Szakrális tér nemcsak az egyház által megszentelt épület, templom lehet. Az ember élete során számtalanszor érzi úgy, hogy ahol éppen van, az valamilyen más minőség, valamiféle spirituális többlettel rendelkezik a többi helyhez képest, ahol korábban járt. Az adott tér kiszakad a világ szövetéből és különleges jelentőséget kap, talán a hozzá kapcsolódó élmény által, vagy éppen azért, mert egyfajta teremtő munka folyik benne, valami megszületik, életre kel, valami, ami szép, Istennek tetsző és embert is gyönyörködtet. Nem egy helyen éreztem már ezt a különleges erőt, de Párkányi Raab Péter műterme mindenképp ezek közé tartozik.

Beszélgetés a műteremben.

A művészetben való elmélyülés során mindig a műalkotásról, megszületésének körülményeiről, hátteréről, stílusáról, mondanivalójáról kapunk információkat, melyek alapján lehetőségünk van kialakítani egy képet a művészről. Viszont így alkotásain vagy – ami még inkább jellemző –, a korszellem vagy netán egy, a művészvilágot uraló szellemiség kritikáján keresztül láthatjuk csak magát az embert.

A német megszállás áldozatainak emlékműve a Szabadság téren.

Mindannyian emlékszünk A német megszállás áldozatainak emlékműve körüli hosszú hónapokig tartó mizériára, amely miatt a szobrot azóta sem avatták fel, a körülötte lévő terület pedig még mindig ugyanúgy néz ki, mint a tüntetések idején. Jómagam ezekben az időkben lettem figyelmes Péterre és kezdett el érdekelni munkássága. Később megismertem őt magát is, és rájöttem, hogy azért annyira kifejezőek a szobrai, mert gondolatiságuk, mélységük, komplexitásuk tökéletes összhangban van a mögöttük álló személyiséggel.

Mindez talán magától értetődőnek tűnhet, de sajnos számos esetben nincs így. Jómagam sokat gondolkodom azon, el lehet-e, illetve el kell-e választani a művészi teljesítményt a művész személyétől, világnézetétől, értékrendjétől. Hiszen nem egyszer fordult már elő a történelem során, hogy valaki csodálatosat alkotott, emberileg mégis hitvány volt. Párkányi Raab Péter a legkevésbé sem tartozik közéjük…

A Málenkij robot emlékmű Ferencvárosban.

A Teremtővel való harmonikus kapcsolata minden bizonnyal elősegíti alkotói tökéletességét. Mivel minden képességünk, Istentől kapott adottság – úgy vélem – kötelességünk azt a jó cél szolgálatába állítani. Péter minden művében – még a nem vallásos témájúakban is – érezem az isteni jelenlétet. Talán ezért olyan erős a műtermének szakrális kisugárzása is. Egy ismerőse úgy fogalmazott, minden szobra olyan, mintha egy útszéli kereszt lenne. Saját bevallása szerint, Isten irányítja a kezét alkotás közben. Hiszi, hogy feladatot kapott, amelyet be kell teljesítenie.

Somogyi Győző festő- és grafikusművész, a Nemzet Művésze fogalmazta meg egy beszélgetésünk során az a gondolatot, amelyet azóta is sokszor felfedezek. Győző szerint mindenki képes megteremteni maga körül egy sajátos életteret, aminél fogva ki tudja fordítani a sarkaiból a világot. Párkányi Raab Péter alkotásainak gondolatiságán keresztül hozott létre egy ilyen, értéket hordozó, komplex világot, amelyben öröm elmélyedni.

Filmünk nem feltétlenül a szobrászművészt, sokkal inkább a teremtő gondolatok forrását, az embert kívánja bemutatni Párkányi Raab Péter személyében.

Zana Diána

 

A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter.

Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás