Az egyik legmeghatóbb forgatásunk egy Zala megyei községben, Kehidakustányon történt, mégpedig a település polgármesterével, aki – mint kiderült – nem mindennapi ember. A rendszerváltozás előtt – ahogy az a nemzedékre jellemző volt – még csak nem is tudott a határon kívül rekedt magyar közösségek létéről, az első erdélyi útját követően azonban elhatározta, hogy minden mulasztását bepótolja. Többek között öt csángó gyermek tanulmányait és szülőföldön való boldogulását biztosította.

Lázár István 1990-ben, amikor először látta Székelyföldet, megdöbbent, hogy Udvarhelyen mindenki magyarul beszél körülötte. Mint mondja, az azokban az időkben az iskolában szerzett történelmi tudás nem segített abban, hogy tudja, kik élnek ott. Lázár István ekkor „megfertőződött Erdélytől” és eldöntötte, hogy ezután, amint lehetősége adódik, megy. Elhatározta, ő az a fajta magyar lesz, aki „sorsközösséget vállal a magyarsággal.”

2005-ben a kehidai templom felszentelésének kétszázötvenedik évfordulója alkalmából gondolt egyet, és gondolata egészen a Gyimesekig szállt Berszán atyához, akinek áldásos tevékenységéről később mi is forgattunk, beszámolóm ITT érhető el.  Berszán atya, akit a helyi diákok csak “Papbácsinak” szólítanak Gyimesfelsőlokon iskolát alapított, hogy a csángó gyermekek magyar nyelvű továbbtanulását biztosítsa.

Végül a kehidakustányi ünnepségen három erdélyi katolikus pap celebrálta a szentmisét, köztük Berszán atya, aki magával hozta az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum ötven fős gyermekkórusát is. Itt erősödött meg igazán az a kapcsolat, amelynek következtében Lázár István öt csángó gyermek továbbtanulását és szülőföldön való boldogulását biztosította.

Könnyes szemmel meséli, hogy családjaik között azóta is tart a barátság, hogy az egyik gyermek elérte álmát és orvos lett, elcsukló hangon olvassa fel a másik leány hozzá intézett sorait, majd azt meséli, hogy senki nem bírta ki könnyek nélkül Berszán atya honosítását a kehidai Deák kúriában. Végül kijelenti, hogy mindezek nélkül üres lett volna az élete és úgy érzi, nem ő adott, hanem ő kapott.

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás