Dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész professzor bármelyik eddig megjelent kötete számomra kicsit olyan, mintha füves könyvet olvasnék. Olyan időtálló, és mély forrásból táplálkozó bölcsességeket, tanácsokat, példázatokat tartalmaznak, amelyek fő fundamentuma a kereszténység, a magyar nemzeti identitás és a szülőföld, a haza szeretete, megbecsülése, az ősök és örökségük tisztelete. Mivel a Professzor úr gyógyító ember, nem hiányozhatnak az általános egészségünk megóvására, a betegségek megelőzésére irányuló javaslatok sem, de mindig a test-szellem-lélek hármasságára, mint egészre vonatkoztatva, mindezt úgy, hogy bárki megértse, s profitálhasson belőle saját élete tekintetében.
A napokban megjelent „Szívünk titkai” című könyv mindezeket tartalmazza, de ennél is többet ad. Kéziratának elolvasására még a kiadás előtt lehetőséget kaptam a Professzor úrtól, azzal a megjegyzéssel, hogy ez élete fő műve – úgy olvassam. És valóban, ez a könyv egy küzdelmes életet megélt, legtöbbször az árral szemben úszó, az igazságért harcoló, s azt egy pillanatra fel nem adó orvos vallomása, akinek minden körülmények között a beteg volt az első, aki kezdő szívsebészként azt tűzte ki célul, hogy senki ne haljon meg a műtőasztalon. E cél eléréséért pedig mindent megtett, ami csak emberileg lehetséges; naponta csupán pár órát szánva alvásra tanult, tanított, operált, kísérletezett és kutatott. Hazánkban egyedüliként kapta meg a kandidátusi fokozat kihagyásával a akadémiai doktori címet. Több általa kidolgozott módszert a mai napig alkalmaznak. Eredményeire Amerikában is felfigyeltek, a Harvardra is meghívták, hogy kutatói munkát folytasson.
Igazgatója volt a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikájának, az általa létrehozott Zalaegerszegi Szívsebészeti és Szívgyógyászati Klinikának, valamint a Pécsi Tudományegyetem Szívsebészeti Klinikájának, amelynek vezetőjeként 1,5 százalék alá csökkentette a nyitott szívműtétek halálozási arányát, amely akkor az egész világon sehol nem volt 2 százalék alatt. A vezetése alatt folytatott orvoslás nemcsak világszínvonalú volt, de a mai napig utánozhatatlan. Azóta sem értek el hasonló eredményeket sehol a világon. Emellett számos hazai egyetem katedráját megjárta, előadóként bejárta Európát és a fél világot. Mégis, karrierje csúcsán úgy döntött, lemond minden posztjáról és nyugdíjazását kéri. Otthagyta élete nagy szerelmét, a szívsebészetet, mert nem volt hajlandó semmi olyat tenni, amit morálisan kifogásolhatónak vélt.
A külső kényszer azonban csak az egyik oka volt annak, hogy a Professzor úr meghozta ezt a súlyos döntést. Belső vívódásait is az olvasó elé tárva mondja ki: „a csúcsról a szakadékba zuhantam”. A „Szívünk titkai” tehát egyfelől az író szívének titkaiba enged betekintést olyan formában, amilyen a szerző maga: egyenesen, gerincesen, őszintén, csak az igazat mondva. Még olvasni is katartikus élmény volt, ahogy az élete értelmét adó és meghatározó tevékenységről önként lemondó ember, aki hirtelen elengedte mindazt, amiért addig mindent feláldozott, kijelenti, hogy a legnagyobb veszteség volt a legnagyobb isteni kegyelem, aki az ötödik infarktusa után, elvágyva ebből a világból mégis őszintén ki tudta mondani: „Uram, ne úgy legyen, ahogy én akarom. Legyen meg a Te akaratod.”
