„Mikor megmártózom a magyar kultúra mélységeiben, újra legényemberré válok, és érzem, hogy Tündér Ilona aranykertjében élek” – mondja Tolcsvay Béla, akinek már a portája, a vert falú parasztház is olyan, mintha népmeséink helyszínén járnánk, az énekmondó szavai nyomán pedig szinte a szemem előtt elevenedik meg az ősi magyar aranykor.
Beszélgetésünk alatt mindvégig a magyar nyelv érzékletességét használva mutat rá az összefüggésekre; miközben a Kárpát-medence népének Istenanya hitéről, az Ég igérő fáról, a népmeséink mágikus világáról, a magyar néplélek önmagával való harcáról, a szeretetről mesél és arról, hogy ami régi az a szép. Úgy véli, a magyar emberben az a különleges, hogy átlátja a teremtés folyamatát a nyersanyagtól a végtermékig. Látó emberek vagyunk – mondja -, és a teremtés nyelvét beszéljük; mikor beleegyezünk valamibe, azt mondjuk, hogy igen, ami az ige kifejeződése; az ige pedig az égi letükröződése a Földön.
Készítették: Zana Diána és Mészáros Péter
Készült a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából.
Minden egészséges nemzet ezer szállal kötődik mondáihoz, legendáihoz, eredettörténetéhez, ősi hagyományaihoz, hiszen ezek alapozzák meg kollektív önazonosságtudatát. Ahogy Kassai Lajos mondta nekem egyszer; ha egy néptől elveszik legendáit, tudathasadásos állapotba kerül. A magyarsággal éppen ez történt. Történelmünk során számtalanszor próbáltak elpusztítani bennünket nemcsak fizikai, de lelki-szellemi értelemben, éppen a történelmünktől való szándékos megfosztással, annak meghamisításával, elferdítésével, tudatos félremagyarázásával. Nem kell sokat visszamennünk az időben, még a közelmúltban – a kommunizmus és a szocializmus évei alatt – is nagyiparban zajlott a történelemhamisítás, a hamisítók szellemi utódainak pedig ma is érdeke a nemzet tudatlanságának fenntartása.
„A Yotengrit letisztult értelmezés szerint és lényegét tekintve nem a harcról szól. Hanem a szeretetről, a szabadságról, egymás megbecsüléséről, a nem ártásról, nem bántásról, igazságról, bölcsességről, összefogásról.” (dr. Darnói Tibor)
Mikor Napóleon megkérdezte Talleyrandtól, hogy mit tegyen a magyarokkal, a tanácsadója azt felelte: „A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék a múltjukra. Vedd el múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz!” Ezt az elvet követték a Habsburgok is; a bécsi kancellária utasításba adta, hogy a rebellis magyaroknak írjanak az osztrák történészek egy olyan őstörténetet, amelyre nem lehetnek büszkék. Jött Paul Hunsdorfer, Joseph Budenz, és az idegenszívűek gróf Széchenyi István nagyreményű Akadémiáján megkezdték az idegen elméletek gyártását és azok ráerőltetését a nemzetre.
A magyar azonban különös fajta, sokáig hajlandó tűrni, szinte a végtelenségig képes igába hajtott fejjel várni, de abban az utolsó pillanatban mégis mindig megmutatkozik a magyar virtus – és, ahogy a Kossuth nóta is szól – akkor mindnyájan megyünk. Úgy gondolom, ezúttal sincs már messze az a bizonyos utolsó pillanat. Ezt bizonyítja, hogy az emberek tömegesen kezdenek érdeklődni valós történelmünk iránt, laikusok kutatják fáradhatatlanul az igazságot és egyre többen keresik Istent, Öregistent, a Magyarok Istenét.
Nagy az érdeklődés a tekintetben, hogy a keresztény vallásra való áttérítés előtt mi volt őseink hite. Feltételezések szerint a magyar, kezdetektől fogva egyistenhívő, őskeresztény, Jézus-hitű, a MAG, a tudás népe volt, ahogy nyelvünk szerkezete is őrzi, mellérendeltségen alapuló szeretetvallást gyakorolt. A Szent István által megkezdett, keresztény hitre való térítés során az ősvallást és annak minden tényezőjét, a rovásírást, a tudás hordozóit – nevezzük őket táltosoknak, mágusoknak vagy bárhogyan – szisztematikusan igyekeztek elpusztítani. Szükségszerű, de hatalmas áldozat árán, kereszténnyé vált a magyarság.
Máté Imre
Azonban, ha egy nemzet valaha a tudás birtokosa volt, és Istentől rendelt küldetése van, hiszem, hogy lehetetlen írmagostól kipusztítani belőle ezt a tudást és küldetéstudatot. Ott lappang mélyen, a ráhordott szenny és hazugság alatt a mag, amely óhatatlanul kihajt és utat tör magának a fény felé. A magyar ősvallás magja túlélte a pusztító korokat, mert a tudók évszázadokon keresztül szóban hagyományozták egymásnak. A Rábaközben élő táltosok megőrizték a 8-10 ezer évre visszanyúló bölcseletet, amely II. András korától belső emigrációba kényszerült egészen a 20. századig, amikor is Máté Imre, aki maga is tudó, a hagyaték őrzője volt, a negyvenkilencedik bácsa a sorban, lejegyezte és Yotengrit címmel elérhetővé tette mindenki számára. Imre bácsi azóta eltávozott e világból, de a szellemiséget – úgy gondolom – a legmegfelelőbb emberre, dr. Darnói Tiborholisztikus orvosra bízta, akinek ezúton is szívből köszönöm, hogy segítségével rátaláltam a Yotengrit útjára. Mindenkit arra bíztatok, hogy keressék dr. Darnói Tibor tanítását, aki nemcsak ápolja és átadja az ősi szellemiséget, de holisztikus látásmóddal a jelenkor nehézségeihez, a modern kor kihívásaihoz igazítja, együttesen gyógyítva testet, lelket és szellemet.
A magyarok ősi, úgynevezett BÜÜN vallását, annak hitvilágát, a hozzá tartozó szellemiséget, erkölcsiséget és szokásokat elolvasva, nem túlzás azt állítanom, hogy megvilágosodtam. Nem véletlenül használom ezt a szót, ugyanis a BÜÜN egy tőről fakad a megvilágosodásra, vagyis a felébredésre törekvő buddhizmus gyökerét képező bön vallással. Nagyszerű felismerésekben volt részem, a korábban zavaros, meg nem értett, római katolikus vallásomon keresztül megoldhatatlannak látott hitbéli problémákra egytől-egyig választ kaptam. Elemi erővel hasított belém a felismerés, hogy mindez az enyém, a sajátom, ez az Istenhez vezető magyar út. Egy csapásra helyére került minden.
A BÜÜN vallás megmutatja azt a mély magyar lelkület, amelyet mindannyian magunkban hordozunk, a Yotengrit pedig segít a felszínre hozni. Arra bíztatok minden magyar embert, olvassa el, ismerkedjen vele, ízlelgesse ezt a tudást! Ismerősnek fog hatni, érezni fogja, hogy nem idegen, mások által ránk erőltetett gondolatok gyűjteménye, hanem teljes mértékben a sajátunk, évezredek során kialakult és megerősödött, sallangoktól mentes, tiszta tudás és szellemiség, melynek gyújtópontjában az egy Isten áll, aki szeretettel fordul teremtett világa felé, nem bosszúálló, nem vár áldozatra, kiengesztelésre és cselekedeteink alapján mér bennünket.
Dr. Darnói Tibor, a Yotengrit Alapítvány elnöke.
Közel nyolc évszázadon át elzárva szunnyadt a tudás, hogy amikor eljön az ideje, a magyarság visszakaphassa azt. Őrzői meghagyták, hogy „csak akkor szabad papírra vetni, ha nagy bajban a Nemzet.”A harmadik évezred küszöbén Máté Imre úgy érezte, elérkezett az idő és a rábaközi tudók által megőrzött bölcseletet hét szent és két profán künv formájában jegyezte le. Nem kérdés, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor is elengedhetetlenné vált a tudatváltás, amelyben a magyarságnak szerepe van. Keleti bölcsek, látnokok, váteszek üzenetei igazolják.
A Dalai Láma így fogalmaz: „A lehetőség eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményezőképességüket. […] egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll.” A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője, Tanpai Rinpoce láma, magyarországi tartózkodása idején a következőket nyilatkozta: „Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni.”Pio atya üzenete szerint: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”
A Yotengrit könyveit tanulmányozva egyértelművé válik, miért is nevezték a magyart a tudás népének, amely nem ura, hanem része volt a természetnek és egyfajta duális világban gondolkodott, amelyet az egymás mellé rendeltség, az összefogás, a közös teremtés, a „jó szomszédság” elve alakított. Közösségben gondolkodott, de az egyént nem rendelte alá annak, szellemiségének fő alkotóeleme a szeretet, az egyenlőség, a szabadság (mindent szabad, amíg azzal másnak nem ártunk), a becsület, az igazságosság, a testvériség (andaság) és a bölcsesség volt. Mindenki a saját maga legjobb tudását tette hozzá a világhoz, amelyben nő és férfi egyenrangúak és feladatuk Isten teremtő munkájának folytatása, amint a BÜÜN egyik legfontosabb tétele is tükrözi: „Egy, egyből kettő, kettő meg egy.” Ahogy Lao-ce mondta, „a bölcselet mindig megelőzi a tudományt.”
