„Nem meghalni, nem menekülni, hanem ÉLNI KELL!” – olvashatjuk dr. Papp Lajos szívsebész professzor most megjelent könyvének előszavában. A 21. század embere minderre csak legyint, mondván: senki nem akar meghalni. Igen, élni akarunk, mégis nap, mint nap szisztematikusan mérgezzük testünket, lelkünket, szellemünket. Legtöbbször úgy, hogy sejtelmünk sincs róla, mekkora önpusztítást végzünk.
Az emberi lét legnagyobb ellentmondása a modernkor hozománya. Az egészség illúzióját gyilkosok árulják a mesterségesen tudatlanságban tartott emberiségnek. Az élelmiszeripar huszonkétezer-féle méreganyaggal dolgozik, melyekből minden nap kedvünkre válogathatunk a boltok polcairól, és amelyeket a milliárdos reklámipar tesz még vonzóbbá számunkra. A folyamatos méregbeviteltől egy idő után, óhatatlanul megbetegszik testünk, de „ne félj semmitől, zabálj tovább és mérgezd magad nyugodtan!” – mondja a gyógyszeripar, hiszen minden bajra van pirula. Még több pénzköltés árán, kapunk vény nélküli bogyókat és tablettákat, amelyek elnyomják a tüneteket, bár mellékhatásaik általában súlyosabbak, mint az alapprobléma.
Tudnunk kell azonban, hogy a gyógyszerekkel történő, tüneti kezelés koránt sem jelent megoldást, hiszen nem a kiváltó okot szüntetjük meg, csupán elhallgattatjuk szervezetünket, amely mindig jelez, ha baj van. Mi azonban nem hallgatunk a jelekre, befogjuk fülünket és folytatjuk tovább önpusztító életmódunkat. A mi tudatlanságunk, betegségünk a minket megvezető manipulátorok gazdagságának záloga.
A MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE nem véletlenül viseli a Test-Lélek-Szellem harmóniája alcímet, hiszen dr. Papp Lajos e hármas egységben, a Teremtőtől kapott hittel és a krisztusi szeretet jegyében szemléli és gyógyítja az embereket, ahogy ő maga is gyakran fogalmaz: olyan ez, mint egy háromlábú szék, amelynek bármelyik lába kicsorbul, felborul az egészség. Azonban a mai diétázó, ilyen-olyan-mentes, a külcsínt éltető, művi és a végletekig dezinformált fogyasztói világban nehéz eldönteni, mi az, ami káros egészségünkre nézve.
A legelső lépés, hogy eljussunk a tudatosság szintjére, mivel a tudatos embert már nem olyan könnyű reklámokkal, akciókkal, manipulált, áltudományos eredményekkel befolyásolni. A tudatos ember többé már nem fogyaszt, hanem táplálkozik. Táplálja testét, lelkét és szellemét egyaránt. A Professzor úr, MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE című munkáján keresztül a tudatos, illetve a tudatosságra törekvő magyar emberekhez kíván szólni. Előbbiek számára, a kötet megerősítést nyújt a megkezdett úthoz, utóbbiaknak pedig elengedhetetlen információkkal szolgál a test egészségének megóvása, a lelki minőség emelkedettségének elérése, illetve a tudat, a szellem pallérozása tekintetében. Ez utóbbi kifejezetten nekünk, magyaroknak szól.
A mű e hármas egység szerint tagolódik. Az első rész testünk egészségével foglalkozik. Dr. Papp Lajos saját gondolatait az adott téma szaktekintélyeinek, kutatóinak eredményeivel kiegészítve, mutat rá olyan örökérvényű összefüggésekre és axiómákra, amelyek egészségünk megőrzésének vezérfonalát kellene, hogy képezzék, mégis az ellenérdekeltek igyekeznek elrejteni szemünk elől. Olyan – a multinacionális vállalatok és kiszolgálóik, valamint a reklámipar által belénk sulykolt – hamis téziseket tisztáz és magyaráz meg, amelyek mindennapi életünk részét képezik, és alattomosan, fokozatosan teszik tönkre szervezetünket, akár olyan súlyos betegségeket is előidézve, mint a rák. Emellett pedig – a tőle már megszokott módon – az igazságot szolgálva, egyszerűen, logikus levezetésekkel, mindenki számára érthető módon, holisztikus gondolkodásmóddal és évezredes, magyar népi bölcsességek tükrében ad tanácsot a „hogyan kellene” tekintetében, amit azért tartok rendkívül fontosnak, mert legtöbbször csak azt halljuk, mit csinálunk rosszul, a megoldásra receptet azonban szinte soha nem kapunk.
Gondolták volna a sószegény diéták világában, hogy a túlzott só-megvonás akár halált is okozhat, a tiszta nátrium-kloridból azonban nem lehet olyan sokat enni, hogy ártalmas legyen? Tudták-e, hogy a média által hangsúlyozott, mértéktelen vízfogyasztásért – vízmérgezést kapva – az életünkkel fizethetünk? Hogy a normáliskoleszterinszint jóval magasabban van, mint ahogy azt a káros koleszterincsökkentőket előíró orvosok akarják elhitetni? Hallották-e már, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedések legnagyobb ellensége a koplalás?
Megtudhatjuk azt is, hogy a testünk több mint hetven százalékát adó víz – bizonyítottan – reagál a hét elem egyikére, a rezgésre, vagyis nagymértékben befolyásolja a bennünk lévő folyadék szerkezetét a szó, amelyet kimondunk, amelyet nekünk szánnak vagy a zene, amelyet hallgatunk. Ugyanakkor a mikrohullámú sütőben melegített étel és ital vízmolekulájának struktúrája degenerálódik és káros hatásúvá, rákkeltővé válik, nem beszélve a televízióról, amely nemcsak a jól irányzott, manipulatív reklámokat ontja felénk, de még az általa kibocsátott láthatatlan hullámokkal is károsít. Azon már régóta gondolkodom, hogy a televíziómtól megszabadulok, de most már tudom, a mikró is repül vele.
„A csoda az emberben van.” Napjaink legfantasztikusabb felfedezése igazolja azt az állítást, amelyet Papp Lajos professzor úrtól már számtalanszor hallottam, s amelyre dr. Szent-Györgyi Albert is – korát jóval megelőzve – már a 20. század második harmadában rájött, mégpedig, hogy DNS-ünk olyan információs egység, amely gondolatainkkal, szavainkkal programozható, sőt: az Univerzum összes atomjával kommunikál. Magyarul, minden ember képes, csupán gondolatai által a gyógyulásra. Tudatunkkal megváltoztatható DNS-ünk szerkezete.
Szervezetünk tehát csodákra képes, a testünk azonban még nagyobb csodát rejt; Istentől kapott lelkünket, amely – ahogy a könyvben is olvashatjuk – örökkévaló és pusztíthatatlan. A lélekről szóló fejezet erőteljes állásfoglalás amellett, hogy a lélek nem más, mint testet öltött szellem („Szellem alatt a test nélkül való lényeg egyéniségét értjük.”) Allan Kardec francia tudós, a spiritizmus atyja, szellemi kinyilatkoztatások alapján írta „Szellemek könyve” című munkáját, amelynek szemelvényeit adja közre Papp Lajos professzor úr. A tan egyik meghatározó tétele az ismételt testet öltés, amely gondolat nem idegen a keleti vallásokban, bölcseletekben, de aSzentírás is több ízben utal rá (Mt. 17, 9-13. vagy Jn. 3, 3-7) és amely magyarázattal, illetve megoldással szolgál a földi élet látszólagos igazságtalanságaira, de sok egyéb kérdésre is választ ad. Az önálló gondolkodást és a szabad akaratot veszélyeztető vak hit helyett, lássunk a dolgok mögé, törekedjünk a megértésükre! – Ez a legfőbb üzenet.
A könyv utolsó harmada SZELLEM címmel, a tudást – sok esetben a tudás hiányát – tárgyalja. (Tehát nem azonos a fent tárgyalt lélek-szellem összefüggésben említett szellemmel.) Míg az előző két rész egyetemes jellegű, azaz minden emberre vonatkozhat – bár sok esetben ősi magyar bölcseletek gazdagítják a magyarázatot –, a szellemről szóló fejezet rólunk, magyarokról, a tudás népéről szól és nekünk íródott. Az elmúlt évszázadok során számtalanszor próbáltak elpusztítani bennünket nemcsak fizikai, de lelki-szellemi értelemben, történelmünktől való szándékos megfosztással, annak meghamisításával, elferdítésével, tudatos félremagyarázásával, kezdve a pozsonyi csatával, egészen a ma zajló, rejtett, magyarellenes aknamunkáig. Dr. Papp Lajos, könyvében jó néhány meghamisított, elferdített történelmi eseményt, de bemocskolt vagy éppen túlértékelt történelmi személyeket is tisztáz, miközben meghazudtolhatatlan tényekkel bizonyítja a magyar nemzet felbecsülhetetlen erényeit.
Az új könyv alapját lefektető „Szívünk titkai” és „A szívműködés és vérkeringés új elmélete” című kötet megszületésekor a Professzor úr azt mondta, ez élete műve. Véleményem szerint pedig, a MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE az. És ezt nem azért állítom, mert abban a lélekemelő megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a Professzor úr alkotótársának fogadott, és közreműködhettem a tartalom megszületésében, hanem, mert a korban, amelyben ma élni kényszerülünk, ez a könyv utat mutat, irányt ad a magyarság számára, nem akármilyen üzenetet fogalmaz meg a világ felé, és alkalmas a szemek felnyitására, ha hagyjuk.
Zana Diána
Dr. Papp Lajos „MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE – Test-Lélek-Szellem harmóniája” című könyvét a Professzor úr budapesti rendelőjében (1088. Bp. Puskin utca 24.) megvásárolható, keddi és csütörtöki napokon, 11 és 16 óra között. Postai úton történő kézbesítéssel kapcsolatban a papplajoskonyvei@gmail.com e-mail címen lehet érdeklődni.