Dr. Papp Lajos a szív embere, ismeri és érti az emberi szívet, annak szent és profán valóját egyaránt. Könyvében nem csak átvitt értelemben nyújt betekintést a szív titkaiba, a hús-vér szervet, annak betegségeit és a különböző sebészeti, gyógyítási eljárásokat is bemutatja, mégpedig olyan módon, hogy azt a laikus is megértse és hasznára válhasson. Bevallom, volt bennem fenntartás, mikor belekezdtem ebbe a részbe, hiszen nem vagyok biológiai műveltségű ember, hogyan is érthetném meg egy nemzetközileg elismert orvos-professzor saját szakterületéről írt szavait?! Aztán, ahogy a Professzor úr „vezetésével” egyre mélyebbre jutottam a szív elméleti boncolásában, áthatolva a szívburkon, a szívizmon, bejutva a kamrákba és pitvarokba, megismerve a billentyűk fajtáit, a koszorúerek rendszerét, szinte már „amatőr szívsebészként” ugrottam neki a szívtranszplantációnak…
Viccet félretéve, a könyv szabatosan, mégis teljesen érthetően megfogalmazva tárja elénk a „szentek szentjét”, mégpedig olyan érzékletes képekkel, hasonlatokkal és metaforákkal, hogy a képzeletbeli utazást követően én magam rögtön tollat ragadtam, és az olvasottak alapján lerajzoltam a szív belső felépítését. Mikor ezt a vázlatot megmutattam a Professzor úrnak, biztosított afelől, hogy a szív valóban így néz ki belülről. A Dr. Papp Lajos személyiségétől elválaszthatatlan erkölcsiség azonban ott van minden szó, minden mondat, minden kijelentés mögött és átszövi, behálózza az egész mondanivalót, hogy végül rámutasson: szívünk titkainak egyetlen tudója a teremtő Isten. A könyvben olvasható történetek csodálatos gyógyulásokról, megmagyarázhatatlan halálközeli élményekről és elképesztő műtéti bravúrokról mind-mind ezt bizonyítják.
„ A szív nem úgy működik, ahogy eddig tanítottuk, tanították.”
„A szív nem ismeri a fizika törvényeit?”
„Nem a szív a vérkeringés egyedüli energiaforrása.”
Ezeket a megdöbbentő kijelentéseket, már „A szívműködés és vérkeringés új elmélete” címmel ellátott írásban olvashatjuk, amely „Szívünk titkai” című műtől mintegy elválasztva, a kötet végén kezdődik – tulajdonképpen két könyv kapott helyet egy kötetben. Ebben a forradalmi elméleten – amelyre az „életem fő műve” kijelentés konkrétan vonatkozott – Dr. Papp Lajos professzor William Harvey keringésről alkotott teóriáját cáfolja meg, azt a teóriát, amelyet a mai napig, lassan négyszáz éve változatlanul tanítanak az egyetemeken. Egy olyan világban, amelyben a „hatalom igazsága” szemben áll az „igazság hatalmával”, vajon hatással lesz-e ez az új elmélet az orvostudomány jövőjére?
Egy biztos, Dr. Papp Lajos professzor több mint egy évtizede nem küzd az igazságért, hanem szolgálja azt. Saját elmondása szerint, soha nem volt még ilyen boldog, immár maradéktalanul képes betartani a „nil nocere”, vagyis a „nem ártani” elvet. A Teremtőtől kapott hittel, a krisztusi szeretet jegyében fordul a rászorulók felé, több évtizedes kutatói és klinikai tapasztalatait, tudását a holisztikus gondolkodással és az elfelejtett, évezredes népi bölcsességekkel ötvözve gyógyítja a hozzá forduló betegeket és a magyar nemzet lelkét.
Zana Diána
Dr. Papp Lajos professzor „Szívünk titkai/ A szívműködés és vérkeringés új elmélete” című könyvét a Professzor úr budapesti rendelőjében (1088. Bp. Puskin utca 24.) lehet megvásárolni.
A Székelyföldön – azon belül is Erdővidéken – található Barót település már az 1200-as években lakott volt. A magyar történelem és kultúra számos olyan nagy alakja származott innen vagy a közvetlen környékről, akiket munkájuk révén az egész magyar nemzet ismer és elismer. Ilyen volt Benedek Elek, Apáczai Csere János, Baróti Szabó Dávid, nagybaczoni Nagy Vilmos, Kriza János és Bölöni Farkas Sándor, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Barót közepén áll Erdővidék Múzeuma, abban meg az egész világon egyedülállónak számító Masztodon, vagyis gumós fogú őselefánt csontváz, amely szinte teljes egészében épen maradt és a mai napig megtekinthető. A múzeum igazgatója pedig Demeter László történész-muzeológus, aki a magyar jövőbe vetett optimista hitének, a nemzet iránti elkötelezett tenni akarásának és ez irányú, mégis szerteágazó munkásságának köszönhetően, egyértelműen a helyi magyar élet kiemelkedő alakja és mozgatórugója.
Hittel vallja, hogy mi, magyarok rendkívül gazdag és értékes múlttal rendelkezünk, amely kötelez bennünket, s ha mindenki a saját helyén és környezetében eleget tenne ennek a kötelességnek, nem lenne semmi baj. A székelyeket – példának okáért – határőrzés céljából állították a magyar királyok a keleti végekre, s 800-1000 éven keresztül mindig helytálltak.
Minden kornak megvan a maga nehézsége – mondja Demeter László – most még háború sincs, sokkal nehezebb körülmények között mindig volt erő felállni és továbblépni. Az előttünk járók példája és sokkal nehezebb sorsa kötelez bennünket, és ha nem adjuk át örökségüket gyermekeinknek, unokáinknak, megszakad egy több ezer éves történelmi folytonosság.
Úgy véli, eljött az idő, mikor ismét nemzetben gondolkodnak a magyar vezetők, majd egy kis humorral fűszerezve rámutat az igazságra: „Nekem nem vissza kell adni a magyar állampolgárságot, hanem elfogadni a meglévőt, mert a mi nagyszüleinktől, dédszüleinktől nem kérdezték meg, hogy lemondanak-e róla.”
A Tortoma Könyvkiadó tulajdonosaként – rendkívül gazdag, magyar vonatkozású és témájú kiadványai mellett – a dr. Obrusánszky Borbála főszerkesztésében, negyedévente megjelenő Kelet Kapuja című folyóirat felelős kiadója, amely – az akadémikus állásponttal nem egyszer szembehelyezkedve – már harmadik esztendeje igyekszik feltárni a magyar őstörténet valódi arcát. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökeként, olyan identitáserősítő rendezvények szervezője, mint az Erdővidéki Közművelődési Napok, vagy a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetem és tábor.
Trianon száz éves évfordulójához közeledve, beszélgetésünk során szóba került Székelyföld autonómiájának kérdése is. Demeter László nemcsak az előnyökre, de a benne rejlő veszélyekre is rámutatott, ugyanakkor az egyre gyakrabban tetten érhető transzilvanista gondolkodásmód mentén, a lehetséges megoldásra is rávilágított.
Zana Diána
Minderről bővebben a Demeter Lászlóval készített riportfilmünkben:
Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintéze megbízásából.
Először a tavalyi Kurultájon láttam élőben Mónus József, avagy a Fehér Farkas legendaszámba menő lövéseinek egyikét, amikor is kétszáz méterről talált el egy 1×1 m-es célterületet. Tudva lévő, hogy bástyalövései alkalmával több száz méterről ugyanezt képes végrehajtani magyar várfokokról, esőben, szélben, emberekkel körülvéve, nem beszélve a világversenyekről, amelyek során, elképesztő távolságokba repítve nyílvesszőit, rendre maga mögött hagy bárkit, aki kiáll ellene.