A Yotengrit
Az Arvisurák szerint a legrégebbi időkre visszamenően, az egyistenhitű szeretetvallást gyakorlókat nevezték magyaroknak. Éppen ezért, szinte minden, ami szerint most élni kényszerülünk, idegen a magyar néplélektől. Ma nincs közös eszme, amely összefog, kizárólag érdekszövetségek léteznek, az értéket a világi javak jelentik, alá-fölérendeltségi viszonyok nyomorítanak, és eszerint kényszerülünk gondolkodni is, de amint bekövetkezik a tudatváltás és eljutunk a mellérendelő tudatminőségbe, a magyar nyelvben megmutatkozó gondolkodásmódunk helyére kerül, kizökkent világunk helyreáll és a magyar identitás is megerősödik. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, mindenkinek először saját magában szükséges rendet tennie, ahogy a Yotengritben írva vagyon: „gyalulkodnunk és csiszolódnunk”kell, hosszú út vezet „hasunk mélyétől szívünk közepéig”, vagyis az ösztönléttől a minőségi, tudatos életig, de minél többen lépnek rá egyénileg a tudatváltozás útjára, annál előbb meg fog valósulni a közösség szintjén is.
Máté Imre egy vele készült interjúban azt mondta, az ős-kinyilatkoztatás romlatlanabb, mint a manipulált vallások dogmái. Nem véletlen a hangalaki hasonlóság a BÜÜN és a bűn között. A jelentésbeli különbség a hittérítés hozománya. Bűnbe esni, annak idején a régi vallásba való visszaesést jelentette, vagyis nagy véteknek számított. A gonosz szavunkkal ugyanez a helyzet. A BÜÜN vallás „Naporcájú Ég-Isten Atyánkat”GÖNÜZ-nek nevezi, a római kereszténységre való áttérítés megkönnyítése érdekében viszont a szó negatív jelentéstartalmat kapott. Boldogasszony alakját azonban tűzzel-vassal sem sikerült kiirtani a köztudatból, így – az ismert módon – beépítették a katolizálás során.
Akármilyen úton közelítjük meg azonban, igazság egy létezik, egy az Isten is. Ezt megértve, megszűnhetne az egyik legnagyobb megosztó erő a világban. Atilla királyunk birodalmában is minden nép szabadon gyakorolhatta vallását. A BÜÜN éppen ezt tanítja, mikor a következőket mondja: „a bölcsnek mindegy, melyik szögre akasztja a subáját.”Hiszem, hogy a bölcsesség elérésének egyik módját a Yotengritben megfogalmazott ősi tudás és szellemiség megismerése és megélése fedheti fel előttünk.Wass Albert szerint „egyszer még, elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat…” Másutt ugyancsak ő, így fogalmaz: „Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!”
Fedezzük föl minél többen újra ezt a fantasztikus bölcseletet, amely mindig is a miénk volt!
Útjaink során, akadnak olyan helyek, amelyek valahogy más minőséget képviselnek, valamiféle spirituális többlettel rendelkeznek a többihez képest, ahol korábban jártunk. Az ilyen tér kiszakad a világ szövetéből és különleges jelentőséget kap, fogságba ejti az időt, mintegy átjáróul szolgálva rég elfeledett minőségekbe. Az egyik kedvenc íróm „kertnek” nevezi az ilyen helyeket, amelyben az a legnagyszerűbb, hogy nincs benne idő. „Csak fába merevedett idő van benne, az pedig az időtlenség.”
Mircea Eliade vallásfilozófiai szempontból határozza meg az ún. „szent tér” fogalmát. Mint mondja, a vallásos ember számára a tér nem homogén, törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. „Ne jöjj ide közel – mondja Isten Mózesnek -, vedd le a te sarudat lábaidról, mert a föld, melyen állasz, szent föld.” (2, Mózes, 3, 5) A vallásos ember, környezetének ezt a fajta inhomogenitását úgy éli meg, mint a szent, vagyis az egyedül valóságos, valóságosan létező tér és minden egyéb közötti ellentétet. Ide belépve az ember elhagyja a profán világot.
Árpád „Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Atilla király városába…”
A Pilis kezdetektől fogva a magyarság szakrális területe, az ősi világ mindenki által tisztelt, természetes temploma volt. Itt dobog a Föld szíve, őseink nem véletlenül adták a középpontjában lévő csúcsnak a Dobogó-kő nevet. Aradi Lajos Pilis-kutató szerint, sehol a világon nincs annyi Szent-György vonal, mint amennyi a Pilisben. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy „innen terjedt szét a világra Remete Szent Pál rendje, amelynek hófehér a ruhája, s a lelke.”
„Innen terjedt szét…”
Fráter Varsányi István, az 1530-as évekből származó, ’A pilisi Szent Kereszt kolostor alapításáról’ című, eredetileg latin nyelven írt verséből származó idézett gondolat egyébként megtalálható annak a Boldog Özsébet ábrázoló fafaragásnak a hátoldalán, amely többedmagával szegélyezi azt a Csillagösvénynek keresztelt utat, amely egészen a pilisszántói Magas-hegyen álló Boldogasszony Kápolnáig vezet.
Dr. Papp Lajos professzor elmondása szerint a kápolnának helyet adó terület a pálosok egyik központja volt. Ezt az állítást támasztja alá az egykori polgármester, Szőnyi József kezdeményezésére történt ismeretlen Pálos kolostor feltárásának elindítása, ahonnan az a titokzatos vésetekkel ellátott kődarab is előkerült, amely a Pálos Keresztes Kő nevet kapta, mivel többek szerint a Pálos Rendet alapító Özséb sírkövének egy darabja lehet. A semmilyen hagyományos keresztábrázoláshoz nem köthető, inkább töviskereszthez hasonlatos formáját a kápolna tetejébe illesztett, Buczkó György által készített fénytöréses üvegberakás is követi.
A monumentális Pilis Keresztje
Megérkezve Pilisszántóra, már a községet kettészelő, kanyargós főútról jól látni a monumentális, szinte világító fehér Pilis Keresztjét. A tizenkét méter magas és hat méter széles tölgyfa kereszt népünk ősi történelmi múltjának, hazánkat a Pilisből irányító Árpát-házi királyainknak, a Kárpát-medence egymásra utalt népeinek és a pálosoknak állít emléket. A Hargitáról származó, százhuszonhét évgyűrűt számláló fából készült kereszt mellől nézve, a Ziribár hegyszoros fölött december 21-én, az újjászületés hajnalán friss harcosként ébred az éltető fény, amely beragyogja a keleti tájolású kápolna belső terét, felragyogtatva az odabent trónoló, Péterfy László keze nyomán szoborrá formált Boldogasszony szemeinek tüzét, és beborítva a kápolna fölötti domboldalon őrt álló Jézust.
Megkezdve az utat az egykor mészégetéshez szükséges mészkövet bányászó szántói férfiak által kitaposott köves gyalogúton, a Csillagösvényen, nem csak fizikai értelemben juthatunk el az ősi misztériumot képviselő Boldogasszonyunkhoz. Sokkal fontosabb, hogy az út során lelkünkben sikerüljön fokozatosan lefejteni a kollektív tudattalan rétegeit. Mindebben heroikus őseink őrt álló útmutatása segít az ösvényen haladva bennünket, Nimród megfosztott múltú unokáit, akik származásunk gyökereit keressük.
Az ösvény negyedévente, a napfordulók és napéjegyenlőségek idején gazdagodott egy-egy szoborral, Smídt Róbert, felvidéki fafaragó jóvoltából. A magyarok ősatyja, a világ első királya, Nimród az első mérföldkő a magyarság történelmén végigkígyózó úton. Őt követi Atilla királyunk, kinek személyében igazolást nyer ősi, Kárpát-medencei jelenlétünk, a szkíta-hun-magyar folytonosság, s a keresztény lelkület. Árpád, a hét vezér fejedelme a Pozsonyi csata során biztosította nemzetünk dicsőségét, az ő emlékét őrzi a Csillagösvény harmadik szobra.
„Csillagok közt legfényesebb csillag Boldogasszony lovagja, Szűz Máriának választott vitéze Szent László”
A következő lépésekkel megérkezünk a Turul-nemzetség vagy Árpád-ház keresztény, apostoli királyaihoz. Szent István ezer éves útjára bocsátotta a Kárpát-medence népeinek biztonságát védő, egyenrangú közösségét garantáló Szent Koronát, melynek misztikus erejére építve alapította meg a keresztény államot, és bízta Boldogasszonyunk oltalmára. Szent László király, a nemes lelkű vitéz lovag, a tiszta erkölcs tekintélyének hatalmával növelte az ország elismertségét, és erősítette meg népét hazájában. Lovagias viselkedésével olyan népszerűséget szerzett, hogy már életében legendák születtek róla. A néphit szerint Szent László fejére maga a Szűzanya tette a Szent Koronát, ezért nevezik „Szűz Mária választott vitézének“, „Boldogasszony lovagjának“.
A Csillagösvény hatodik szobra, Boldog Özséb emlékére állíttatott, aki a pilisi hegység barlangjaiban élő, szent életű férfiakból alapította meg a Pálos Rendet, az egyetlen, ma is működő magyar szerzetesrendet, amely a Hazaszeretet és Hit letéteményese, a régi táltosi tudás továbbvivője. A pálosok küldetése az, hogy másokat a kegyelem erejével segítsenek Isten felé, a magasba emelni. A pálosok tudták, hogy felelősségük van a jövőért, a nemzetért. Pázmány Péter egykori próféciájában úgy fogalmazott: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”
Az köves gyalogút tetején, hetedik szoborként, szakrális királyunk, Hunyadi Mátyás képviseli az imádságos történelmi rózsafüzér utolsó gyöngyszemét. Mátyás trónra lépésekor, 1458-ban a Magyar Szent Korona tolvajok kezén volt, így – csak annak visszavásárlása után – 1464. március 29-én, Nagypénteken koronázták királlyá, ezzel tudatos sorsközösséget vállalt a Megváltóval, és a keresztutat választotta a nemzet jövőjének is. Harminckét év uralkodás után, 1490. április 6-án, Húsvétkor halt meg.
A hegyből szerves testrészként kinövő kápolna
A belső időutazás végéhez érve, mikor átsétálunk a harangláb alatt, felnézve megpillanthatjuk a Pilisi Lélekharangot. Testben és lélekben is megérkeztünk a Boldogasszony anyai oltalma alá, aki a kéttornyú kőkápolna belsejében vár mindannyiunkra. A hegyből szerves testrészként kinövő kápolna egy tömbbé olvadó, maradandóságot kifejező alakja természetes pilisi kőből épült Őrfi József tervei, Makovecz Imre pártfogása alatt és sok-sok önkéntes, segítő kéz révén.
A kápolna kilenc méter magas tornyai, két előrehajló csuklyás pálos szerzetes. Bajuszuk alatti nyitott szájukból szólal meg a Gombos Miklós őrbottyáni műhelyében öntött két kis harang. A szájnyílások alsó részében pedig a Szent Jakab-hegyeről, a patacsi pálos kolostorból származó egy-egy rozsdavörös kő került befalazásra. Az Isten felé nyúló, kereszteskő-arcú, őrt álló tornyok között a Makovecz Imre által tervezett Napmadár, a Szentlélek szárnyaló lelke hívja a betérni szándékozót, és köszönti a hegyszorosból vele szemben felkelő Napot. A széttárt szárnyak közepén lévő fehér gömb, benne a kereszttel a megváltó Krisztus testét, az élet kenyerét, az oltári szentség kisugárzását szimbolizálja.
„Feljutva Boldogasszonyunkhoz, megkapjuk a vigasztalást”
A Csillagösvény Szentháromsága: a Pilis Lélekharangja, a Boldogasszony Kápolna és a Pilis Keresztje alkotja azt a szent helyet, amely valóban kiszakad a homogén térből, ahol nemcsak a kifáradt test, de a hétköznapok őrlőmalmában elfáradt lélek is megpihenhet, megtérhet égi édesanyjához, a magyarok Szent Koronájával megkoronázott Boldogasszonyhoz.
Végül hadd idézzem Szőnyi József, a Boldogasszony Kápolna ötletgazdája, egyik megvalósítója és fővédnöke, volt pilisszántói polgármester szavait, amelyek mintegy nemzeti ima szólnak hozzánk:
„Feljutva Boldogasszonyunkhoz megkapjuk a vigasztalást, a csüggedést csillapító reményt és erőt, amivel majd innen a szakrális Pilis küszöbét átlépve, lendületet vehet a hegység belső titkait kutató, múltja iránt érdeklődő, azt tisztelő és rá emlékező látogató.”
Zana Diána
(A cikkben szereplő tényszerű információk és adatok a Pilisszántó Zarándokhely című oldalról származnak.)
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
„Mikor megmártózom a magyar kultúra mélységeiben, újra legényemberré válok, és érzem, hogy Tündér Ilona aranykertjében élek” – mondja Tolcsvay Béla, akinek már a portája, a vert falú parasztház is olyan, mintha népmeséink helyszínén járnánk, az énekmondó szavai nyomán pedig szinte a szemem előtt elevenedik meg az ősi magyar aranykor.
Legutóbbi hozzászólások