Ne keresgéljük a magyar ősvallást – hiszen itt van!

Minden egészséges nemzet ezer szállal kötődik mondáihoz, legendáihoz, eredettörténetéhez, ősi hagyományaihoz, hiszen ezek alapozzák meg kollektív önazonosságtudatát. Ahogy Kassai Lajos mondta nekem egyszer; ha egy néptől elveszik legendáit, tudathasadásos állapotba kerül. A magyarsággal éppen ez történt. Történelmünk során számtalanszor próbáltak elpusztítani bennünket nemcsak fizikai, de lelki-szellemi értelemben, éppen a történelmünktől való szándékos megfosztással, annak meghamisításával, elferdítésével, tudatos félremagyarázásával. Nem kell sokat visszamennünk az időben, még a közelmúltban – a kommunizmus és a szocializmus évei alatt – is nagyiparban zajlott a történelemhamisítás, a hamisítók szellemi utódainak pedig ma is érdeke a nemzet tudatlanságának fenntartása.

Mikor Napóleon megkérdezte Talleyrandtól, hogy mit tegyen a magyarokkal, a tanácsadója azt felelte: „A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék a múltjukra. Vedd el múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!” Ezt az elvet követték a Habsburgok is; a bécsi kancellária utasításba adta, hogy a rebellis magyaroknak írjanak az osztrák történészek egy olyan őstörténetet, amelyre nem lehetnek büszkék. Jött Paul Hunsdorfer, Joseph Budenz, és az idegenszívűek gróf Széchenyi István nagyreményű Akadémiáján megkezdték az idegen elméletek gyártását és azok ráerőltetését a nemzetre.

A magyar azonban különös fajta, sokáig hajlandó tűrni, szinte a végtelenségig képes igába hajtott fejjel várni, de abban az utolsó pillanatban mégis mindig megmutatkozik a magyar virtus – és, ahogy a Kossuth nóta is szól – akkor mindnyájan megyünk. Úgy gondolom, ezúttal sincs már messze az a bizonyos utolsó pillanat. Ezt bizonyítja, hogy az emberek tömegesen kezdenek érdeklődni valós történelmünk iránt, laikusok kutatják fáradhatatlanul az igazságot és egyre többen keresik Istent, Öregistent, a Magyarok Istenét.

Nagy az érdeklődés a tekintetben, hogy a keresztény vallásra való áttérítés előtt mi volt őseink hite. Feltételezések szerint a magyar, kezdetektől fogva egyistenhívő, őskeresztény, Jézus-hitű, a MAG, a tudás népe volt, ahogy nyelvünk szerkezete is őrzi, mellérendeltségen alapuló szeretetvallást gyakorolt. A Szent István által megkezdett, keresztény hitre való térítés során az ősvallást és annak minden tényezőjét, a rovásírást, a tudás hordozóit – nevezzük őket táltosoknak, mágusoknak vagy bárhogyan – szisztematikusan igyekeztek elpusztítani. Szükségszerű, de hatalmas áldozat árán, kereszténnyé vált a magyarság.

Azonban, ha egy nemzet valaha a tudás birtokosa volt, és Istentől rendelt küldetése van, hiszem, hogy lehetetlen írmagostól kipusztítani belőle ezt a tudást és küldetéstudatot. Ott lappang mélyen, a ráhordott szenny és hazugság alatt a mag, amely óhatatlanul kihajt és utat tör magának a fény felé. A magyar ősvallás magja túlélte a pusztító korokat, mert a tudók évszázadokon keresztül szóban hagyományozták egymásnak. A Rábaközben élő táltosok megőrizték a 8-10 ezer évre visszanyúló bölcseletet, amely II. András korától belső emigrációba kényszerült egészen a 20. századig, amikor is Máté Imre, aki maga is tudó, a hagyaték őrzője volt, a negyvenkilencedik bácsa a sorban, lejegyezte és Yotengrit címmel elérhetővé tette mindenki számára. Imre bácsi azóta eltávozott e világból, de a szellemiséget – úgy gondolom – a legmegfelelőbb emberre, dr. Darnói Tibor holisztikus orvosra bízta, akinek ezúton is szívből köszönöm, hogy segítségével rátaláltam a Yotengrit útjára. Mindenkit arra bíztatok, hogy keressék dr. Darnói Tibor tanítását, aki nemcsak ápolja és átadja az ősi szellemiséget, de holisztikus látásmóddal a jelenkor nehézségeihez, a modern kor kihívásaihoz igazítja, együttesen gyógyítva testet, lelket és szellemet.

A magyarok ősi, úgynevezett BÜÜN vallását, annak hitvilágát, a hozzá tartozó szellemiséget, erkölcsiséget és szokásokat elolvasva, nem túlzás azt állítanom, hogy megvilágosodtam. Nem véletlenül használom ezt a szót, ugyanis a BÜÜN egy tőről fakad a megvilágosodásra, vagyis a felébredésre törekvő buddhizmus gyökerét képező bön vallással. Nagyszerű felismerésekben volt részem, a korábban zavaros, meg nem értett, római katolikus vallásomon keresztül megoldhatatlannak látott hitbéli problémákra egytől-egyig választ kaptam. Elemi erővel hasított belém a felismerés, hogy mindez az enyém, a sajátom, ez az Istenhez vezető magyar út. Egy csapásra helyére került minden.

A BÜÜN vallás megmutatja azt a mély magyar lelkület, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, a Yotengrit pedig segít a felszínre hozni. Arra bíztatok minden magyar embert, olvassa el, ismerkedjen vele, ízlelgesse ezt a tudást! Ismerősnek fog hatni, érezni fogja, hogy nem idegen, mások által ránk erőltetett gondolatok gyűjteménye, hanem teljes mértékben a sajátunk, évezredek során kialakult és megerősödött, sallangoktól mentes, tiszta tudás és szellemiség, melynek gyújtópontjában az egy Isten áll, aki szeretettel fordul teremtett világa felé, nem bosszúálló, nem vár áldozatra, kiengesztelésre és cselekedeteink alapján mér bennünket.

Közel nyolc évszázadon át elzárva szunnyadt a tudás, hogy amikor eljön az ideje, a magyarság visszakaphassa azt. Őrzői meghagyták, hogy „csak akkor szabad papírra vetni, ha nagy bajban a Nemzet.” A harmadik évezred küszöbén Máté Imre úgy érezte, elérkezett az idő és a rábaközi tudók által megőrzött bölcseletet hét szent és két profán künv formájában jegyezte le.  Nem kérdés, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor is elengedhetetlenné vált a tudatváltás, amelyben a magyarságnak szerepe van. Keleti bölcsek, látnokok, váteszek üzenetei igazolják.

A Dalai Láma így fogalmaz: „A lehetőség eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményezőképességüket. […] egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll.” A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője, Tanpai Rinpoce láma, magyarországi tartózkodása idején a következőket nyilatkozta: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.” Pio atya üzenete szerint: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”

A Yotengrit könyveit tanulmányozva egyértelművé válik, miért is nevezték a magyart a tudás népének, amely nem ura, hanem része volt a természetnek és egyfajta duális világban gondolkodott, amelyet az egymás mellé rendeltség, az összefogás, a közös teremtés, a „jó szomszédság” elve alakított. Közösségben gondolkodott, de az egyént nem rendelte alá annak, szellemiségének fő alkotóeleme a szeretet, az egyenlőség, a szabadság (mindent szabad, amíg azzal másnak nem ártunk), a becsület, az igazságosság, a testvériség (andaság) és a bölcsesség volt. Mindenki a saját maga legjobb tudását tette hozzá a világhoz, amelyben nő és férfi egyenrangúak és feladatuk Isten teremtő munkájának folytatása, amint a BÜÜN egyik legfontosabb tétele is tükrözi: „Egy, egyből kettő, kettő meg egy.” Ahogy Lao-ce mondta, “a bölcselet mindig megelőzi a tudományt.” 

Az Arvisurák szerint a legrégebbi időkre visszamenően, az egyistenhitű szeretetvallást gyakorlókat nevezték magyaroknak. Éppen ezért, szinte minden, ami szerint most élni kényszerülünk, idegen a magyar néplélektől. Ma nincs közös eszme, amely összefog, kizárólag érdekszövetségek léteznek, az értéket a világi javak jelentik, alá-fölérendeltségi viszonyok nyomorítanak, és eszerint kényszerülünk gondolkodni is, de amint bekövetkezik a tudatváltás és eljutunk a mellérendelő tudatminőségbe, a magyar nyelvben megmutatkozó gondolkodásmódunk helyére kerül, kizökkent világunk helyreáll és a magyar identitás is megerősödik. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, mindenkinek először saját magában szükséges rendet tennie, ahogy a Yotengritben írva vagyon: „gyalulkodnunk és csiszolódnunk” kell, hosszú út vezet „hasunk mélyétől szívünk közepéig”, vagyis az ösztönléttől a minőségi, tudatos életig, de minél többen lépnek rá egyénileg a tudatváltozás útjára, annál előbb meg fog valósulni a közösség szintjén is.

Máté Imre egy vele készült interjúban azt mondta, az ős-kinyilatkoztatás romlatlanabb, mint a manipulált vallások dogmái. Nem véletlen a hangalaki hasonlóság a BÜÜN és a bűn között. A jelentésbeli különbség a hittérítés hozománya. Bűnbe esni, annak idején a régi vallásba való visszaesést jelentette, vagyis nagy véteknek számított. A gonosz szavunkkal ugyanez a helyzet. A BÜÜN vallás „Naporcájú Ég-Isten Atyánkat” GÖNÜZ-nek nevezi, a római kereszténységre való áttérítés megkönnyítése érdekében viszont a szó negatív jelentéstartalmat kapott. Boldogasszony alakját azonban tűzzel-vassal sem sikerült kiirtani a köztudatból, így – az ismert módon – beépítették a katolizálás során.

Akármilyen úton közelítjük meg azonban, igazság egy létezik, egy az Isten is. Ezt megértve, megszűnhetne az egyik legnagyobb megosztó erő a világban. Atilla királyunk birodalmában is minden nép szabadon gyakorolhatta vallását. A BÜÜN éppen ezt tanítja, mikor a következőket mondja: „a bölcsnek mindegy, melyik szögre akasztja a subáját.” Hiszem, hogy a bölcsesség elérésének egyik módját a Yotengritben megfogalmazott ősi tudás és szellemiség megismerése és megélése fedheti fel előttünk. Wass Albert szerint „egyszer még, elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat…” Másutt ugyancsak ő, így fogalmaz: „Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”

Fedezzük föl minél többen újra ezt a fantasztikus bölcseletet, amely mindig is a miénk volt!

Zana Diána