A legendás íjak…
Többször hallottam már tőle, hogy a józan ész határain túl kell lőnie. Ennél jobban, azt hiszem, nem lehet megfogalmazni az ilyen, lehetetlennek tűnő teljesítményt. Egy biztos, itt már nem csupán a célzás tehetségéről, az erőről vagy a koncentrációról kell beszélnünk, valami más is van a háttérben, ami túlmutat a fizikai világ dimenzióin.
Nem sokkal ezután, 2018 nyarának végén a Farkas csapat négy kategóriában döntötte meg a világrekordot az Egyesült államokbeli Wendoverben megrendezett távlövő íjászversenyen. Ekkor Mónus József 897,66 méterre lőtte nyílvesszőjét, és így közel 25 méterrel szárnyalta túl a korábbi 873,26 méteres csúcsot.
A következő évben aztán, személyes találkozásunk alkalmával ő maga mesélte nekem, hogy akkor, s egy ideje már a pozsonyi csata évszáma, a 907-es szám lebeg a szeme előtt, mint cél. Tavaly tehát, kevesebb mint tíz méter választotta el a hihetetlennek hangzó távolság meglövésétől. Gondoljunk csak bele: ez majdnem egy kilométert jelent…
A 2019-es Visegrádi Palotajátékokon
Ugyanekkor Mónusné Ruszin Anna 643,94 méterrel állított be új világrekordot, a korábbi 619,49 métert túlteljesítve. Farkas minden alkalommal, hatalmas büszkeséggel beszél feleségéről, soha ki nem hagyva, hogy Ani Zrínyi-leszármazott, s mikor egy Zrínyi lány Zrínyi íjjal győzi le a törököket saját földjükön, az azért – valljuk be – szívet melengető érzés az egész magyar nemzet számára.
Nem egyszer fordult elő az is, hogy a törökországi győzelmet követően, Farkas a dobogó legfelső fokáról lebegtette meg szülővárosa, Hajdúnánás zászlaját….
Visszatérve a 2018-as világversenyre, meg kell említeni, hogy a Farkas csapat másik két tagja is világcsúcsot döntött, Mónus László 747,59 métert, párja, Prokaj Kiara pedig 578,5 métert lőve hagyta maga mögött a mezőnyt.
A világbajnok
Mónus József, aki mongol farkas-vadászoktól kapta a Fehér Farkas nevet, és akit azóta világszerte így ismernek, ez idáig 25 világrekorddal és 6 világbajnoki címmel ajándékozta meg, s tette büszkévé magyar nemzetünket. Véleményem szerint a lelki-szellemi nagyság egyik ismérve, hogy ilyen elképesztő sikerek mellett is szerény tudjon maradni az ember. Első találkozásunk óta már többször volt alkalmam Farkassal beszélgetni, de minduntalan meglep az a hatalmas alázat és mérhetetlen szerénység, amelyet minden alkalommal tanúsít.
Hittel vallja, hogy eredményessége nem csupán saját érdeme. Tudja, hogy a nagyfokú felkészültség (minden áldott nap ötszázat, versenyek előtt ezret lő) nem elég ahhoz, hogy legyőzze a világ legjobbjait. Ezért minden alkalommal segítségül hívja a magyar zászló tiszteletéből fakadó erőt (zászlótudat), történelmi nagyjaink, őseink szellemét és Isten vagy, ahogy ő nevezi, a Sors pártfogását. Így társul az erős kar mellé erős lélek. Egy mongol történész szerint azért lő a világon a legmesszebbre, mert tudatának ereje képes kiszárítani a levegőben a vizet nyílvesszőinek útjából.
„Nagyapám arra tanított, hogy a magyar zászlónak lobognia kell, és amíg én élek, ez a zászló mindig lobogni fog.” Ez az egy kijelentés – úgy hiszem – mindent elárul hazaszeretetről, az elődök, az ősök, a magyar múlt és történelem tiszteletéről és arról, mit is érez Mónus József a magyar nemzet iránt. Mégis, beszéljen minderről ő maga, én pedig garantálom, hogy a szíveket büszkeséggel, a szemeket könnyel telíti meg ez a bő fél óra Fehér Farkassal!
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
Az egykori püspöki váristálló a Sümegi Vár lábánál.
Festői környezetben, a Sümegi Vár tövében áll az a több mint háromszáz éves, egykor püspöki váristállókét funkcionáló lovarda, amely ma a Capári Lovasiskolának ad helyet, ugyanakkor az épületegyüttest és a hozzá tartozó területet, időről-időre korhű viseletbe öltözött falkavadászok vagy éppen Radetzky huszárok lepik el.
Capári Róbert
Capári Róbert, a – fent említett tevékenységeket végző – három egyesület vezetőjeként igazi büszke, lovas magyarként éli a dicső nemzeti múlttal, történelemmel és keresztény hittel átitatott mindennapjait. Az évszázados falak és a hatalmas gerendák között járva, valóban megelevenedik a történelem, ahogy a különböző huszár egyenruhák és csákók, a számos korabeli fegyverzet és a magyar történelmi eseményeket ábrázoló festmények között haladunk.
Itt gyűlnek össze rendszeresen az 1991-ben alapított Radetzky Huszáregyesület tagjai Capári Róbert elnöklésével, hiszen – a külsőségek, a megjelenés mellett – a hagyományőrzés szerves részét kell, hogy képezze a lelki és szellemi épülés is. „Huszárok vagyunk, hagyományt őrzünk, tudni kell, mit őrizzünk” – szögezi le Robi, aki szerint a magyar nemzetnek feladata van mind Európában, mind pedig a világban.
Az istállóban.
A magyar embereknek még sincs megfelelő önazonosságtudata, melynek oka, a történelmi ismeretek hiányossága. Azonban a nemzeti identitás bennünk, keleti népekben még így is lényegesen erősebben van jelen, mint az eltunyult nyugatiakban – mondja, akik nem látják, hogy Magyarország a jelenben – ahogy a történelem során számtalanszor – példaként szolgál Európa számára.
Három egyesület vezetőjeként, Capári Róbert a civil szervezetekben, a közösségépítésben látja a megoldást, valamint a fiatalok bevonásában, amely csak példamutatás révén lehetséges. A lényeg – mint mondja –, hogy közösen próbálnak alkotni, értéket teremteni.
Dr. Csámpai Ottó, a Nagyszombati Egyetem egykori professzora, a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusának vezetője a Nyitra vidékén fekvő Zoboralján világító lámpásként áll a helyi magyarság előtt, amely az általa szervezett kulturális programok, előadások, rendezvények hatására, az idő folyamán közösséggé formálódott. Több mint egy évtizede költözött vissza Pozsonyból szülőfalujába, Nyitracsehire, ahol létrehozta a Jurta Látványtárat, azt a közösségi teret, ahol azóta is töretlenül folyik a nemzeti identitásépítés.
A Jurta Látványtárban
Szociológusként több tanulmányában és könyvében már az új évezred küszöbén figyelmeztetett a nemzetközi migráció biztonsági kockázataira, ugyanakkor már egy évtizede felhívta a figyelmet az ún. „politikailag korrekt” fogalmazás veszélyeire is. „Viharvert nemzettudat” című kötetében egyedüliként adott átfogó elemzést a Nyitra vidék magyar etnikumának nemzeti tudatában és érzésvilágában bekövetkezett változások körülményeiről.
Filmünkben felidézzük a felsőoktatásban eltöltött éveit, a szlovák nyelvi környezetben magyarként való érvényesülésnek útját, amely során nemcsak a magyar, de a szlovák diákok tiszteletét és nagyrabecsülését is elnyerte. Ami nem csoda, hiszen hatalmas tudása, lényeglátása és intellektusa mellett, embersége is példaértékű. Tamási Áron szavai jutnak eszembe: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” Dr. Csámpai Ottó nagyszerű ember, legnagyobb emberi értékének pedig a magyarsággal csordultig telt szívét tartom, amely minden szavát, minden tettét áthatja.
Dr. Csámpai Ottóval és Dr. Cey-Bert Róbert Gyulával
Természetesen szót ejtünk a meghurcolt gróf Esterházy Jánosról, akinek – a morvaországi mirovi börtönben bekövetkezett halála után – hamvai egy prágai börtönsírból mintegy hatvan év után térhettek csak haza, szülőföldjére. Dr. Csámpai Ottó násza, Paulisz Boldizsár alsóbodoki vállalkozó, az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület alapító tagja önerőből építette meg azt a kápolnát, amelyben végre végső nyugalomra lelt a felvidéki mártír politikus, s amely azóta zarándokhelyként működik.
A Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa alapításának körülményein és működésén túl az is érdekelt, hogy 21. században mi tesz valakit lovaggá, milyen lelki dimenziói vannak a lovagi létnek és mi különböztet meg egy modern-kori lovagot az átlagembertől. Ahogy a Professzor mondja, manapság a lovagi erények kihaltak, éppen ezért a rend elsődleges feladata, ezek újjáélesztése és átadása a következő nemzedékek számára.
Az már ismeretségünk elején világossá vált számomra, hogy a lovagi tulajdonságok Dr. Csámpai Ottó esetében nem csak külsőségekben, hanem lényében is megmutatkoznak, az Istenhit, a család- és a hazaszeretet, az együttérzés, a segítőkészség, az őszinteség, a megbízhatóság, a becsület és a bátorság mind ott élnek a lelkében. Nem csoda, hogy Dr. Cey-Bert Róbert Gyula, a történelmi regényeiben bemutatott igaz barátokat róla formálta.
Zana Diána
Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
A napokban megjelent „Szívünk titkai” című könyv mindezeket tartalmazza, de ennél is többet ad. Kéziratának elolvasására még a kiadás előtt lehetőséget kaptam a Professzor úrtól, azzal a megjegyzéssel, hogy ez élete fő műve – úgy olvassam. És valóban, ez a könyv egy küzdelmes életet megélt, legtöbbször az árral szemben úszó, az igazságért harcoló, s azt egy pillanatra fel nem adó orvos vallomása, akinek minden körülmények között a beteg volt az első, aki kezdő szívsebészként azt tűzte ki célul, hogy senki ne haljon meg a műtőasztalon. E cél eléréséért pedig mindent megtett, ami csak emberileg lehetséges; naponta csupán pár órát szánva alvásra tanult, tanított, operált, kísérletezett és kutatott. Hazánkban egyedüliként kapta meg a kandidátusi fokozat kihagyásával a akadémiai doktori címet. Több általa kidolgozott módszert a mai napig alkalmaznak. Eredményeire Amerikában is felfigyeltek, a Harvardra is meghívták, hogy kutatói munkát folytasson.
Dr. Papp Lajos a szív embere, ismeri és érti az emberi szívet, annak szent és profán valóját egyaránt. Könyvében nem csak átvitt értelemben nyújt betekintést a szív titkaiba, a hús-vér szervet, annak betegségeit és a különböző sebészeti, gyógyítási eljárásokat is bemutatja, mégpedig olyan módon, hogy azt a laikus is megértse és hasznára válhasson. Bevallom, volt bennem fenntartás, mikor belekezdtem ebbe a részbe, hiszen nem vagyok biológiai műveltségű ember, hogyan is érthetném meg egy nemzetközileg elismert orvos-professzor saját szakterületéről írt szavait?! Aztán, ahogy a Professzor úr „vezetésével” egyre mélyebbre jutottam a szív elméleti boncolásában, áthatolva a szívburkon, a szívizmon, bejutva a kamrákba és pitvarokba, megismerve a billentyűk fajtáit, a koszorúerek rendszerét, szinte már „amatőr szívsebészként” ugrottam neki a szívtranszplantációnak…
Legutóbbi hozzászólások