Korábbi anyagaim dr. Papp Lajos professzorral és munkásságával kapcsolatban:
Korábban beszámoltam a magyarfülpösi Szivárvány Házban tett látogatásomról, amely a környéken élő, nehéz sorsú magyar gyermekek egyetlen lehetősége, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, ugyanakkor az egyetlen lehetőség arra is, hogy rendszeresen étkezhessenek, fűtött szobában alhassanak, megtanulhassanak írni, olvasni, imádkozni. Legtöbbjüknek pedig menedék az otthoni agresszivitással és kilátástalansággal szemben.
Sok helyen jártam már a Kárpát-medencében, a Jóisten kegyelméből sokakkal megismerkedhettem, akik rendületlenül teszik a dolgukat a nemzet boldogulása ügyében, mégis bevallom, a Szivárvány Házban tett látogatásom hatására valami megváltozott bennem. Nem tudom, Ady István tiszteletes úr személye miatt történt-e, aki tizenhat éve úgy határozott, nem hagyja a szórványfaluban, hogy a magyar gyermekek ne kapjanak esélyt egy tisztességes, magyar jövőre; aki reményt ad nekik a reménytelenségben; aki munkatársaival együtt, fáradságot nem kímélve előteremti azokat a feltételeket, amelyek számunkra természetesnek tűnnek, de amelyekről ezek a gyermekek otthon nem is álmodhatnak. Aki elmegy a szülőhöz és arra kéri: „ne tartsa otthon a gyerekét! Ne gyújtson tüzet a füzettel, engedje tanulni, hogy legyen valaki belőle!” Aki két évre befogadott otthonába két gyermeket, mert a román állam – korábbi ígéretével ellentétben – a kezdő létszámmal nem engedte volna elindulni a bentlakást. Aki könnyeivel küszködve meséli, hogy a gyermek otthon sokszor enni sem kap, mert a pénz sörre megy, fűtés nincs, cipőcskéjét elcserélik egy doboz cigarettára.
Ady István, református lelkész Istentiszteletet tart a Szivárvány Házban / A képet Trombitás Jolán (óvónéni) készítette
Igen, Ady István rendületlen helytállása, a fülpösi gyermekek magyar jövőéért tett erőfeszítése kétségkívül adalékul szolgált ahhoz, hogy megszülessen bennem az elhatározás, minden tőlem telhetőt meg szeretnék tenni, hogy segítséget kapjanak. Főleg, mivel a kezdetben jól működő holland támogatás elkezdett apadni, ugyanis a csapat kiöregedőben van, a jelenlegi fiatalok pedig már nem tartják fontosnak. Bár osztozom a Tiszteletes úr véleményében, miszerint nem is nekik lenne kötelességük magyar nemzetünk rászorulóira odafigyelni. „Csak abban reménykedem, hogy vannak, kell, hogy legyenek olyan segítőkész magyarok, lelkes emberek, akik képesek volnának hozzájárulni ahhoz, hogy néhány éhes, mezítelen, lelki rabságban szenvedő gyermeknek egy másféle utat, reményt, lehetőséget nyújtsunk.” – mondja. A segélykiáltás a Szivárvány Alapítvány honlapján pedig így hangzik: „Nos itt vagyunk a 24. órában a két kollégiummal, 25 nagy szegénységben élő gyermekkel(még ki tudja hánnyal?!)és megszűnni látszó magyar oktatással a fejünk fölött.” Azóta a gyermekek száma 49-re nőtt.
Nem szabad megfeledkezni arról a pár kitartó nevelőről, pedagógusról sem, akik az évek során, sokszor fizetés nélkül, sokszor maguk is nehéz körülmények közé kerülve, nem hagyták és nem hagyják magukra ezeket a gyermekeket, kitartanak a hivatásuk és a Tiszteletes úr mellett. Történeteiket hallgatva, erősen elgondolkodtam azon, vajon hány olyan ember van a környezetemben, a fővárosban, a kényelem és luxus magától értetődő világában, aki mindezt hajlandó volna vállalni.
A magyarfülpösi gyülekezet előtt beszél Dr. Papp Lajos professzor / A képet Trombitás Jolán készítette
A másik okot kétségkívül a Házban lakó óvodások és kisiskolások szolgáltatták, akik rögtön megrohamoztak. Soha nem láttak korábban, mégis ölelgettek, puszilgattak, húztak-vontak magukkal. Mikor rákérdeztem, minek köszönhető ez a – látszólag – feltétel nélküli bizalom, a Tiszteletes úr elmondta, ezek a gyermekek hazulról nem kapnak szeretetet, ha valaki mosolyog, és nem kell félni tőle, mint ahogy legtöbbször otthon – a testi fenyítéstől, a lelki terrortól – akkor már boldogok. Nehéz megemészteni azt, ami egy ilyen szituációban ráfenekedik az ember lelkére. Eszébe jut, hogy otthon micsoda bőségben él, mekkora pazarlást visz végbe nap, mint nap. Azt látja, hogy a gyerekek, a fiatalok a legdrágább márkájú ruhákban járnak, a legjobb okostelefont használják, szüleik autóval fuvarozzák őket az iskolába, és legtöbbször még ez sem elég nekik. Ezzel szemben itt vannak ezek apróságok, akik annak örülnek, ha a ruha megmarad hétfőre, amiben pénteken haza mentek.
Mikor október közepén haza jöttem Magyarfülpösről, minden létező nagyvállalatot megkerestem, hogy segítsenek tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, cipővel, vitaminnal. Körülbelül negyven e-mailt küldtem szét. Négy válasz érkezett, amelyből három elutasító volt. Nagyon el voltam keseredve, amikor megkerestem Dr. Papp Lajost és beszámoltam neki a történtekről. A Professzor úr csak annyi mondott: „Ne félj, segítünk!” Így történt, hogy végül egy nagy furgonnyi adománnyal és magával a Professzor úrral érkeztem másodszor Magyarfülpösre, november közepén.
Vasárnap délelőttre megtelt a Szivárvány Ház nagyterme, ahol a heti Istentiszteletek zajlanak, mivel a templom renoválás alatt áll. Többször volt már szerencsém református igehirdetést hallgatni Erdélyben, s mindannyiszor ugyanarra a következtetésre jutottam, miszerint, ha lelkészek nem volnának, talán már szórványmagyarság sem létezne a Tündérországban. Mindez hatványozottan igaz a Mezőség szélén meghúzódó Fülpös magyar közösségére, és lelkipásztorukra, Ady Istvánra. Abban biztos voltam, hogy szavai megrendítőek lesznek, hiszen egy olyan ember mondja ki őket, aki szerint Magyarfülpösről szégyen elmenni, aki annyi megpróbáltatáson ment keresztül élete során, mind a kisebbségi lét, mind Isten szolgálata, mind pedig egyéni sorstragédiák okán, mégis csak azt látja, mennyi kegyelemben részesült. Bevallom, mikor ez utóbbi tudatosult bennem, elszégyelltem magam, hiszen én, akit soha nem aláztak, szégyenítettek meg, nyomtak el származásom okán, nem tapasztaltam kiközösítést anyanyelvem miatt, nem éreztem milyen, amikor több tucat nincstelen gyermekért való felelősség súlya nehezedik a vállamra nap, mint nap, mégis sokszor érzem nyomorultul magam. Nekem tényleg nincs okom rá…
Ady István tiszteletes úr átadja Dr. Papp Lajos professzor úrnak a gyermekek csoportképeit. / A kép a szerző felvétele
Ady István tiszteletes úr zengő hangja betöltötte, nem csak a teret, de a szíveket is – az enyémet mindenképpen. Szavain keresztül a pásztor szólt nyájához, aki egytől-egyig, jól ismeri azt, és ha egy is elvész közülük, nincs nyugta addig, amíg meg nem találja.* Hiszen – ahogy Ady István is rámutatott – a közösség ereje, tagjainak összetartásában rejlik, ahol mindenkinek a saját eszközeivel kell és kötelező hozzájárulnia a közös magyar jövendőhöz. Mi, anyaországiak nem érezzük kellőképpen mindennek a súlyát, hiszen számunkra magától értetődő a magyarságunk, sajnos annyira, hogy sok esetben önként el is hagyjuk. Nem gondolunk bele, mekkora kegyelmet jelent magyarnak születi a Kárpát-medencében, a világ legkedvezőbb földrajzi területén, egy olyan anyanyelv birtokosaiként, amelynek gyökerei a legősibb időkbe nyúlnak vissza, s gazdagsága nem fogható más nyelvekéhez; olyan dicső történelmi múlttal, annyi kiemelkedő hőssel, szenttel, példaképpel, hogy felsorolni is nehéz; egy olyan felsőbbrendű ereklyével, a Szent Koronával és a hozzá tartozó renddel és erkölcsiséggel, amelyhez visszatérve, kifordíthatnánk a világot a sarkaiból… Istennek hála, hogy tőlünk Keletre mindezt még ösztönösen érzi a magyarság!
A Teremtő ugyanis nem véletlenszerűen dönt arról, ki, hova, milyen körülmények közé születik – ezt már Dr. Papp Lajos mondta az fülpösi hallgatóságnak, az Istentisztelet utáni előadása során. A Professzor úr szerint minden nap hálát kell adnunk magyarságunkért, amit elvenni nem tudnak tőlünk, csak ha mi mondunk le róla. Czegei Wass Albert szavaival élve: „A víz szalad, a kő marad.” Azonban mindenkinek küldetése van, tenni kell! Szkíta mondás szerint: egy gondolat, egy szó, egy tett. Amennyiben a gondolatot nem formáljuk szóvá, eltűnik, ha kimondjuk, megmarad, de a szó is fölösleges, ha nem követi tett.
Ahogy a Professzor úr fogalmazott, hazánk sorsa mindig a végvárakon dőlt el. Az, hogy Magyarország ma létezik, a két erdélyi nagyfejedelemnek, Bethlen Gábornak és Bocskai Istvánnak köszönhető, akik az osztrák és az iszlám török harapófogóban képesek voltak megteremteni Erdély aranykorát. „150 évig, a török hódoltság során Önök tartották fönn a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, amiért köszönet jár!”
Dr. Papp Lajos professzor úr szavaival élve, magyarnak születni ritka gyönyörűség és felelősség.Nekünk, magyaroknak a Kárpát-medencében, magyar nyelven van küldetésünk! Hálás vagyok, amiért ezt egyre többen felismerik.
Dr. Papp Lajos, Széchenyi-díjas szívsebész professzor 2019. október 23-án nagy erejű beszédet mondott a Corvin-közben, amelyet alább, teljes terjedelmében, változtatás nélkül adunk közre.
A beszédről készült videó-felvétel IDE KATTINTVA tekinthető meg.
„A történészek, történelemkutatók azt tanítják, hogy a történelmi eseményeket csak bizonyos időtávlatból lehet helyesen megítélni.
Azt gondolhatnánk, hogy 1956 októberétől, 63 év, két emberöltő távolságból tiszta és világos képet alkothatunk.
Én azt tapasztalom, hogy az ellenkezője történik.
Ami korábban fehér volt, azt mára piszkos-szürkére mosták, ami fekete volt, azt rózsaszínűre festették.
Akik 40 éven keresztül azt mondták, hogy ’56 októbere ellenforradalom volt, azok vagy azok fiai ma ott állnak az ’56-os áldozatok sírjainál és koszorúznak.
Egy részük. A hivatalosok.
A megmondó emberek pedig gyalázzák ma is a Tóth Ilonkákat, Mansfeld Pétereket és Pongrácz Gergelyeket, ahogyan tették 40 éven keresztül.
Munkamegosztásban ájtatoskodnak és gyalázkodnak.
Mansfeld Pétert és a pesti srácokat terrorista huligánoknak mondják, összemosva a szép új világ gyalázatos gyilkosaival őket, hogy gyermekeinkkel el tudják fogadtatni, hogy gyilkos és meggyilkolt egyaránt áldozat volt.
Nem!
A pesti srácok nem terroristák voltak, hanem a világ legtisztább forradalmának hősei. Ők nem öltek ártatlan gyermekeket és asszonyokat.
Nem robbantottak buszokat, vonatokat, iskolákat. Nem szedtek túszokat magas váltságdíjat követelve.
Ők egy idegen világbirodalmi hadsereg tankjaival, gépfegyvereivel szálltak szembe, kezükben egy üveg benzinnel, egy szál puskával.
Esélyük nem volt a győzelemre. Papjaik és tanáraik nem ígértek Paradicsomot a túlvilágon, mint Mohamed próféta követőinek. Ők nem vallásos fanatikusok voltak.
Ők a szabadságért, a hazáért áldozták életüket. Több mint 2.500-an haltak meg, több mint 20.000-en megsebesültek.
Az életben maradottak közül 453-at halálos ítélet kimondása után végeztek ki.
Százak és ezrek, száz és ezer család élt éveken át akasztófa árnyékában, rettegve a holnaptól.
Több mint 200.000 férfi és nő, nemzetünk derékhadából kényszerült elhagyni hazáját.
Mondjátok el fiaitoknak és unokáitoknak!
Megbocsátani Krisztusi parancs.
De felejteni, a történelem megtagadása, a Nemzet Halála.
Az áldozatoknak, a hősöknek a nemzet tisztelete jár.
A gyilkosoknak és bűnösöknek csak megbocsátás.
A fehér legyen fehér, a fekete legyen fekete.
Kik voltak ’56 hősei?
Nagy Imre vagy a pesti srácok?
Nagy Imre nem volt forradalmár.
Nagy Imre bizonytalan múltú, moszkovita bolsevik volt, aki Rákosi minisztereként, idegen ország, emberidegen eszme szolgálatában lesöpörtette a magyar parasztok padlását.
Nagy Imre nem volt forradalmár, nem volt tiszta múltú magyar ember.
De magyar miniszterelnök volt.
Abban a pillanatban, amikor nem mások döntését kellett végrehajtani, hanem egy személyben, önmagában kellett dönteni, nem tagadta meg hazáját, nem tagadta meg Népét.
Szembeszállt janicsár nevelőivel.
Nem tudjuk, hogy pár nap alatt milyen szenvedések közepette járta be a saulusi – paulusi utat.
De tudjuk azt, hogy döntését meghozva, életét áldozta hazájáért.
Benne nem a magyar forradalmárt, hanem a felelős magyar miniszterelnököt kell tisztelnünk.
Váteszi képességének tulajdonítják koncepciós perében az utolsó szó jogán elmondottakat, pedig csak jól ismerte társait, akikkel együtt járt janicsár iskolába.
„Tudom, lesz majd még egy Nagy Imre per, amelyben rehabilitálnak… Csak attól félek, hogy azok mondják a gyászbeszédet, akik elárultak.”
Bevégeztetett.
1956. október 23.
Sorsdöntő dátum a magyar történelemben és fényes, tiszta emlék az emberiség újkori történelmében.
Két emberöltőnyi távolságra, 63 évvel az emberiség legtisztább forradalmától.
Ismét fel kell tennünk a kérdést:
Kik voltak ’56 hősei?
Nem politikusok, tudósok, papok, hanem tisztaszívű gyermekek és gyermeki tisztaságú fiatal felnőttek, munkások, parasztok, és a szellem napszámosai, akiket nem kötött béklyóba vagyon, karrier, félelem.
Egyetlen saját vagyonuk volt, fiatal életük. Ők még érezték és tudták, mit jelent a legszentebb közös vagyon: a Haza.
A szülőföld, a falu, a város, a Corvin-köz, a zászló.
És a szabadság!
Ez a bódító, mámorító érzés, amelyet nem tudott kioltani 500 éve egyetlen idegen hatalom a magyar emberek szívéből.
Sem a török, sem az osztrák-német, sem az orosz-szovjet idegen hatalom, idegen nép.
Nem tudta elfelejtetni magyarságunkat, nem tudta kioltani szabadságvágyunkat.
De nagyobb veszedelem leselkedik ránk, Nemzetünkre az évezred küszöbén, mint talán bármikor.
Nagyobb, mint Mohács, nagyobb, mint Trianon.
Arctalan ellenség, bibliai fenyegetés oltja ki szabadságvágyunkat, nemzettudatunkat.
A pénz, a Mammon.
E nagy fenyegetés közepette kell visszatalálnunk arra az útra, melyet ’56 tisztaszívű forradalmárai megmutattak nekünk.
Világos mondatokra, fényes példaképekre van szükségünk. Irányt mutató csillagokra van szükségünk.
1956. október hőseire kell vigyázó szemeinket szegezni.
Róluk kell példát venni, fiaink-leányaink szemeit felnyitni.
Mondjátok el gyermekeiteknek, unokáitoknak!
A kommunizmus vörös ördöge után a liberalizmus kék-szivárvány színű gyilkosai fenekednek Kárpát-medencére.
Ismét ácsolják nekünk a keresztet.
Innét üzenjük a világnak:
Többször megfeszítettek Bennünket, többször feltámadtunk.
A legújabb kori Pünkösdi időket éljük. A Szent Szellem kegyelme most árad!
A Föld vajúdik, Kárpát-medence szüli a jövőt.
Keresztény szellemű Európa megszűnt.
Nincs mit védeni!
Teremteni kell!
Ősi szellemi hagyatékunk fundamentumára kell újra építenünk az eredendő krisztusi szeretetvallást.
A sötét világban, a vaksötét Európában lángot kell gyújtani.
Fényt kell sugároznunk!
Szeretet forrássá kell lennünk! Fénytoronnyá kell magasodnunk!
A Gonoszt csak a Teremtő segítségével, Földre küldött fiának, Jézus Krisztus újszövetségi parancsának be- és megtartásával győzhetjük le:
Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek Benneteket! Úgy szeressétek egymást!
Boldog Asszony Anyánk, Égi Szent Patrónánk!
Hozzád fordulunk nagy ínségünkben.
Kérünk, segíts meg bennünket! Palástoddal védjed Nemzetünket, Kárpát-hazánkat!
Esdeklünk, hogy Szent Fiad által ismételten nyerjük el az Öregisten jóindulatát, védelmét.
„…Ők még érezték és tudták, mit jelent a legszentebb közös vagyon, a Haza, a szülőföld, a falu, a város, Corvin köz, a zászló és a szabadság. Ez a bódító, mámorító érzés, amelyet nem tudott kioltani ötszáz éve egyetlen idegen hatalom sem a magyarok szívéből. Sem a török, sem az osztrák-német, sem az orosz-szovjet idegen hatalom, idegen nép. Nem tudta elfeledtetni magyarságunkat, nem tudta kioltani szabadságvágyunkat. De nagyobb veszedelem leselkedik nemzetünkre az évezred elején, mint bármikor. Nagyobb, mint Mohács, nagyobb, mint Trianon. Arctalan ellenség, bibliai fenyegetés oltja ki szabadságvágyunkat, nemzettudatunkat: a pénz, a Mammon. E nagy fenyegetés közepette kell visszatalálnunk arra az úrta, amelyet ’56 tisztaszívű forradalmárai megmutattak nekünk! Világos mondatokra, fényes példaképekre, irányt mutató csillagokra van szükség. 1956 októberének hőseire kell vigyázó szemeinket szegezni! Róluk kell példát venni, fiaink lányaink szemeit felnyitni. Mondjátok el gyermekeiteknek és unokáitoknak: a kommunizmus vörös ördöge után a liberalizmus kék-szivárványszínű gyilkosai fenekednek a Kárpát-medencére. Ismét ácsolják nekünk a keresztet. Innét üzenjük a világnak: többször megfeszítettek bennünket, többször feltámadtunk. Pusztíthatatlanok vagyunk…”
„A Nemzetünk ősidőktől fogva magasztosként tartja számon a szertartásos Tűz gyújtását. Az örök láng ápolásával vállaljuk azt a szellemi, lelki magatartás rendbeállítását, mi Ég és Föld között köttetett. A mindenség szentsége szerint: ahogy lent, úgy fent, és ahogy fent úgy lent. Keresztelő Szent János a víz – a Keresztvíz –, ahogy Jézus a Tűz, melyet Keresztelő Szent János gyújtott, hiszen a szikrát adta tovább a lelkekben.”
(Gyergyai Zandírhám)
Ekképpen hangzottak a Tűzrévész, a napgyújtotta máglya szertartásszónoka, vagyis dr. Papp Lajos professzor szavai, betöltve a Gyergyószentmiklós fölötti, a Szent Anna kápolna előtti szakralizált teret, ahol a Nap és a víz segítségével, az elemek erejének összevonásával, de azok összemosása nélkül gyúlt déli tizenkettőkor az a központi tűz, amely később tizenhat máglyát táplált a SZER-tartás során.
Dr. Papp Lajos, mint Tűzrévész / Koncz Árpád fotója
A bűvös tizenhatos szám és elrendezés alapján létrejövő négyzettér éppen olyan sokrétű és mély értelmezéssel bír, ahogy a Benedek Attila kulturális antropológus, a Magyar Állami Operaház főszabásza által megálmodott Napvíz és Gyöngytűz elnevezésű szertartás minden eleme. A Bűvös Mágla az egyetemes számvilág titokzatos területét, a bűvösséget, valamint a lét és az élet alakulásának világát érinti, illetve őseink hiedelemvilágával is szoros összefüggéseket mutat. Négyzetének számsoraiban és számoszlopaiban akár függőlegesen, akár vízszintesen, kisnégyzet szigetesen vagy átlósan stb., az összegek mindig azonosak.
A Csobod lok síkján tehát, amely közel ezer méterrel a tengerszint fölött terül el, tizenhat máglya rajzolta ki a bűvös teret, azzal a magasztos céllal, hogy az ősi hagyomány felidézése révén, a résztvevő szertartók által emelkedjen a Kárpát-medencei szívdobbanás gyógyító ereje, és a rontó erők elűzessenek. Az Apostoli Királyság vármegyéinek száma hatvannégy volt, a szertartásban résztvevő hatvannégy személy közül ezért a jelenlegi anyaországból, illetve az elszakított nemzetrészekről is érkeztek, kihangsúlyozva ezzel összetartozásunkat; sokan anyaföldet hozva magukkal, amely összekeverve gyönyörű szimbólumává lett a Szent Korona tulajdonát képező, elidegeníthetetlen magyar föld egységének.
A tizenhat Tűzvezérből, és ugyanennyi Fáklyásból, Tűzőrből és Aranytestőrből álló, hatvannégy tűztestőr és a SZER-tartást irányító Tűzrévész mellett Kilenc Bölcs Asszony is megjelent Bernád Ilona bába, népi gyógyász vezetésével, a napsugárral és vízzel való tűzgyújtást Magyar Koronaőrök végezték, s a rendezővel együtt összesen hetvenhét ember mozgott a hegyek között a természet templomaként meghúzódó területen, mintegy utalva az ősi magyar mesevilágunkban rendszeresen megjelenő hetes szám szimbolikájára. Felemelő volt látni, hogy vannak még olyan ifjak, akik az okostelefon és internet uralta virtuális világon kívül is boldogulnak, ahogy a Honvédsuli Kadétprogramjából érkezettek. A kadétok otthonosan mozogva a természetben, fegyelmezetten hajtották végre Csordás Imre, a Magyar Királyi Koronaőrség tagjának parancsait, akinek személye és kiállása nagymértékben hozzájárult a SZER emelkedett hangulatához.
Napnyugta közeledtével, este hét óra tájban a helyszín fölé magasodó Csobot-hegy oldalába ültem, hogy rálássak az eseményekre. Ahogy az idő közeledett, s a nap is majdnem alábukott már, a keleti szél egyre jobban süvöltött, s rajtam lassan, de biztosan úrrá lett az érzés, hogy itt egy magasabb rendű jelenlét van, mint amelyet a megjelent emberek összessége feltételez. Hiába mondták a gyergyói székelyek, hogy a szél napszentület után megáll, egyre csak erősödött, mintegy átfújva, kitisztítva a helyet és talán a lelkek egy részét, az arra érdemeseket is.
Az elemek közül tehát a levegő, vagy mondhatjuk úgy is, a lélek, a lélekzet, a Szentlélek erősen megmutatkozott, ahogy a rezgés is érezhetően egyre egységesebbé vált. A hang, a rezgés a legalapvetőbb rendezője minden életnek és létezésnek, hiszen még szervezetünk legkisebb elemei, a sejtek is képesek egymással kommunikálni a rezgés által. Elképzelni is fenséges, micsoda ereje lehet annak, ha a rezgést (az emberek, a környezet, a kozmosz rezgését) képesek vagyunk magasabb szinten összehangolni.
A SZER
Mikor belépett a bűvös térbe a hét sorba rendeződött, összesen tizennégy ostoros, és lassan, egyszerre mozogva, minden lépést ostorcsapással kísérve körbejárták azt, elkezdtem érezni, hogy a szívdobbanásom egyre inkább az ostorcsapások ritmusához igazodik, végül már a bensőmben visszhangzott minden egyes pattintás. Ekkor éreztem meg először a rezgés jelentőségét, amely minden, az egész völgyet betöltő, zengő gongütéssel még inkább felmagasztosodott bennem. „Igazodás, igazulás, rendeződés” – hangzott a tűztestőrök közös kiáltása, amely három szó tökéletesen fejezi ki a modern korban félresiklott fizikai és lelki világunk, s benne az ősi tudástól, a természettől, az Istentől eltávolodott ember elemi vágyát a világ helyreállítására.
Az első csillagok kigyúltával a Tűzrévész a tizenhat máglya meggyújtására szólította a lánghordozókat, akik a vízzel gyújtott központi tűzbe merítették fáklyáikat. Szabályos mozgásuk a térben, az általuk hordozott tűzzel bejárt útvonal, szintén egy égi, kozmikus rendet mutatott, amelyet ott, akkor sokkal inkább érezni kellett, mint érteni. Ahogyan a szertartás olyan elemeinek jelentőségét is, mit a mirhával való áldozás, a fűzfakarikákkal erősített gyöngytűzláncbarátság vagy a Bölcs Asszonyok által végzett vízvetés.
Az érzés – úgy vélem – sokkal inkább rokonítható a rezgéssel, mint a gondolat, az értelem. Éppen ezért lehet közelebb kerülni a Fennebbvalóhoz, a tisztább dimenziókhoz a gondolatnélküliség által, csak az intuíciókra hagyatkozva. Ezen elképzelésemet támasztják alá az egyik Tűzvezér gondolatai is, amelyek a SZER előtti estén fogalmazódtak meg benne. Megdöbbenve olvastam a gyergyói székely legény sorait, hiszen a látszólagos bizonytalanság és nemértés mögött feldereng egyfajta ősi erő, hit és bizonyosság, valami olyasmi, ami régen a magyarság sajátja volt, s amely sejtésébe beleremeg az egész lényem. Leopold László gondolatai – változtatás nélkül – így hangzanak:
16 máglya
Mélyen hallgatta a csend a tűz pattogását a Csobot-hegy oldalában, lángjai vidám táncot járva, mardosták a sötét, fekete függönyét megvilágítva a köréje rakott 16 megrakott máglyát.
A völgyben egy nyugodtan alvó székely városka, távolabb falvak fényei pislogtak szorgalmasan, jelezve élet tölti be a magasba nyúló hegyek közötti kis medencét.
Egy kis medence a nagy testvér ölében, kiről azt mondják, magára van maradva, mostoha a sorsa akár testvérének a Kárpát-medencének.
Itt ülök, és a lángok közé bámulok, a 16 máglyára gondolok, nem értem értelmét, tudatlan vagyok, szeretnék egy szikrát én is, lángot mi sötét elmémbe gyújtana világot.
Majd szeretnék égő máglya lenni, lángolni, szénné válni, mely ha vízbe dobva, mellé halk imát suttogva erőt adna, mely űzhetné, messze az átkot, a betegséget, a kórt mi sújtja szegény magyar nemzetem s hazámat.
Tudatlan vagyok, de holnap beállok a sorba, végigjárni azt a kusza liszttel szórt utat, mit nem tudok hová vezet majd, de miről azt állítják, hogy a csillagok bejárták már és járják tovább.
Aztán eljátszom a szerepet, mit rám bíznak, szalaggal jelölve, fáklyával kezemben szaladok végig máglyától máglyáig, kiáltom hangosan „Úgy legyen” ha kell, emelem magasba a vesszőkarikát, ha ez segít rajtad szeretett hazám.
Szeretnék hinni! Szeretném hinni azt, hogy egyszer ugyanitt fekszem, csodálom egy magyar város és falvai távoli fényeit, az arcomat égető táncoló tüzet és végtelen boldogság tölt el, hogy akkor megtettem, hittem a lehetetlenben, hittem a 16 égő máglya szakrális erejében, a Teremtőben, és egy Szebb Magyar Jövőben.
Az olyan emberek, mint Laci, aki nem egészen értette, de a legelemibb szinten érezte a SZER jelentőségét; vagy dr. Papp Lajos, aki birtokában van egy magasabb rendű tudásnak; vagy Benedek Attila, aki szívét-lelkét beleadva, rengeteg időt, fáradságot és pénzt áldozva, Rostás Lászlóval és Herczeg Lajossal megvalósította a SZER-t, ezt az Istenhez fordulást, ezt a gyógyító rezgésszám emelést, maguk is mindannyian fáklyavivők a „szebb magyar jövő” felé vezető úton. Ezen az úton pedig egyre több fáklya világít, amelyek fénye hamarosan összeér…
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
A MAGYAROK EGÉSZSÉGKÖNYVE nem véletlenül viseli a Test-Lélek-Szellem harmóniája alcímet, hiszen dr. Papp Lajos e hármas egységben, a Teremtőtől kapott hittel és a krisztusi szeretet jegyében szemléli és gyógyítja az embereket, ahogy ő maga is gyakran fogalmaz: olyan ez, mint egy háromlábú szék, amelynek bármelyik lába kicsorbul, felborul az egészség. Azonban a mai diétázó, ilyen-olyan-mentes, a külcsínt éltető, művi és a végletekig dezinformált fogyasztói világban nehéz eldönteni, mi az, ami káros egészségünkre nézve.
Legutóbbi hozzászólások