Szeretem Erdélyt, szeretem Székelyföldet, azon belül pedig a legjobban Gyergyót szeretem. Talán mert a hegyekkel körülölelt termékeny vidék olyan, akár egy apró Kárpát-medence, vagy azért, mert kora hajnalban mindig megmutatja ködbe burkolózó rejtélyes arcát, mikor még csak az álmosan nyújtózkodó templomtornyok érik el a bágyadt napsugarakat. Vagy talán a ditrói Jézus Szent Szíve templom miatt, amely monumentális égbetörő alakjával uralja a teret, vagy, mert úgy érzem néha, mintha megállt volna az idő, mikor Tekerőpatakon még ványoló idős asszonyt láthatok vagy mikor két jó erkölcsű ló által húzott kocsin döcögünk ráérősen az utcákon Balázs Jóskával, aki jókedvűen énekelget valami régi magyar nótát. Igen, mindezen szépségekhez hozzátartozik, hogy mióta Erdélyt járom, Gyergyóban találkoztam a legtöbb olyan emberrel, akit a szívembe zártam. Olyan derék székelyekkel, akik tudják a dolgukat és rendületlenül munkálkodnak szülőföldjükön a közösségért.
Három éve volt szerencsém megismerkedni Portik Hegyi Loránddal, aki svájci mesterektől tanulta a sajtkészítés tudományát, melyet azóta a gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés által működtetett gyergyószentmiklósi sajtműhelyben kamatoztat. Lóri akkor bevezetett minket a mesterség rejtelmeibe és végigkövethettük a folyamatot a tej beoltásától egészen addig, amíg az érlelőbe nem kerül a hatalmas guriga friss termék. Azóta nem telhet el úgy székelyföldi út, hogy ne ugornék be Gyergyószentmiklósra egy kis érlelt sajtért. Az itthoniak talán a fejemet is vennék, ha úgy jönnék vissza, hogy nem hoztam kóstolót.
Pár napja ismét Gyergyóban jártunk, és dolgunk végeztével, indulás előtt természetesen most is útba ejtettük a sajtműhelyt, ahol meglepetésünkre, de ugyanakkor nagy örömünkre megtudtuk, hogy megnőtt a kínálat. Már nemcsak nyolc hónapig és négy hónapig érlelt sajtot kaphatunk, de kóstolhattunk sörben és borban érleltet is. Az elégedett nyammogás közepette Lóri is megjelent a tőle megszokott hatalmas mosollyal és vidáman újságolta, hogy nagy fejlődésen ment keresztül a kis sajtmanufaktúra, majd elkalauzolt bennünket a megújult és immár látogatóközponttá és látványműhellyé vált helyiségbe.
A küszöböt átlépve az első élmény a mélyreható szénaillat volt, amely rögtön megcsapott, s mint később kiderült, a falakra, üveglapok mögé tömött illatos széna a kész sajt megszületésének legelső lépését hivatott demonstrálni, ahogy a kis zsákokban függő gyógynövények is, melyekből nyolcvan-féle található a helyi mezőkön, ahol a szarvasmarhák legelnek. A kihajtható zsalukon lévő leírásokból pedig megtudhatjuk, mi mindenre jók ezek a növények, melyek hatóanyagai a tehén szervezetéből végül a tejbe kerülnek, amelyből a sajt készül.
A következő teremben találkozhatunk Lóri és svájci sajtmesterének életnagyságú alakjával a falon, valamint értékes információkat olvashattunk a sajtkészítés rejtelmeiről, fejünk felett pedig hatalmas tehenek legelésznek a kövér legelőkön. És ami a legjobb, ezentúl minden látogató egy hatalmas felületű üveglap mögül élőben nyomon követheti elejétől végéig Lóri munkáját, aki a látványműhelyben tevékenykedik fején egy mikroporttal, melynek köszönhetően interaktívvá válik a munka, Lóri magyarázza a lépéseket és bárki felteheti közben kérdését.
Kedvenc sajtmesterünktől megtudhattuk, hogy a korábbi kis sajtérlelőt is kinőtték, és már egy kétszer akkora helyen várják a parajdi sóban megfürdetett tízkilós gurigák, hogy a hónapokig tartó érés közben erős, intenzív ízt kapjanak. Mi több, Lóri azt is elárulta, hogy nem akármilyen újításokra készülnek, már ami az ízeket illeti, de mindez egyelőre még titok. Egy azonban biztos, aki Gyergyóban jár, nem hagyhatja ki a Varga Katalin utca 3. szám alatt található látvány sajtműhelyt és látogatóközpontot.
Addig pedig – kedvcsináló gyanánt – nézzék meg a három évvel ezelőtt, a sajtkészítés folyamatáról készült filmünket Portik Hegyi Loránd sajtmesterrel!
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.