogy már egy köves vízmosásban araszolgatunk felfelé egy korántsem ilyen terepre való autóval. Sűrű imák közepette, valahogy aztán mégis – legyűrve minden óriástócsát és gödröt – felértünk a hegygerincre, ahol majdnem megfeneklettünk egy utolsó akadályon, de végül sikerült leereszkednünk oda, ahol a girbegurba kis utca mellett a hegyoldalban patakok zubognak, égbenyúló fenyvesek futnak a hegyormokra, a kis tisztásokat pedig évszázados apró csángó rönkházak pettyezik, és persze az úton komótosan ballagó tehenkék mindenütt.
Megérkeztünk Vaszi Leventéékhez Kóstelekre, amely valóban ott van, ahol már azt hittem, eltévedtem, csak egy kicsit tovább.
Az alábbi kisfilmben Levente mesél arról a helyről, amely “jól el van konzerválva” a világtól, néptáncról és népzenéről, valamint arról, hogyan igyekszenek a kósteleki csángó gyermekekbe beleplántálni azt, amitől hazahúzza őket a szívük.
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
Gyimesbükk a történelmi Magyarország határköve. Az itt élő magyarságra nemcsak 1920-ban sújtott le Trianon, de 1950-ben is, amikor elszakították Székelyföldtől, kitépték a másik két gyimesi csángó település szerves egészéből, és a román Bákó megyéhez csatolták.Ilyen körülmények között állt ki egész életében Deáky András a magyarságért nem akárhogyan, szemben az árral.
Mikor Marosvásárhelyről diplomás tanárként haza érkezett, megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Ekkor kezdődött Deáky András harca az idegen érdekeket képviselő hatalommal és az idegenszívű honfitársakkal egyaránt. Először azért, hogy a magyar gyermekek anyanyelvükön tanulhassanak; elkezdett órarenden kívül, hajnalonként tanítani. A házkutatások és fenyegetések nem tudták megtörni, kitartása és állhatatossága nyomán a közösség két iskolájában is visszaállították a magyar nyelvű oktatást, sőt elérte, hogy a magyar adás is eljusson a faluba.
Hála neki, az ezeréves határon, a Rákóczi-várral szemközt lévő Kontumáci templom és erődítmény megújult, környékén létrejött egy kiterjedt katonai emlékhely, amely a madéfalvi veszedelem; 1848–49; valamint a két világháború hőseinek és áldozatainak emlékét őrzi, azokét a hősökét, akik fegyverrel védték a magyar határt. A csodálatos, kopjafákból álló emlékmű, amely az olyan egyetemes értékek fontosságára figyelmeztet, mint hit, haza, család, anyanyelv is neki köszönhető. Újabban pedig a Rákóczi-várként ismert őrtorony újjáépítését tervezi.
Nagy nehézségek árán, de végül sikerült megvásárolnia és helyrehozatnia a történelmi Magyarország legkeletibb, 30. számú, lebontásra ítélt vasúti őrházát is, amelyet a településnek adományozott. Deáky András szavaival élve, a gyimesbükki csoda a harmincas őrház avatásakor, 2008. május 11-én esett meg. Az ünnepségen két-háromezer emberre számítottak, ezzel szemben negyvenezren jelentek meg. Minderről részletesebben ITT írok.
Egyszóval, aki volt a gyimesbükki ezeréves határon, látta és érezte mindazt, ami ott jelen van, ezentúl tudja, hogy mindez Deáky Andrásnak köszönhető!
Ha ez nem lenne elég, az általa működtetett panzió mellett egy emlékparkot is létrehozott a magyarság nagyjainak szobraival. Többek között megtalálható itt Szent István-szoboregyüttes, Trianon-emlékhely, Wass Albert és II. Rákóczi Ferenc gránitszobor, és a 71 esztendeje itt harcoló vitéz Sebő Ödön emlékoszlopa és mellszobra. A magyar identitást erősítő műalkotások között magasodik egy művészi kivitelű harangláb is, a következő feliratú harangocskával: „Valahányszor megszólalok – hirdetem, hogy magyar vagyok”.
Ahogy Deáky András fogalmaz: “Szívünk magyar dobogását nem tilthatja meg senki, semmi!”
Micsoda hit, hazaszeretet, emberi, lelki nagyság, kitartás, akaraterő és áldozatvállalás van e szavak mögött. Egy olyan ember életpéldája, akit méltán nevezhetünk igaz magyarnak. Filmünkben ő maga vall életéről, hitéről, szülőföldjéhez való ragaszkodásáról.
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című kötetében – amely alábbi beszélgetésünk alapjául szolgált – tizenkét tudományág legújabb eredményeinek bevonásával egy átfogó, posztmodern tudomány segítségével derít fényt az ősi szkíta-hun-magyar műveltségre, világlátásra és arra az ősnyelvre, amelyet, vagy amelyhez nagyon hasonlót egyetlen nép beszél a mai napig. Rámutat, hogy jelképeink, motívumaink őrzik azt a három kozmikus alapelven nyugvó, mindent átfogó tudást, amely évezredeken keresztül a sajátunk volt, s amelyhez a legmodernebb tudományok ma még nem értek el.
Legutóbbi hozzászólások