Ősapáink útján Bársony Bálinttal és az MRP-vel
Az utolsó pillanatokban érkezem meg az Operettszínház illusztris épületébe. Amint elfoglalom a helyem, a több mint százéves csillár fénye elalszik a nézőtér fölött, félhomályba vonva az aranyozott stukkókkal díszített, vörös bársony kárpittal borított teret. Még lüktet bennem a főváros kora esti nyüzsgése, az utcák állandó zsúfoltsága, a végeláthatatlan körözés, hogy parkolóhelyet találjak; a XXI. század frusztrációjával átitatott hétfő este hangulata. A hirtelen beálló csöndben hallom a sietségtől, az izgalomtól felfokozott szívdobogásomat, amelyet azonban hamarosan elnyom a harci dobok hangja, ahogy a zsigereim legmélyég érnek, rezonálnak, lüktetnek. Ősi magyar dallamvilág úszik be a marcona ütem közé; Bársony Bálint és a Magyar Rhapsody Projekt egyedülálló zenei világa, mellyel ősapáink útján vezetik közönségüket.
Egy pillanat alatt szertefoszlik a jelen körülöttem, ahogy a Boldogasszony anyánk kezdetű, régi magyar himnuszunk kibontakozik a tradicionális hangzásból, hogy aztán a Kossuth nóta ismerős rigmusának adja át a helyét, miközben a zenekar mögötti óriás ledfalakon a magyar történelem stilizált képkockái pörögnek, a hazai tájak váltakoznak, hogy testet adjanak a hangoknak, a füstökkel és fényekkel mitikussá varázsolt térben. Ebből a ködös misztikumból bontakozik ki szemünk előtt a Kárpát-medence erdeinek varázsvilága az olyan ősi magyar hangszerek hangja nyomán, mint a tilinkó, vagy a somogyi hosszúfurulya, melyek Bársony Bálint kezében – ahogyan a magyar lélek hangszere, történelmünk során a szabadság szimbólumává vált tárogató – mesélve dalolnak; az egykori szelíd magyar világról énekelnek, megmutatják ugyanakkor a tüzes magyar virtust, a harcokban hős nemzetet és a magyar kultúra páratlan szépségét.
Azon az estén mindezt nemcsak képzeletünk vásznán keltették életre a zenekar tagjai, de az elképzelt figurák, mintha kitörtek volna a fantáziavilágból, hogy a színpad szélén perdüljenek táncra a magyar néptánc kiemelkedő művészei – Tókos Attila, Ifj. Zsuráfszky Zoltán, Paput Júlia és Faragó Lili -, valamint az Operettszínház táncművészei – Adler Judit, Balázsfi Alexandra, Felkai Flóra és Török Fanni – által, hol párokként lágyan ringatózva, hol pedig szédült, vad ütemeket járva, akképp vegyítve a tradicionális, népi elemeket a modern koreográfiákkal, ahogyan az MRP játszik a különböző stílusokkal, zenei motívumokkal, hogy végül egy semmi máshoz nem fogható, világzenei hangzású egyveleg forrjon ki, amely az újszerűség ellenére, mégis valahonnan nagyon régről jön, egy már szinte elfeledett, ősi világból táplálkozik. Az ősiség ilyetén megszólaltatása – véleményem szerint – mára az MRP védjegyévé vált, az összes tag vokálja mellett, különösképpen Elek Norbert énekével, aki hangjával képes életre kelteni az évezredes sztyeppei hangulatot; szinte látom magam előtt a végtelen nomád vágtákat, a sólymok röptét, a megfeszült íjakat és a nyílvesszők suhanását.
Már önmagában is felejthetetlen élmény az MRP-t élőben hallgatni, ezúttal azonban a zenekar fennállásának tíz, valamint Bársony Bálint, a zenei pályán eltöltött huszonöt évét több vendégelőadóval való közös muzsikálás koronázta meg. Számomra az est csúcspontját egyértelműen Csík János színpadra lépése jelentette, aki többek között az Én vagyok az, aki nem jó kezdetű nótát is elénekelte, könnyeket csalva sok jelenlévő szemébe – az enyémbe mindenképpen. Lelki magaslatok szempontjából ugyanakkor vetekedett az imént említett élménnyel a bolgár Kaval sviri kezdetű dal, amellyel egy nem régi balkán-török turné keretei között találkoztak, ahol alkalmuk volt fellépni a Bolgár Állami Női Kórussal, és meglepődve tapasztalták, hogy a dallam szinte megegyezik a mi Indulj el egy úton kezdetű népdalunkkal. Így aztán megalkották e két nóta elegyét. Ehhez videoklip is készült, amely megtekinthető az MRP felületein.
Többek számára valószínű, ismerősen cseng Erdal Şalikoğlu neve, aki szakmája szerint orvos, műfordító (elsőként az Egri csillagokat fordította le magyarról török nyelvre), de immár több mint harminc éve zenél Magyarországon és Törökországban egyaránt, eközben tökéletesen megtanult magyarul, és több magyar állami kitüntetésben is részesült már. Erdal mellett színpadra lépett az MRP-vel Guessous Majda Mária “Mesi“ marokkói-magyar népdalénekesnő. Két dal erejéig pedig, elhagyva a Kárpát-medencét és kilépve Eurázsiából, egészen az afrikai kontinensig utaztunk, az időben pedig vissza a Back II Black-hez, hiszen a koncert vendége volt Abebe Dániel, vagyis Bebe, aki megidézte az egykori közös nagy slágert, a Nanénanét, illetve debütált egy új dal is, Sahara címmel.
A fergeteges zenei felhozatal azonban nem lett volna teljes a Magyar Rhapsody Projekt tagjai nélkül; Bársony Bálint (szaxofon, tárogató, népi fúvóshangszerek, tekerőlant, ősi dobok, vokál) és a már említett Elek Norbert (zongora, tekerőlant, ősi dobok, vokál) nem lehet szó nélkül hagyni Tar Gergelyt (ütőhangszerek, ütőgardon, hangdrum, vokál), aki egy ízben hangdrum játékával kápráztatta el a hallgatóságot, amely hangszer Bársony Bálint szerint a XXI. század egyik legfantasztikusabb találmányaként képes összehangolni a test-lélek-szellem hármasát, ugyanakkor tökéletesen illeszkedik az ősi hangszerek világába is. Máthé László (nagybőgő, basszusgitár, hegedű, doromb, vokál) ezúttal prímásként is megmutatta tehetségét, és Csík Jánossal közösen hegedült. A mindig mosolyogva pengető Rieger Attila (gitár, kobza, vokál) zseniális szólói, valamint az ifjú titán, Vendl Máté dobjátéka tette teljes egésszé a produkciót.
Bálinték azonban nem elégedtek meg a kiemelkedő zenei pályafutás megünneplésével. A dupla-jubileumi koncert napjának délutánján, nemcsak a műkedvelő közönségnek nyújtottak páratlan élményt, hanem vendégül láttak ötszáz vidéken élő gyermeket is, akik hangszeren tanulnak, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet által delegált rászorulókat, és az árvízi védekezésben résztvevő önkénteseket szintén megajándékozták a koncerttel, így a hétfői napon sikerült ezernyolcszáz emberhez eljuttatni mindazt, amit Bársony Bálint és a Magyar Rhapsody Projekt képvisel.
Zana Diána
Legutóbbi hozzászólások