Korábbi írásomban már kifejtettem, hogy Kovács Ákos az az énekes, aki képes a popkultúrát az értékközvetítés szolgálatába állítani, aki nemcsak munkásságával, de hithű keresztényként, nemzeti érzelmű magyarként életével is példát mutat mindannyiunk számára és, aki időről-időre bebizonyítja, hogy a valódi értéket, az értelmes mondanivalót, igenis be lehet csomagolni a modern világ korszerűségének köntösébe.

Advent idején, mikor Ákosról írok, aki dalszövegeiben olyan virtuóz módon használja egyedülálló magyar nyelvünket, s mindazt a jelentéstartalmat, amely az egyes szavak, kifejezések mögött rejlik, vagy amelyekkel az évszázadok, évezredek történelme felruházta, hadd éljek most egy szemantikai példával. A 2018-as dupla Aréna koncert második napját követő vasárnapon a harmadik, rózsaszín, az örömöt jelző gyertyát is meggyújtottuk a koszorún, a reggeli szentmise elején felcsendült már a Gaudete in Domino kezdetű ének is a Filippibeliekhez írt levélből, hiszen az Úr eljövetele immár nagyon közel van.

A XXI. században, mikor az év vége felé közeledve az igazi karácsonyi lelkület helyébe az ész nélküli költekezés szelleme költözött, nehéz megtalálni a békés nyugalmat, átélni az ünnep valódi jelentőségét. Hiszen a Megváltó megszületésére való várakozást a szívekben felváltotta a fényűzés…. A „fényűzés” szavunkkal, mai gondolkodásunk szerint a nagyzolást, a nagystílű, költekező életmódot fejezzük ki, amelyhez az igazi értékektől eltávolodott, modern kori ember pozitív képzeteket társít. De ha jobban megvizsgáljuk, a fény űzése nem más, mint a valódi értékek, a szeretet, az önzetlenség, a kegyelem elkergetése életünkből, mindezek feláldozása egy anyagias világ oltárán.

Ez történik manapság, nemcsak Advent szent idejében, hanem egész életünk során. A közösségi életet, az egymásra figyelést, a sokgyermekes nagycsaládok világát az elmagányosodás kora váltotta fel, amelyben a média, a piac és a reklám az úr. A most felnövő generáció számára szinte lehetetlen a helyes utat megtalálni. Ezekben az időkben mindennél nagyobb szükség van az igazi példaképekre, akik képesek a modern kori ifjúság eszköztárát igénybe véve, valódi és követendő példával járni a fiatalság előtt. Kovács Ákos kétséget kizáróan egy ilyen példakép.

Dalai nem csupán a szórakoztatás és a szépség ideája jegyében készülnek, de gondolkodásra, az igazság feltárására, a sallang levetésére ösztönöznek, s nem egyszer fogalmaznak meg éles társadalomkritikát. Nincs ez másként az idén szeptemberben megjelent ’Hazatalál’ középlemez nótáival sem, amelyek közül három is a hétvégi koncerten debütált színpadon, ahol az Ákos, Lepés Gábor és Bánfalvi Sándor trióhoz ezúttal Madarász Gábor és Kálló Péter csatlakozott.

Az ’Ellenség a kapuknál’ című szám tökéletesen önti művészi formába jelen korunk legnagyobb, s nemcsak magyar viszonylatú, de európai, sőt világméretű problémáit, mind az egyes emberre leszűkítve, mind pedig kollektív értelemben, szinte előre vetítve a nem sok jóval kecsegtető végkimenetelt, amely felé vészesen közeledünk. Az egész dalon végighúzódó feszültséget mégis némiképp megoldja az a két sor, amelyben a kilátástalannak tűnő helyzet megoldása is rejlik: „De aki a lélektől vezetve lép, annak juthat végső menedék.” S mintegy megváltás, a lemez negyedik dala felvillantja a reményt, hogy a jelenkor minden hamis kísértésével szemben az ember alapvetően jó: „Holnaptól másképp lesz, holnaptól jól döntesz…”

„Létezik- e vajon a hely, ahol élni és halni kell?” A korong névadó szerzeménye, a ’Hazatalál’ olyan axiómát fogalmaz meg, amelyre – hiszem, hogy – szüksége van a most felnőtté váló fiataloknak, akik már többnyire nem érzik a szülőföld megtartó erejét, az otthonmaradásban rejlő szépséget, a magyarsággal járó égető kötelességtudatot. Akik maguk mögött hagyva mindent, ami igazán fontos az életben, útnak erednek, de végül csak meg kell tapasztalniuk, hogy „az élet sehol se hibátlan…”

A dalhoz nemrég elkészült a klip is, amely Magyarország olyan látványos helyeit és természeti jelenségeit mutatja be, amelyek a szerző életében is fontos szerepet töltenek be. Az Aréna koncert során is lejátszott videó-anyag kis túlzással hazánk imázs-filmje is lehetne, hiszen végignézve, minden jóérzésű magyar embert büszkeség kell, hogy eltöltsön, hogy ilyen szép helyen élhet, ilyen sok természeti kincset és lenyűgöző épített örökséget tudhat magáénak hazájában.

A felnövő generáció számára a szövegen túl a képi anyag is példaként szolgálhat, hiszen mégsem a való villa aktuális celebparádéja pucérkodik káromkodva a vásznon, hanem a Szent István Bazilika monumentális belső tere tárul a szem elé. Ugyanakkor felvillan a Nemzeti Galériában őrzött két festmény is, Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése, valamint Berény Róbert: Csellózó nő című képe, aláhúzva a keresztény hit és a magyar művészet fontosságát, melyek kultúránk szerves részét képezik.

Azét a kultúráét, amelyhez, immár több mint negyed évszázada Kovács Ákos és munkássága is hozzátartozik. Köszönet érte!

 

A kiemelt kép forrása: Ákos hivatalos Facebook oldala.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás