A Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, dr. Lomnici Zoltán az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként évek óta fellép a külhoni magyarság jogainak védelme érdekében, legyen szó a felvidéki jogfosztottakról, az egykor magyar egyházi kézben lévő ingatlanok visszaszolgáltatásáról vagy az ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi fiatalok ügyéről.
Majd’ száz év telt el nemzetünk szétdarabolása óta, mégis a mai napig durva hátrányok érik és sok esetben éles megkülönböztetés a sorsa a kisebbségi létben élő külhoni magyarságnak. Gondoljunk csak az akasztással fenyegető korábbi román miniszterelnökre vagy a volt államfőre, aki szerint az igazi Románia a Tiszáig tart, de említhetnénk a nemrégiben született jogerős ítéletet, amely értelmében tilos a székely zászló közintézményekre való kitűzése. S mindez nem 40-50 éve a kommunizmus idején, hanem a közelmúltban, vagyis a 21. századi Európai Unióban történhet meg.
A mai Szlovákia területén élő magyarság mindezidáig másodlagos állampolgárnak számít saját szülőföldjén. A szlovák miniszterelnök szerint a magyarok biztonsági kockázatot jelentenek, ennek értelmében Magyarország Kormányának 2010-es döntésére a kettős állampolgárságról, Szlovákia jogfosztással válaszolt. Aki tehát felvidéki magyarként felveszi a magyar állampolgárságot, elveszti a szlovákot, és mindent, ami otthonában az állampolgársággal jár.
Dr. Lomnici Zoltán a külhoni magyarsággal szemben elkövetett ilyen, és ehhez hasonló igazságtalanságok ellen lép fel az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként lassan egy évtizede. Sokak számára ismert a felvidéki Tamás Ilonka néni, aki századik életévét betöltve is sok társával együtt járta a felvidéki jogfosztott magyarok kálváriáját. Az ő és társai ügyét képviselte Lomnici Zoltán nemcsak itthon, de Brüsszelben is. Ilonka néni úgy hunyt száznégy éves korában, hogy még megtudhatta, Lomnici Zoltán már másodízben benyújtott petícióját befogadták, azonban sem neki, sem jogfosztott társainak a mai napig nem adtak elégtételt.
A szlovák egészségügy Ilonka néni lányától, szívinfarktusát követően költségtérítést követelt az ellátásért cserébe, holott Anikó egész életében fizette a szociális járulékot. Mikor az utókezelésre került sor, a magyar orvos bevallotta, Pozsonyból azt az utasítást kapták, hogy még díjazás ellenében sem ápolhatják. Anikó meghalt. Idegenként halt meg szülőföldjén, ahol egész életét leélte azért, mert megtagadták tőle az ellátást.
Lomnici Zoltán szerint a magyar érdekek érvényesítését külhonban ellenségeskedés nélkül, a béke hangsúlyozásával, kis lépésekben kell elérni. Ezen gondolatok jegyében születtek meg a különböző tematikus emlékévek, melyek közül a Szent László–Emlékévnek szervezője, a Mátyás Király–, az Aranycsapat– és a II. Rákóczi Ferenc–Emlékéveknek ötletgazdája is volt. Nagy történelmi személyiségeinket magukénak érezhetik nem csak a magyarok, de számos olyan vonatkozás és kötődés felmutatható, amely a környező nemzetek számára is jelentőséggel bír. Ennek ellenére a Mátyás Király–Emlékév kapcsán dr. Lomnici Zoltánt majdnem kitiltották Romániából.
A tematikus évekkel az is a cél, hogy a külhonban felcseperedő gyermekek, akik esetleg nem tudnak magyar iskolába járni, tudomást szerezhessenek nagy nemzeti alakjainkról, és megismerhessék az igazságot a magyarság történelmének vonatkozó részeiről. Ilyen módon talán eséllyel maradnak meg ezek a gyermekek magyarnak az elszakított nemzetrészeken, hiszen a magyar jövőt csak a magyar gyermekek biztosíthatják. Eddig a magyarság kitartott őrhelyén, de Lomnici Zoltán számára is – saját bevallása szerint – az a legfontosabb, hogy ha majd az unokája 30-40 év múlva elmegy a Csallóközbe, őshonos magyarok is legyenek ott, ne csak turisták. De beszéljen minderről ő maga!
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából