Mint nemzeti kultúránk számos területén, úgy a filmművészet esetében is nagy hiányosságokkal küzdünk. A magyarság számára kiemelkedő tartalommal bíró, a nemzeti öntudatot erősítő alkotások a háttérbe szorulnak, nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint szükséges lenne, vagy legtöbb esetben – megfelelő támogatás nélkül – el sem készülnek. Ismerve „Az Igazság soha nem késő„, a „Háború a nemzet ellen„, a „Népek Krisztusa, Magyarország”, az „Égi Élő Igazság„, az „ÖN-TÉR-KÉP„, vagy a „Nem, nem, soha” című filmeket (persze lehetne folytatni a sort), igazán vártam, hogy alkotójukkal, Jelenczki Istvánnal beszélgethessek a magyar kultúra, a magyar filmművészet helyzetéről, a Szent Korona igazságáról, a néplélek gyógyulásának lehetőségeiről.
Jelenczki István Magyar Örökség-díjas és MMA Nagydíjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja több filmjét önerőből valósította meg, ugyanis fő mozgatórugója minden esetben az igazságkeresés, és mint tudjuk, az igazság feltárását a hatalom többnyire nem kívánja támogatni. Független rendezőként, dokumentumfilmjein keresztül több mint négy évtizedes alkotómunkával a háta mögött a magyar nemzettel szemben elkövetett aljasságok, igazságtalanságok, a valós nemzeti múlt elpalástolása ellen lép fel, és igyekszik felmutatni az igazságtétel lehetőségét a körülmények, az ok-okozati összefüggések és a következmények részletes feltárása által, amely elengedhetetlen a néplélek gyógyulása érdekében.
Első beszélgetésünk, a filmünk felvétele óta többször felkerestem már, és mindig tudtam, mire számíthatok: egyenes, gerinces beszédre, megalkuvás és tabuk nélkül kimondott gondolatokra, az igazság konzekvens képviseltére, melyet átitat az a fajta magyar lelkület, amely történelmünk kimagasló alakjait is jellemezte, akik számára mindig a haza állt az első helyen. Jelenczki István olyan alkotó, aki a filmművészet területén – ahol a művészeti ágak közül talán a leginkább jelentkezik a burkolt magyarellenesség – az igazi magyar kultúra, műveltség, hagyomány és örökség mellett áll ki, mindezt a szentistváni eszmeiséget értő és átérző magatartással.
A Szent Korona-eszme, a Szent Korona-tan és a történeti alkotmány szerves egységét kulcsfontosságúnak tartja a magyarság jövőjének szempontjából, amely a megtartva-megváltoztatva elv alapján a mindenkori erkölcsi mintázat és hagyományrendszer szerint ötvöződött a joggal, ettől szerves és emiatt állta ki a történelem idejét. Talán, ha ma is a Szent Koronára esküdnének a politikai vezetők és a jog a Szent Koronára hivatkozva hozná meg döntéseit, az általános morál is magasabb szinten lenne. Mi nem Káin és Ábel népe vagyunk – állítja –, s ha semmi mást nem tanítanának az iskolában, csak a mellérendelés elvét, amelyen a nyelvünk, a műveltségünk, a természethez való egykori viszonyulásunk, a Szent Korona-tan és a történeti alkotmány is nyugszik, az a bizonyos nemzeti ébredés jóval nagyobb létszámban megtörténhetne.
Hittel vallja, hogy a magyarság nem legyőzhető, de vissza kell találnia ahhoz a fajta nemességhez, amely nem kutyabőrt és vagyont jelent, hanem egy belső, értékeiben tiszta minőséget; mert ma nem vagyunk jelen a saját sorsunkban, életünkben, történelmünkben. Dacos ember, aki keményen küzd az elveiért, mégis könnybe lábad a szeme, ahogy a Szent Korona 1790-es visszatéréséről mesél, mikor a diadalmenetet minden állomáson virágfüzérekkel fogadták, s azt kiabálták: „Éljen a szabad, független Magyarország!” Az igazságkeresés esetében nem más, mint a valós magyar történelem feltárása. „Vissza kell vennünk az őstudást, a történelmünket, melyet manipulatív módon elhazudtak, elferdítettek, eltorzítottak” – emlékeztet a nemzetet egy fához hasonlítva, melynek saját belső identitásrendszere, egy olyan lelki gyökérzete van, amely évszázadról évszázadra megújult. Azonban, ha ezt az érháló rendszert elszakítják, akkor a magyarság több tízezer éves múltra visszatekintő nemzetfája elsatnyul, és akár el is pusztulhat.
Alkotásai nemzettudat formáló jelentőséggel bírnak. Trianon-filmje, amely szintén a hivatalos támogatási rendszeren kívül készült el, talán az egyetlen átfogó és alapos dokumentumfilm, amely az 1920-as nemzettragédiánkról született. A közszolgálati televízió mégsem tűzte műsorra. Mi lehet ennek az oka? „A betiltott Trianon-filmem esetében nem az én személyemet, hanem az igazságot hallgatják el, amelyet egyébként a mai napig nem lehet kimondani” – állítja a rendező, aki alcímként II. Rákóczi Ferenc fejedelem gondolatát választotta, miszerint „Isten az igaz ügyet nem hagyja el”. Mi sem bizonyítja e mondat igazát jobban, mint a magyar történelem, mely során számtalanszor próbálták kiirtani népünket, sikertelenül. Ez a törekvés Trianonnal érte el az egyik csúcsát, mely nem is nemzetgyilkossági kísérlet, hanem gyakorlat volt – szögezi le Jelenczki István, aki szerint ez a gyakorlat a mai napig is zajlik a háttérben. Sokszor emlegeti az általa „csak azért is és mégis” magatartásként jellemzett alapállást, amely a magyarságot mindezek ellenére megtartotta a Kárpát-medencében, hiszen – ahogy fogalmaz – ez az, ami szembemegy mindennel, ami a világban folyik. Úgy véli, ez nemzetünk sorsa, azonban látványosabb lenne a megmaradásunk folyamata, ha minél többen ráébrednének arra, hogy az országot nem a pártok – melyek képviselői a nemzet szolgái – hanem az állampolgárai tartják meg.
A filmrendező szerint a szakralitás maga a rend, de a rend maga a szakralitás; a kettő nem létezhet egymás nélkül. Mindezt öt évig tartó munka során a családállítás vagy rendszerállítás pszichológiai módszerének segítségével, pszichiáter feleségével, Zseni Annamáriával fel is tárta a magyar nemzetre vonatkozóan, melynek eredményét az ÖN-TÉR-KÉP című filmjében adta közre 2016-ban. Megállapította, hogy a magyar néplélek gyógyulásához két elem elengedhetetlenül szükséges: a magyar nemzet, a szakralitás és a rend egysége, természetes jelenléte, valamint a múlt igazságtalanságainak, a bűnöknek, rémtetteknek feltárása és feloldása. A Trianon-film éppen a magyarság ellen elkövetett legnagyobb igazságtalanságot tárja fel, ami a leírtak alapján szintén gyógyszer lehetne a nemzet lelke számára. Ennek érdekében pedig nemcsak ajánlott, de kötelező volna minden magyar embernek látnia.
Zana Diána
A filmet készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Magyarországot száz évvel ezelőtt keresztre feszítették. Franciaországban, Trianonban verték be a vasszegeket testünkbe.
Testünkbe, nem végtagjainkba, mert keresztre feszítés előtt megcsonkolták országunkat.
Kínhalálra ítéltek bennünket, mint oly sokszor írott történelmünk során.
Sokszor próbálták kiirtani a magyarokat, de ilyen, előre eltervezett és galád módon végrehajtott pusztítást soha nem végeztek korábban.
906-ban, az Árpád hazatérését követő tizenegyedik évben Európa, mai nevén az Európai Unió meghirdette a leszámolást: „Ungros eliminandos esse!” – A magyarokat el kell pusztítani!
907-ben, ezeregyszáztizenhárom éve, Európa egyesített serege – mintegy 120 ezer fővel, a kor legfejlettebb haditechnikáját felsorakoztatva zúdult Magyarországra.
Árpád csupán három-négy tüment tudott mozgósítani.
A háromszoros túlerőben lévő ellenséget őseink, Árpád vezetésével úgy megverték, elpusztítva hadvezéreket, nemes urakat, püspököket, egyházi vezetőket, hogy Lajos király is csak szerencsével menekülhetett el a pozsonyi csatából.
Ezt követően 123 évig nem tudta átlépni idegen hadsereg a magyar gyepüket.
Hős magyar vitézeink, különleges képességekkel megáldott királyaink, hadvezéreink, több mint egy évezreden keresztül a Szent Korona országát-országait vérrel és verítékkel megtartották a Kárpát-medencében.
A mai nap nem örömünnep!
Nem az összetartozás ünnepe!
A mai nap nemzetünk legfájdalmasabb gyásznapja, és egyben a tartozás napja. Az Anyaország hosszú időre cserben hagyta az elszakított részek magyarjait, megfeledkezett anyai kötelességéről. A tartozásunkat előbb le kell róni ahhoz, hogy újból összetartozhassunk!
Megbocsátani keresztényi kötelesség!
Megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér.
Az elmúlt száz évben senki, egyetlen nemzet nem kért bocsánatot tőlünk.
A bocsánatkérés után meg tudunk bocsátani.
De megbékélni soha nem lehet, amíg a rablott területek és annak magyarjai vissza nem térnek a Szent Korona oltalma alá.
Száz éve már sírunkra dobálták a földet, de a csonkolt torzó, a magyar nemzet ebből a gödörből is kimászott. Köszönhetően azoknak a szellemi-emberi nagyságoknak, akiknek minden koron „a haza minden előtt” volt.
Ma is vannak és a jövőben is lesznek nemzetmentő magyarok.
Én, és az itt lévők egyike sem mondhat le soha egyetlen rögről sem, amelyet őseink megszereztek és megtartottak.
Nem kaptunk rá felhatalmazást, hogy lemondjunk róla, vagy eladjuk e szent földet.
A mai napon emlékezünk. Itt, az önök által bejárható stációk mutatják be azokat az ősöket és elődöket, akiknek köszönhetjük magyarságunk, és Kárpát-haza megmaradását.
A magyar nemzet főnixmadár módjára többször feltámadott. Világhatalmak megdőltek, Tatár, Oszmán, Osztrák, Német, Szovjet Birodalom. A globális pénz- és ideológiai hatalom is végnapjait éli.
Mi vagyunk! Magyarország létezik!
Gróf Apponyi Albert trianoni védőbeszédében mondotta: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Trianoni keresztfánk rozsdás vasszögeit tartogatjuk a globális világhatalom koporsószögeinek.
Elég volt a megalázkodásból, elég volt a földre szegezett tekintetből!
Magyarok, emeljétek fel fejeteket! Büszkén emlékezzetek az ezeregyszáz év küzdelmeire!
A csonka országban és az elszakított részeken utolsó leheletig őrizzetek minden rögöt!
Székelyek – mint oly sokszor – vigyázzátok keleti határainkat!
Nándorfehérvár ivadékai, hallgassátok a déli harangszót, amely a ti dicsőségteket hirdeti. Emlékezzetek! Ne feledjétek!
Munkácsiak, Zrínyi Ilona és Rákóczi várát vigyázzátok!
Pozsonyban ne felejtsétek, hogy voltak idők, midőn az ország szíve nálatok dobogott. Királykoronázó ünnepek, országgyűléseink emlékét, rezgéseit a Ti városotok, a mi várunk falai őrzik.
Mindig voltak és lesznek magyarok, akik munkájukat, szellemi és anyagi erejüket az ország javára fordítják és készek életüket is feláldozni a hazáért.
Ma nem életáldozatra, hanem munkaáldozatra van szükség.
Mi a mai napon Bethlen Farkas tanyáján jöttünk össze emlékezni. Bethlen Farkas öregapja volt a második bécsi döntés után Észak-Erdély kormánybiztosa.
Példát mutatni és áldozatot hozni mindenkinek megadatott. Bethlen Farkas ősei örökségét követve, tizennégy stációt építtetett tizenhét nemzetépítő és nemzetőrző magyar ember történetével. A Magyar Kálvária gravírozott réztábláinak szövegeit Zana Diána írta és szerkesztette.
Olvassátok el, és mondjátok el fiaitoknak és unokáitoknak:
Kik voltak e nagyszerű emberek!
Kik voltak vezetőink!
Kik voltak nemzetünk bástyái, világítótornyai!
A teremtő Istennek köszönöm, hogy életem alkonyát ebben a gyönyörű völgyben, Bethlen Farkas gróf szomszédságában tölthetem!
Innét küldöm üzenetem minden magyaroknak, fájdalmas kiálltással!
Töretlen hitemet Sajó Sándor megfogalmazásában itt hagyom örökül.
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
Trianon gyászos napja inkább a tartozás, mint az összetartozás napja – mondta dr. Papp Lajos professzor nagy erejű beszédében a nemzetünket megcsonkító békediktátum aláírásának századik évfordulóján rendezett megemlékezésen, Verőcén. És valóban, míg Horthy Miklós kormányzósága alatt a magyar gyermekek a „Hiszek Magyarország feltámadásában!” mondattal keltek és feküdtek, addig a kommunizmus és a szocializmus agymosó éveinek köszönhetően, az Anyaország magyarságának nagy része eljutott odáig, hogy a külhoni testvéreink létezéséről nem is tudott.
Sokan emlékeztünk együtt Verőcén. Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Csak akkor beszélhetünk majd újból teljes értékű lelki összetartozásról, ha leróttuk tartozásunkat az elszakított nemzetrészek magyarsága felé – folytatta gondolatait a Professzor úr, hozzátéve, hogy ma nem véráldozatra, hanem munkaáldozatra van szüksége a nemzetnek. Véleményem szerint, ma arra van szükség, hogy egyre több magyar ébredjen rá arra, milyen egyedülálló és nagyszerű nemzet a miénk.
Évezredek megszakítatlan folytonosságát hordozzuk génjeinkben, több mint ezer év óta őrizzük a ránk bízott földet a Kárpát-medencében. Nincs még egy ilyen mély, rétegzett és tökéletes nyelv, mint a miénk, amelynek mellérendelő szerkezete őrzi lelkünk igazi valóját, s amelyen csak meg kell szólalni ahhoz, hogy teremtsünk. Majd, ha minden magyar szívében újra felgyullad a büszkeség lángja, akkor hiszem, hogy újból képesek leszünk olyan nagy tettekre, mint történelmünk során számtalanszor.
Prof. dr. Papp Lajos és Bethlen Farkas Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Ennek érdekében – ahogy Papp Lajos fogalmazott – rengeteg munkaáldozatra van szükség. A Magyar Kálvária létrehozásával ebből a munkaáldozat vállalásból igyekeztünk kivenni a részünket és leróni egy kevés tartozást a Jóisten és a magyar nemzet felé. Az ötlet Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke fejében született meg – mint mondta – isteni üzenetként, éppen úgy, ahogy tíz esztendővel ezelőtt, Trianon kilencvenedik évfordulóján a Kárpát-haza temploma megépítésének gondolata.
Farkas elgondolása nyomán, összefogásból, közös munkával és költségvállalással tizennégy gyönyörű stáció épült a Wass Albert-emlékháztól a dombtetőn magasodó Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar történelem tizenhét kiemelkedő, nemzetépítő, nemzetmentő alakjának írásos emléket állítsak. Az ő történetüket őrzik a stációkra erősített réztáblák, üzenve az utókornak, hogy mennyi heroikus hős, áldozat és dicsőség kövezte ki a magyarság útját. Nekik köszönhetjük, hogy oly sok megpróbáltatás után is itt vagyunk, ők és a hozzájuk hasonló számos neves és számtalan név nélküli magyar személyiség ad okot rá, hogy felemelt fővel, büszkén tekintsünk a jövőbe.
Dr. Hidán Csaba László régész-történésszel a Koppány és Szent István történetét bemutató stáció előtt.
A stációsor Nimróddal és Atilla királlyal kezdődik a szkíta-hun-magyar folytonosságba vetett hitünk melletti tanúságtételként, majd Árpád vezér, Koppány és Szent István király következnek. Utánuk Szent Lászlóról, III. Béláról, IV. Béláról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Zrínyi Miklósról, Bocskai Istvánról és Bethlen Gáborról olvashatnak. Végül II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Horthy Miklós és Bethlen István zárják a sort.
A Magyar Kálvária ezentúl bármikor megtekinthető a Lósi völgyben, ahogy a Kárpát-haza temploma is mindenki előtt nyitva áll, melynek mennyezetén szimbolikusan folytatódik az évezredekkel ezelőtt megkezdett magyar út, hogy Csaba királyfi csillagösvényén keresztül Boldogasszonyunk, a Regina Hungarorum oltalma alá fusson, a magyarság égi összeköttetését hirdetve.
A Magyar Kálvária stációsora a Wass Albert-emlékháztól a Kárpát-haza templomáig vezető út mentén. Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
A középkorban a nyilvános kivégzések során, ha eleredt az eső, azt mondták, igazságtalan volt az ítélet. Nekünk, magyaroknak nem kell ugyan efféle jelzés, hogy tudjuk, a világtörténelem egyik legigazságtalanabb ítélete sújtotta nemzetünket száz évvel ezelőtt, mégis nem sokkal 16 óra után leszakadt az ég, s belesírta mindannyiunk fájdalmát a Börzsöny dombjai közé. Mire azonban, megkondult a templom harangja, az ég kiderült és a völgy megtelt Nyerges Attila énekével, a Nélküled gyötrően szép dallamával, majd Bethlen Farkas köszöntötte a megemlékezőket és felolvasta Böjte Csaba testvér gondolatát, aki a járvány-helyzet miatt nem tudott jelen lenni, de üzenetét elküldte nekünk:
„…Imádkozom, mert nem azért neveljük fel a gyermekeinket, hogy idegen országok napszámosaiként tengessék életüket, s üresen hátrahagyott otthonaink ajtaját csapkodja a szél, hanem azért, hogy együtt e szép földön boldogok legyünk. Szeretettel kérjük Istenünket, adja meg, hogy együtt láthassuk drága szülőföldünket virágba borulni, gyarapodni, a felcseperedő fiatalokat maguk számára mosolyogva otthont építeni, kacagó, életerős gyermekeket vállalva szép családjaikban.”
Dr. Papp Lajos professzor Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ből című versének utolsó két versszakával zárta megemlékező és gondolatébresztő szónoklatát 2020. június 4-én. Álljanak itt is e sorok, hitvallásunk gyanánt a jelenben, és útmutatásul a jövőre nézve:
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porbahull; De ezt a lelket itthagyom örökbe S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen rablók, – ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentől visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt: Bölcsővé lesz még minden ravatal, – Havas Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
Zana Diána
Szívből köszönöm dr. Hidán Csaba Lászlónak, dr. Nemesi Attila Lászlónak és dr. Kelemen Miklósnak a stációk szövegeinek szakmai ellenőrzésében nyújtott segítségüket és köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a Magyar Kálvária létrejöttéhez!
A Kárpát-haza Őrei című filmsorozatunk elmúlt öt éve során számos interjúalanyommal szóba került a trianoni nemzettragédia, annak következményei a jelenben, illetve a lehetőségek a jövőre nézve. A történelmi országunkat megcsonkító békediktátum aláírásának századik évfordulóján, ezekből a beszélgetésekből állítottunk össze egy megemlékező gondolatsort.
A filmben megszólal:
Prof. dr. Papp Lajos szívsebész, Dr. Hidán Csaba László régész-történész, Mónus József László, világbajnok tradicionális távlövő íjász, Párkányi-Raab Péter szobrászművész, dr. Csókay András idegsebész, Bíró András Zsolt antropológus-humánbiológus, a Kurultáj főszervezője, Takaró Mihály irodalomtörténész, Dr. Cey-Bert Róbert Gyula író, őstörténet- és vallástörténet-kutató, Dr. Lomnici Zoltán jogász, az Emberi Méltányosság Tanácsának elnöke, Kassai Lajos, a modernkori lovasíjászat megteremtője.
Bicskei Zoltán, délvidéki filmrendező,Álom hava című alkotásával 2017-ben nyerte el az indonéziai Szellem, Vallás és Képzelet elnevezésű nemzetközi fesztivál legjobb nemzetközi játékfilmnek járó nagydíját.
Az 1690-ben játszódó film alapproblémája, hogy a török dúlást követően az ország újjáéledéshez nincs megfelelő „szellemi boltozat”. A rendező ugyanakkor párhuzamot von a magyarság hányattatott sorsa és a jelenkor dilemmái között, a kiútkeresés, a felemelkedés lehetőségeinek, és azok elvesztegetésének megrendítő allegóriáját rajzolva a néző elé.
Bicskei Zoltán, akinek grafikai munkássága szintén figyelemreméltó, ezúttal, a trianoni nemzettragédiáról emlékszik meg egy filmetűd formájában. A rendező a rá jellemző egyedi látásmóddal és jellegzetes stílusjegyekkel mutatja be a megcsonkított magyar néplélek állapotát, nagyerejű grafikái, valamint élőképek szívbemarkoló kombinációjával sóhajt a Mindenható felé.
A nÉPlélek korábbi videóinterjúja a rendezővel IDE KATTINTVAtekinthető meg.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Legutóbbi hozzászólások